„Két út áll az emberiség előtt a mi évszázadunkban. Az egyik a hülyeség. A másik az őrület. A kettő szerencsésen kiegészíti egymást.” Az idézet természetesen Bajor Andortól származik, pontosabban a torzóban maradt kisregényéből, Az ezermesterből (Bajor Andor: Az ezermester. A Valdemár-kódex, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2004). Bajor Andor írásai máig nem veszítettek aktualitásukból, mondatai „csontig hatolnak”, elég, ha a fenti idézetet értelmezzük. Remek szatírái ma is ugyanolyan érvényesek, hiába íródtak 1989 előtt. A szeptemberi 30-i évfordulóig havonta közlünk egy-két Bajor Andor szöveget, özvegye, Bajor Ella engedélyével. Elsőnek két, Európáról szóló írását olvashatják, Európa felfedezése, és Eurománia címmel.
(Borítókép: részlet Rembrandt Európa elrablása című festményéből)
Bajor Andor: Európa fölfedezése
Európáról az első hiteles hír az, hogy elrabolták. Mégpedig egy bika rabolta el, amelyet a nyomozó hatóság utóbb Zeusszal azonosított. Hogy egy ilyen bűncselekményben miért kellett magának a főistennek személyesen részt vennie, miért öltötte magára a legfélelmetesebb háziállat ábrázatát, és az egész túszejtési akcióval mi volt a szándéka, ez már jellegzetesen európai titok. Más világrészeken ez az esemény vagy egyszerűbben, vagy bonyolultabban játszódott volna le. Elképzelhető olyan égtáj, ahol a hajadon rabolta volna el a bikát, de a törzs a nyomukba ered, a bikát a sivatagba internálják, a szüzet pedig levágják és megeszik. Máshol a fehér gyolcsba öltözött leányt egy csoport marcona ragadja el, a fejükön fekete harisnyával, és csak egy hatalmas téglát hagynak hátra ékírással, hogy a leány szabadon bocsátásáért tízezer föníciai ezüstrudat követelnek.Ezek a föltevések azonban nem változtatnak a tényen, hogy Európát elrabolták, előbb Krétáról egy bika, később különböző barbárok, utóbb a császár, majd a pápa, aztán a legkülönbözőbb, de többnyire fiktív társadalmi erők, mint a Szent Szövetség, tőle a nacionalisták, a nacionalistáktól az internacionalisták, azoktól Hitler, Hitlertől Sztálin, Sztálintól pedig azonosítatlan személyek.Európa az a világrész, amelytől többnyire utólag derül ki, hogy tegnap még megvolt. Azonban egyfolytában föllelhetők a nyomai. Ott van Európa, ahol a 100 centiméterből áll, és a víz 273,15 Kelvin-fokon megfagy; a görbét görbének, az egyenest egyenesnek nevezik. De közben elszántan kutatják – sokan az életük árán is –, hogy az egyenes egy kicsit nem görbe-e, és a görbe bizonyos szakasza nem nevezhető-e egyenesnek.Európát senki sem fedezte föl, de időnként mindenki elveszti. Európa így hát nem is valóságos világrész, hanem egy világrésznek a bölcs, hősies és megátalkodott keresése. Szellem.Végül is miért ne találhatnánk meg?
