Trump már a G-7-ek – világjárványra vonatkozó – közös nyilatkozatát azzal torpedózta meg, hogy ragaszkodott Kína megbélyegzéséhez, ahhoz, hogy a vírust a dokumentumban ne annak tudományos nevén (Sars Cov-19), hanem „kínai vírusként” szerepeltessék. Ezt a többi állam elutasította. Ennek ellenére Trump továbbra is ragaszkodott elképzeléséhez és álláspontját „titkosszolgálati információkra” alapozva vette védelmébe.
Az persze tény, hogy Kínának is megvan a maga bűne. Nem csak az, hogy a járvány kirobbanását hónapokig titokban tartotta, s ezzel lehetővé tette a világjárvány kialakulását, de azzal is, hogy egy ideig a Kínában folyó virológiai kutatásokba sem engedett betekintést. Közismert, hogy éppen Vuhanban épült fel Kína legnagyobb 4-es biztonsági fokozatú virológiai laboratóriuma. Hasonló biztonsági fokozatú intézmény még csupán 30 van az egész világon. Már a puszta belépés is csupán űrhajós öltözetben lehetséges.
Létrehozásában Franciaország is meghatározó szerepet játszott. A labor, melynek bejáratánál ma is francia politikusok fényképei láthatók, nagyrészt kínai pénzből, de francia know-how-val jött létre. Sőt, létrehozásához egy lyoni nagyvállalkozó, Alain Mérieux is három millió euróval járult hozzá. A vállalkozás történetét Antoine Izambard francia újságíró „France-Chine, les liaisons dangereuses” (azaz Franciaország – Kína, veszedelmes viszonyok) című riportkönyvében írta meg. A közös vállalkozás végül is dugába dőlt, mert a kínaiak egy idő után (a kommunista rezsimek titkolódzási mániájából következőleg) nem engedték meg, hogy a franciák beleláthassanak a kártyáikba, s a WHO-val (az amerikai érdekeltségnek tekintett Egészségügyi Világszervezettel) sem voltak hajlandók együttműködni. (A kínaiak – mellesleg maguk sem minden ok nélkül – a virológiának egyfajta stratégiai jelentőséget is tulajdonítanak, s ezért hajlanak arra, hogy esetleges eredményeiket hadi titkokként kezeljék.) Aminek beszédes tünete, hogy 2016 óta még a Francia-Kínai Virológiai Társaság tagjai sem ültek össze többé. A viszony elhidegült. Igaz, az intézet vezető kutatónője, Shi Tzengli több nyelven és külföldön is számos szakcikkben maga figyelmeztetett a járvány veszedelmeire. 2003-ban ugyanis a mostani járványnak volt már előzménye (akkor is sars-vírus volt a kórokozó). A francia újságíró nem is hiszi, hogy a laborból a vírus – munkahelyi baleset következtében vagy ártó célzattal – kikerülhetett volna.
Igaz, Vuhanban a városi állatpiactól néhány száz méternyire működik egy másik, csupán 2-es biztonsági fokozatú laboratórium is, melyben szintén folynak virológiai vizsgálatok. Meglehetősen silány feltételek között. Az amerikai gyanúk tehát, melyeket amerikai diplomáciai források is jeleztek Trumpnak, nem tűntek teljesen alaptalanoknak. S a gyanút az összeesküvés-elméletek „szakemberei” még további vádakkal is megtoldották. Magát a vírust is laboratóriumi kreatúrának, illetve génmódosított mutációnak minősítették.
Az amerikai vádakra dühödt kínai reakciók születtek. A kínaiak egy – Vuhanban valóban megfordult – amerikai katonai küldöttséget vádoltak azzal, hogy behurcolta volna Kínába a vírust. A vádakra még a kimagasló képességű Shi Tzengli is meglehetősen ingerülten reagált.
Egyik fél sem riadt vissza az arroganciától, sőt (főként amerikai részről) a xenofóbiától sem…
Nem csoda, hiszen a tét – ezek után – mindkét ország számára óriási. A „játszmának” ugyanis a világrendszer jövője szempontjából is meghatározó jelentősége lehet. Nem mindegy, hogy kinek az igazsága kerekedik felül. Ha valóban Kína szabadította rá a világra a vírust akár felelőtlenségből, akár ártó szándékkal, az rá nézve rendkívül súlyos következményekkel járhatna. Az amerikaiak egy kártérítési per ötletét is felvetették, melyet az európai államok (főként Németország) kendőzetlenül elutasítottak. És joggal, hiszen az amerikaiak a gyanún túlmenően semmiféle kézzelfogható bizonyítékkal nem szolgálhattak. Azok a bizonyos titkosszolgálati adatok sem kerültek nyilvánosságra.
Így aztán a konfrontáció az Amerikai Egyesült Államok esetében is tragikus következményekkel végződhetne, hiszen ezt a játékot már az iraki háború esetében is eljátszották. Ha ismét lelepleződne, hogy Amerika – a titkosszolgálatokra hivatkozva – hamis kártyákkal játszik, az Amerika – amúgy is megtépázott tekintélyét – nagyon súlyosan érinthetné.
