Vajnár János Zsolt történelemtanár megnyitójában a számok varázsáról szólt: idén az iskolakezdés a 9. hónap 9. napjának 9. órájában történt az új tanévben, amely egyesek számára az első, mások számára az utolsó lesz. A 9-es különleges szám, a legnagyobb számjegy és egyjegyű természetes szám – az újszülött a 9. hónapban jön világra, a Naprendszerünknek kilenc bolygója volt, ez a szám pedig több mitológiában is jelen van. Elnevezése számos nyelvben az újat megnevező szóval szoros kapcsolatban van (neuf, neu, nuevo). A hónapok nevében is előfordul (annyi változással, hogy a november számunkra már a tizenegyedik hónap Cézár naptárreformja után), és a kilencest megtaláljuk A Gyűrűk Urában is. Az időpont egymás mellé helyezésével kapott újabb szám (999) pedig egyes szakértők szerint az ismétlődő számok hármasával való megjelenése valaminek a lezárását, másnak a kezdetét jelenti, mint például ebben az esetben a vakáció vége és a tanév eleje.
Kerékgyártó Imola lutheránus-evangélikus lelkész arról szólt, hogy az előkészítősök és az iskola új diákjainak fontos megteremteni az otthonosságot. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt”. – idézte a Bibliából, a Prédikátor könyvéből, és kiemelte, hogy az iskolában jó dolog megélni az ott töltött időt.
Az iskola igazgatója, Kósa Mária tanévnyitó beszédében szintén az idő fontosságáról szólt. Az egymással való találkozás öröme után a társunkkal, barátunkkal, a könyvvel, a tudással eltöltött idő teheti ünnepé azokat a napokat, amelyek már nem ünnepiek. A kis herceg és a róka találkozásánál sokat idézett mondat: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan fontossá a rózsádat.” – az iskola az ilyen minőségi idő színtere. „De – mint mindenhez –, az iskolához is alkalmazkodni kell” – mondta az igazgató, élni kell a lehetőségekkel, és hinni, hogy a tudás hasznos, minden tanulással eltöltött idő minőségi idő, s a javunkra válik.
Kósa Mária külön köszöntötte az iskola újoncait, az előkészítősöket, az ötödikeseket és a kilencedikeseket, de az összes diáknak, tanárnak, szülőnek sikerekben gazdag tanévet kívánt. Az élet iskolája című filmből is idézett: „A tanárok minden áldott nap kiállnak az osztály elé, és adnak nektek valamit (…). Nemcsak jegyeket adnak, hanem tudást is. Amit megtanultak, átadják nektek, és amikor odaadunk valakinek valamit, akkor magunkból is odaadunk egy keveset.” Idő, tanulás, munka, együttműködés – s remélhetőleg a jó eredmény is megérkezik.
Az ünnepi ceremónia részeként a tanintézmény küszöbét elsőként átlépő legkisebb diákok, a nagy Brassais család tagjaivá válva Hideg Erika tanítónő irányításával átvették az iskola jelképét, a nyakkendőt az igazgatónőtől.
A végén most sem maradhatott el a zárszó Vajnár János Zsolttól: „Örökké Brassai!”.
Fotó: Szász Enikő