Bajor Andor: Eurománia
Az utóbbi esztendők fogalmi, erkölcsi és lelki zavaraihoz földrajzi ismereteink összekuszálódása is hozzájárul. Bekeveredtünk a nagy sötét erdőbe, ahol csak az a biztos támpontunk, hogy a fáknak nem a keleti, hanem a nyugati oldala mohosodik. Ez erősen igazoltnak látszik. Mert amíg ezt az alapvető, évszázados tapasztalatot figyelmen kívül hagytuk és a mohák jelzése szerint haladtunk kelet felé, nagyobb részt déli irányba jutottunk. Legalábbis az égi jelek szerint, mert tiszta éjszakákon rá kellett jönnünk, hogy a Sarkcsillag irányát követjük.Igen ám: de melyik Sarkcsillagét? Hiszen földünknek két sarka, következésképpen két Sarkcsillaga van. Tudósaink, docenseink, akadémikusaink és marxista-leninista csillagjósaink egyértelműen megállapították, hogy sötét társadalmi erők kicserélték az Északi Sarkcsillagot a Délivel, és így tulajdonképpen nem valamilyen meghatározott égtáj irányát követjük, hanem függőlegesen haladtunk lefelé. Ebben állt a jövőt tudományosan ismerő és építő orákulum utolsó helyzetelemzése, majd magunkra hagyott bennünket a prófétáknak eme gyülekezete, talán éppen a Kánaán közvetlen közelében.Erdőkben, mezőkön és sivatagokban bolyongó népünk azonban évtizedes vándorlása után mégsem maradt teljesen árván, miközben ilyen fatálisan elvétette az Ígéret Földjét. Vannak vezetőink, akik a megszólalásig hasonlítanak ugyan a régiekre, de megszólalásuk után árulóknak, zsarnokoknak és tömeggyilkosoknak nevezik elődeiket. Vannak elszánt harcosaink: ők nyíltan szembenéznek hajdani hibáikkal, és most végre elkötelezik magukat a nép igaz ügye mellett, nem úgy, mint amikor hamis ügyek megtévesztően tarka pillangóit kergették titokzatos hivatalaikban szőtt lepkehálóikkal.Vannak költőink, akik ezentúl verseket írnak föltett szándékuk szerint. Megújult erkölcsű kereskedelmi felelőseink nyíltan és fölemelően lemondanak a rablásról, sőt a rablással való fenyegetőzésről is, hogy szeretett népüket elláthassák tavalyelőtti paradicsomos paszullyal. Vannak újólag szent érsekeink és pátriárkáink, akik ezentúl nem a diktátornak adják meg azt, ami Istené, hanem Istennek, ami a politikáé. Ki tudja, talán végül még imádkoznak is. Vannak új életet kezdő ügyintézőink is, ők ezentúl nem rugdossák ki a hozzájuk fordulókat, hanem mély együttérzéssel közlik, hogy kérésük nem teljesíthető. Nem utolsó sorban azonban szert tettünk politológusokra, a bejósolt és végre színre lépő sokoldalúan fejlett új típusú emberekre, hogy mindezt megmagyarázzák.Politológusaink mindenekelőtt topográfiai kérdésekkel vívódnak. Vizsgálják és meghatározzák, hogy melyik világrészen élünk. Munkájukat elbonyolítja, hogy a Szovjetunió mindenkor rendkívüli, rátermett és gyakran lángeszű vezetői nem telepítettek át bennünket Kamcsatkába. Talán szerénységünkkel és béketűrésünkkel még ezeket a karvalyszemű történelmi hősöket is megtévesztettük, nem keltettük fel a jóra való törekvésüket, mint az Ob vagy a Jenyiszej, hogy alapvetően megváltoztassák életünk medrét és irányát. Bár meglehet, csak a szállítóeszközöket nélkülözték, ki tudja. Tény, hogy mulasztásuk miatt egyetlen politológus sem meri most azt állítani, hogy Kamcsatkában élünk.