Az amerikai vádaskodást egy – a Le Figarónak adott interjúban – Bill Gates is meggondolatlannak minősíti. (Egyébként ő volt az, aki a járványt korábban szinte pontról pontra úgy jósolta meg, ahogyan utólag be is következett.) „A tények tisztázásának ideje bizonyosan eljön majd – így az interjú –, de már most ujjal mutogatni a bűnösre semmiképpen sem kívánatos. Az amerikai gazdaság stagnál, a világgazdaság súlyos válságban van, ezért most az együttműködésnek kell elsőbbséget élveznie. A vírus szerkezetét rekordidő alatt feltártuk. Ehhez a kínaiak minden, általuk ismert adatot rendelkezésünkre bocsátottak. Mindent tovább adtak nekünk, amit tudtak.”
Gates, akinek – feleségével közösen létrehozott – alapítványa hatalmas segítséget nyújtott a rászorultaknak, továbbra is úgy véli, hogy amint azt az alapítvány is teszi, „a járványra és az együttműködésre kell koncentrálni és nem a hecckampányokra.”
(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ő is megkapta a magáét. Az említett „összeesküvéselmélet-szakértők” azzal vádolták meg, hogy a vírust ő dizájnolta, hogy majd a védőoltással áraszthassa el a piacot, s ekként amúgy is irdatlan vagyonát megsokszorozza.)
A Welt am Sonntag kommentátora, Christan Hacke úgy véli, hogy a két egymásnak feszülő, elvakult bokszbajnokot: Trumpot és Hszi Csin-pinget valakinek szét kellene választania. Ez a valaki nem lehetne más, mint egy Európa nevében fellépő nagytekintélyű politikus, egy német kancellár, aki Helmuth Kohl, Helmut Schmidt, vagy akár az egykori külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher utódjaként rendelkezik a kellő tekintéllyel. Az előbbiek szerinte bizonyosan alkalmasak lettek volna a feladatra. A kínaiakkal Angela Merkel is kiváló viszonyt tart fenn. Trumppal azonban ő már nem képes tekintélyt parancsolóan kommunikálni. Ennek ellenére – véli a szerző – mindenképpen meg kell próbálnia.
Annál is inkább – tenném hozzá én is –, mert a jelek szerint Trump is kénytelen lesz bizonyos mértékig visszavonulót fújni. Az amerikai Reuters hírügynökség ugyanis pénteken tette közzé a Nemzeti Titkosszolgálatok Vezetőinek Irodája (ODNI) által kibocsátott (csütörtöki) nyilatkozatot, miszerint „A korona-vírust nem laboratóriumban állították elő. El kell fogadnunk a kérdéskörben kialakult tudományos konszenzust. Azaz, hogy a Covid-19 vírus se nem emberi kreálmány, se nem génmanipuláció eredménye.” Azaz „közönséges” állati eredetű fertőzés.
A Kína-ellenes aktivisták és a Trump rajongók érvei ezzel nagyrészt alaptalanná váltak. S talán Hszi Csin-ping számára is könnyebbé válik – a rászorultaknak nyújtott segítségen túlmenően – vállalni a felelősséget is. A kezdeti tévedésekért…
A veszély ugyanis tovább fokozódik, hiszen amint arra Bill Gates is figyelmeztet „Csupán idő kérdése, hogy a vírus a fejlődő államokba is megérkezzen. Az pedig még katasztrofálisabb következményekkel fog járni. A Nyugatra nézve is. Ezért – most és késedelem nélkül – milliárdokat kell a védőoltás kikísérletezésébe invesztálnunk.”
Azaz: az egyetlen járható út az együttműködés és a kölcsönös felelősségvállalás. S hogy ez létrejöhessen, valóban a mi európai felelősségünk is.
Kína részleges felelőssége kétségtelen. A Welt am Sonntag az eredendő fertőzés (szaknyelven null-fertőzésként tartják számon) felfedezésének napjától (november 17-től) a járvány nyilvánosságra hozásának napjáig, április 29-ig (164. nap), azaz majdnem öt és fél hónapon át nyomon követi a fejleményeket. A vizsgálatokból a kínai hatóságok eltussolási manőverei is nyilvánvalóvá válnak. Ezt maguk a kínainak ez ideig nyilvánosan még nem ismerték be, igaz, mulasztásaikat igyekeznek nagylelkűnek aposztrofált nemzetközi segítségnyújtással jóvátenni.
Az is igaz persze, hogy a nyugati államok mindegyike elkövette ugyanazt a hibát. A veszély immár pontos ismeretében is késlekedett a hatékony védőintézkedések meghozatalával. Jó ideig maga Donald Trump is bagatellizálta a veszélyt.
Mindez persze a legújabb hírek szerint az amerikai republikánusokat (Trump konzervatívjait) nem akadályozza meg abban, hogy hogy választási kampányukat továbbra is Kína viktimizálására építsék.
Angela Merkel – ha valóban vállalja a feladatot – élete legnagyobb kihívásával nézhet szembe…
