Ugyan a Transilvania Filharmónia idei évadának hivatalos megnyitójára csak szeptember 27-én kerül sor, de a zenekar már az elmúlt héten őszköszöntő zenés színkavalkáddal várta a közönséget. A zenei élményekben gazdag hangversenynek az is a célja volt, hogy a Cristian Mandeal vezényelte zenekar olyan fiatal zenésztehetségekkel ismertesse meg a hallgatóságot, akik a „Moștenitorii României Muzicale” ösztöndíjasaiként hazai és neves külföldi intézményekben tökéletesítik zenei tanulmányaikat.
Carl Maria von Weber (1786–1826) a hangszínek és a ragyogó hangszerelés mestere volt, akinek opera- és hangszeres zenéjében a német népdal és táncmuzsika, a romantikus szenvedély és virtuozitás, az erőteljes dráma és énekszerű poézis ad találkát. Az 1811-ben komponált 1. f-moll klarinétversenyt (op. 73.) Heinrich Joseph Baermann klarinétvirtuóznak ajánlotta, és habár a mű a premiert megelőzően heves vitákat váltott ki, a concerto jelenleg az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott klarinétverseny. Petru Pane klarinétművész fiatal kora ellenére érett, egyéni stílussal rendelkezik. Míg az első tételben a mű végéig megőrzött szép tónus, a magabiztosság, a csillogó technika, a drámai mélységek és a lírai gyöngédség árnyalt színekben és echo-hatásokban kifejezett kontrasztja tetszett, a középső tétel viszont igazi lírai gyöngyszemként, bensőséges lelki tisztaságával hatott. A versenymű utolsó része népies ízű, bánatűző rondó-tétel, melynek szomorkás középrészei a rondó-téma vidáman csillogó visszatértét erősítik, amelynek virtuóz száguldása és felpörgetett emocionális crescendója Petru Pane pazar művészi tolmácsolásában eufórikus fináléhoz vezetett.
Alexandru Costea kivételes tehetségű kontratenor alig huszonhárom éves, és máris fényes karriernek örvend a hazai és külföldi operaszínpadokon egyaránt. Hangfajának megfelelően, repertoárjának zömét elsősorban barokk művek alkotják, amelyek stílushű tolmácsolásához a pármai Conservatorio di Musica Arrigo Boito zeneművészeti főiskolán töltött tanulmányok nyújtottak igen hasznos és eredményes fogódzót. Műsorában ezen az estén is két barokk ária szerepelt – Christoph Willibald Gluck (1714–1787) Orfeusz és Euridiké című operájából a Che faró senza Euridice ária, valamint Georg Friedrich Händel (1685–1759) Rinaldo című operájából a Cara Sposa ária, de az est meglepetéseként ifj. Johann Strauss Denevérjéből Orlovszky herceg eredetileg mezzoszoprán hangra komponált Ich lade gern mir Gäste ein kezdetű áriájával aratott elsöprő sikert. A Gluck-áriában erőteljes, szép tónusú hangjának drámai kifejező ereje, árnyalt dinamikája, a Händel-áriában a biztos intonáció, az érzelmi fokozások és a virtuóz részek könnyedsége tetszett. Alexandru Costea tolmácsolásában nyoma sem volt erőlködésnek, magabiztosan szárnyaló hangja művészi érettségről tanúskodó színpadi játékkal társult, nem csoda, hogy a közönség tombolva ünnepelte.
A huszonéves Antoniu Nagy a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia diákja, Daniel Goiți zongoraművész-tanár növendéke, akinek neve egyre ismertebbé válik mind a hazai, mind a világ legismertebb koncertpódiumain New Yorktól egészen Tokióig. A péntek esti hangverseny zárószámaként Antoniu Nagy tolmácsolásában Liszt Ferenc (1811–1886) 1. Esz-dúr zongoraversenye hangzott el. Technikai nehézséget nem ismerő zongorajátékában a virtuóz skálamenetek és a drámai nagy akkordok ugyanolyan biztonsággal szólaltak meg, akár a pergő kromatikus menetek vagy a csipke könnyedségű díszítések. Tolmácsolásában a zeneszövet belsejében feszülő energiák és a lélek mélyéről fakadó poézis találkozott, és miközben elmélyült a liszti csapongó romantikában, a mély sodrású, heves szenvedélyektől a gyöngéd vallomásokig és lírai csillanásokig, az érzelmek színes skáláját varázsolta elénk. A közönség ovációval kísért tapsát Schubert A molnár és a patak (Der Müller und der Bach) című liedjének Liszt átiratával köszönte meg, amit újabb tapsvihar követett.
Meglepetésekben gazdag, színvonalas hangverseny volt, amelyen a filharmónia őszköszöntő zenés színkavalkádja elhozta a hosszú, forró nyár utáni újrakezdés örömét, és megerősítette a hitet, hogy ilyen fiatal zenésztehetségek mellett, nem kell félteni a komolyzene jövőjét!
Borítókép: Filarmonica de Stat Transilvania, FACEBOOK
