Az elmúlt hetekben láttuk a hírekből, hogy példátlan ütemet vett az itthoni oltakozás, ami véleményem szerint nem a korlátozásoknak, hanem sokkal inkább a korai és értelmetlen haláltól való félelemnek tudható be. Láthattuk, hogy milyen tragikus állapotok uralkodnak a kórházak intenzív terápiás osztályán, ahol a betegek versenyt futottak az idővel és szó szerint oxigénért küzdöttek. Az orvosok kis istenekké változtak, ők maguk döntötték el, hogy a betegek állapotának súlyossága alapján kit juttatnak intenzív terápiára, ki kap ágyat, ki kap oxigénpalackot és esetleg ki marad le minderről. Elég volt nyilvánosságra hozni a magas elhalálozási arányokat, azokat a statisztikákat, amelyekből kiderült, hogy az elhalálozásban európai és világelsők lettünk.
Az elmúlt bő egy hónapban több mint egymillió személy beoltotta magát. Kétlem, hogy ők zsigerből oltásellenesek lennének. Sokkal inkább tartottak a vakcina esetleges mellékhatásaitól, de ennél sokkal többen vannak azok, akik a hosszú távú hatásaitól félnek. Általánosságban megfigyelhető volt, hogy főleg az ortodoxtöbbségű országok maradtak le az oltakozásban, a közép-európai katolikustöbbségű országok a középmezőnyhöz tartoztak. Ez sem egy túl jó helyezés, de jobb, mint a Magyarországtól keletre kialakult helyzet. Az egyik legfontosabb ok, ami ide vezetetett, az a társadalomban eluralkodott teljes bizalomhiány. Ma már nem bízunk semmiben, és nem csak a társadalom perifériájára szorult rétegekre jellemző ez, hanem a jól szituált értelmiségiekre és fiatalokra is. Kelet-Európában mindig is az emberek legfőképp saját magukban bízhattak ahhoz, hogy boldoguljanak a történelem folyamán. Így volt ez a kommunizmus idején, de így van a mai vadkapitalizmusban is, amikor maguk a gazdagok és hatalmasok bizonyítják saját példájukkal, hogy sokkal inkább megbíznak a nyugat-európai ellátó rendszerekben, mint a hazaiakban. Ezért van az, hogy aki csak teheti, külföldön iskoláztatja gyermekeit, ott részesül egészségügyi ellátásban, ugyanott vásárol és még ki tudja mi mindent csinál. Sokunknak volt már rossz tapasztalata a hazai egészségügyi rendszerrel, jó eséllyel mindenki találkozott lelketlen, korrupt vagy gyengén felkészült orvosokkal, akik nem tudhattak megnyugtató választ adni a beteg vagy a hozzátartozók kérdéseire. Ez a hosszú ideje tartó átalános egészségügyi válsághelyzet is erősítette az oltástól való ódzkodók kételyeit.
Egy másik tényező a tudományellenesség, amely azért is erősödött fel az elmúlt harminc évben, mert a vadkapitalizmusban a hazai média olyan modelleket népszerűsített, akik érdemek nélkül, törvénytelen üzelmekkel gyűjtöttek vagyont, ők válhattak az úgynevezett elitté, amely pénzével hirtelen ízlést kezdett diktálni. Ez a jelenség kifejezetten erőteljes volt Romániában, így nem csoda, hogy főleg vidéken az emberek csak a maguk eszében bíznak, nem fogadják el sem az orvosok, sem a tanítók tanácsát, hiszen a népszolgálat mint fogalom elértéktelenedett és tartalmilag teljesen kiürült. Ma a közösségi oldalakról, kétes forrású híroldalakról és kétes hátterű tévéműsorokból tájékozódik az átlagpolgár, és azt hiszi, hogy két-három cikk elolvasásával képes helyesen diagnosztizálni magát, rokonait vagy ismerőseit.
A bizalomhiány nem csak az oltás esetében nyilvánul meg, hanem az egyéb társadalmi akciók és a vállalkozások esetében is. Ha valaki segíteni akar, ma nagy valószínűség szerint a többség azon töri a fejét, hogy az illetőnek milyen háttérszándéka lehet. Eszükbe sem jutna, hogy valaki csak egyszerűen önzetlenül akar segíteni, mert ezt tekinti normálisnak. Ha elvisszük autónkat a szervízbe sokkal hamarabb eszünkbe jut, hogy vajon nem cserélnek ki és helyettesítenek egy jól működő alkatrészt egy gyengébb minőségűvel, mint az, hogy az illető autószerelő valóban megjavítja az autónkat. Ez is a bizalomhiányról tanúskodik. Gondolom mindenkivel előfordult legalább egyszer, hogy a piacról hazamenet ő maga vagy családtagja lemérte a megvásárolt portékát, hogy vajon nem csapták-e be.
Ilyen mentalitással vállalkozni sem lehet sikeresen, mert az üzletnek az alapja a bizalom. Munkáltató nem bízik meg a munkavállalójában, mert folyamatosan azt hiszi, hogy meglopja. A munkavállaló sem bízik meg a munkáltatójában, mert az a benyomása, hogy megrövidíti, kevés fizetést ad neki a munkáltatója, miközben ő dőzsöl. Nem hiszi el, hogy annak a vállalkozásnak nincs több bevétele. Nagy üzleteket soha nem lehet kötni ilyen bizalomdeficites környezetben. Sokan összefüggésbe hozták az alacsony oltakozási hajlandóságot a szegénységgel, hiszen éppen a gazdaságilag lemaradt kelet-európai országokban volt megfigyelhető a jelenség. Szerintem a szegénység és az alacsony oltakozási hajlandóság között azért van összefüggés, mert mindkettő közös gyökérből, a bizalomhiányból táplálkozik. Egy bizalomhiányos társadalom nem prosperálhat sem gazdaságilag, sem más téren, hiszen a sikerhez manapság együttműködésre, közös akciókra, összefogásra van szükség, mindezt pedig alapvetően a bizalom működteti.
Az általános bizalomhiány sajnos a fiatalok körébe is átszivárgott, és folyamatosan újratermelődik. Sok olyan fiatalról tudok, aki abba öli energiáját, hogy elszigetelten kiépítsen magának egy kisebb paradicsomot, visszatérjen az ősi termelési szokásokhoz, alternatív oktatási rendszert építsen ki gyerekeinek, vagyis menekülnek a környezetüktől és egy utópisztikus valóság felépítésén munkálkodnak, de mindez kevés a közjó előmozdítására. Az oltás is a közjót szolgálja, hiszen csak így lehet lassítani a vírus terjedését és így óvhatjuk meg magunkat a súlyos megbetegedéstől, a kórházba kerüléstől, illetve a korai és értelmetlen haláltól. (Csak értelmetlennek lehet nevezni ezt a fajta halált olyan körülmények között, hogy rendelkezésre áll egy életmentő ingyenes oltás).
Érthető, hogy ezekben a kelet-európai társadalmakban nem termelődött ki a sikerességhez elengedhetetlenül szükséges bizalom, mert a valóság sokszor a bizalmatlanokat igazolta. Ezeknek a népeknek a bizalmával túl sokszor visszaéltek a történelem folyamán, így a bizalomhiány eluralkodása egyenes és logikus következménye a térség történelmi pályájának. Ezt a jelenséget csak hosszú idő alatt lehet kiigazítani, sajnos a közegészségügyi járvány nem ad lehetőséget a lassú korrekcióra. Ezért az oltakozási hajlandóságot továbbra is csak sokkterápiával lehet hatékonyan kezelni.
