Ami a parkolóhelyeket illeti – mivel nincs sem gépkocsim, sem jogosítványom – rövidre fognám: kincses városunkban rengeteg a személygépkocsi, amelyeket nincs hova parkolni. A városi önkormányzat hősiesen próbálkozik megoldást keresni, parkolóházat építeni, de azt a hivatalosságok is elismerik, hogy a helyzetet nem tudják kielégítően rendezni, mert a városban már egyszerűen nincs hely, ahol parkolóházat, parkolóhelyet lehetne kialakítani. A lakosokat azonban ez úgy látszik, nem érdekli: évről-évre nő a személygépkocsik száma, mivel az autó már nem státuszszimbólum, hanem egyszerű eszköz, amelyet könnyedén és viszonylag rövid idő alatt meg lehet vásárolni.
Figyelemmel követve a kolozsvári demográfiai mutatókat, amelyek évről-évre, hónapról-hónapra negatív szaporulatot mutatnak, bárki előtt világossá válik, hogy a bölcsődei helyekre azoknak a fiatal családoknak van szükségük, akik a jól fizetett szakma birtokában, no meg jobb megélhetés és álláslehetőség reményében Kolozsváron alakítottak ki maguknak biztos egzisztenciát, és benépesítették a város újonnan épített tömbháznegyedeit. Ahol persze nincs bölcsőde, mert a magánbefektetőnek eszébe sem jutott bölcsődét építeni, őt csak az érdekelte, hogy minél rövidebb idő alatt minél nagyobb nyereségre tegyen szert. No meg akkoriban nem is volt kötelező úgy építkezni, hogy az új negyedet még bölcsődei hellyel is ellássák…
Az önkormányzat e téren is megpróbált lépni: évente felépít-átad egy-egy bölcsődét, de a kezdeti hiányosságokat még most sem tudta orvosolni. A városvezetőség azzal a vérszegény magyarázattal hozakodik elő, hogy 2013-ban csak 400 bölcsődei hely volt a polgármesteri hivatalnak alárendelt intézményekben, most meg ezek száma eléri az 1400-at. További három bölcsőde befejezéséhez a fejlesztési minisztérium által meghirdetett bölcsőde-építési programtól várják az anyagi segítséget. Mindez viszont kevés, mivel a hivatalos és nemrég közzétett adatok szerint közel ezer gyermeknek nem jutott hely a kolozsvári bölcsődék egyikében sem. Azért mégis elgondolkodtató, hogy mi lesz a közel ezer gyermekkel? A tehetősebbek magán intézményekbe íratják majd gyermekeiket, vagy gondozónőt fogadnak mellé. Igaz, hogy a kolozsvári önkormányzat daduspótlékkal akarja támogatni azokat a családokat, akiknek gyerekei nem kerültek be az állami bölcsődékbe, ám ezt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a gyermeket felügyelő dadus rendelkezzen szakképesítéssel, és legyen munkavállalóként bejelentve. Azt hiszem, ez volt az a banánhéj, amelyen elcsúszott ez az elméletileg szép és használhatónak tűnő kezdeményezés.
Sajnos, nem tudok semmi biztatót mondani annak az ezer családnak, akinek a gyereke most nem kapott helyet a városi önkormányzat által működtetett bölcsődékben. Ezeknek a családoknak most, és itt van szükségük a segítségre. Amíg felépülnek a beígért bölcsődék, azok a gyerekek ki is nőnek belőlük. Az illetékesek pedig „mossák kezüket” és vonják a vállukat, majd a szebb jövővel kecsegtetnek. Megtehetik: senki, soha nem fogja rajtuk számon kérni a bölcsődei helyhiányt. Soha senki nem fogja őket azért szankcionálni, hogy mit ígértek és abból mit váltottak valóra. A következő helyhatósági választásokon megint eldicsekedhetnek: ötcsillagos városunkban minden sínen van. És a legsoványabb eredményt is maguknak vindikálják, felfújják.