Így hát nehéz értelmi munkával, talán számítógépek segítségét is fölhasználva, létre kellett hozni egy külön világrészt Európán belül. Ez a világrész Kelet-Közép-Európa vagy Közép-Kelet-Európa. Ami nem kelet és nem nyugat. Vagyis nem Európa, de úgy kell tenni, mintha az lenne. Parvenü világrész. Esetleg egy elzüllött világ, amely valamikor jobb napokat is látott. Mindenesetre biztatásra szorul, hogy ne igya el maradék civilizációját. De figyelmeztetésre is, különben a végén még Európának képzeli magát.Végül is Kelet-Közép-Európa vagy Közép-Kelet-Európa )esetleg Észak-Dél-Európa) tulajdonképpen Európa, Kamcsatkából kiinduló megközelítésben. Afféle skandináv Tadzsikisztán. Vagy mediterrán Bangladesh. Ha jól megnézzük: ez földrajzi kifejezésbe rejtett többrendbeli becsületsértés. Amely egyszerre hajít kesztyűt a skandinávok és a tadzsikok elé. Fölöslegesen: mert a skandinávok lovagi kihívásunkban kesztyűipari reklámot, a tadzsikok hiánycikkek tébolyult pazarlását fogják gyanítani. Svéd felebarátaink föltehetően megnézik a kesztyűt, és azt mondják: sajnos nem tartunk rá igényt. Tadzsik felebarátaink pedig megköszönik, és viszonzásképpen utánunk dobják a lyukas cipőjüket.Nem hiszem, hogy Európa felé Közép-Kelet-Európa fogalmán keresztül vezet az út. Ez az újonnan fölfedezett vagy csak kitalált világrész tele van igyekezettel, bánattal, Európa iránti sötét szemrehányásokkal és imádattal. Európából mint tantárgyból készül, de amikor éppen vizsgázik, kiderül, hogy teljességgel megváltoztatták a tantervet. Ha bajvívásból és kopjatörésből felelhetne kitűnőre, akkor a klasszikus latin irodalomból kérdezik, majd amikor Horatius műveiben mélyed el, a zsebórakészítést, a selyemszövést és a fuvolázást húzza vizsgatételnek.Ennek a kitalált világrésznek örökké Európa a tanára, mert a Nagy Tanévek végén – a történelem szünideje előtt – mindig az buktatja meg. És ezért az egyetlen igazi, megátalkodott és szerelmetes vágyunk, hogy utolérjük a tanárt, fölkeltsük kollegiális érdeklődését, mély rokonszenvét, mígnem végül mi buktatjuk meg őt atomfizikából, lélekvándorlástanból vagy legalább gyógynövénygyűjtésből.Közben elkerüli figyelmünket az alapvető különbség. Mi mindig utol akarjuk érni Európát, viszont Európa kizárólag az Időt akarja utolérni. Az is gyanítható, hogy maga az Idő is európai fölfedezés, találmány vagy lelemény, a görögök kezdtek töprengeni róla, van-e vagy nincs, telik-e vagy csak képzeljük, föltehetően Nagy Károly iktatta törvénybe létezését, mire III. Leó pápa megáldotta, és így elnyerte a ma is ismert formáját. Európa legnagyobb alkotása az idő, ezt a lényegében megfoghatatlan, de nagyon is létező valamit a franciák, olaszok, angolok, spanyolok és németek hozták létre valamilyen közös vállalkozásban. A németek ebbe kissé bele is zavarodtak, egyfolytában mérik, hozzáigazodnak, és rengeteg eszközt készítettek annak megállapítására, hogy még megvan-e. (Nincs egészen kizárva: a két világháborút a Német Birodalom nagy és mind ez idáig eltitkolt céllal indította. Partra akartak szállni Angliában, mert meg szerettek volna győződni róla: csakugyan tizenegy óra van-e Londonban, amikor Berlinben már tizenkettő.)Mi itt Kelet-Közép-Európában mindezt nem eléggé értjük, nálunk az idő amúgy is eltelik, és nem érdemes miatta túlzottan fáradozni. Ehelyett sokkal fontosabb, hogy utolérjük Európát: ezért sokat kell vitázni, beszédeket tartani, politizálni, politologizálni és részletes terveket készíteni Európa utolérésére, vagy legalább annak a geológiai oknak a kifürkészésére, hogy ez a rejtelmes földrész miért távolodik továbbra is, holott annyit beszélünk róla.És valóban, nehéz megérteni, hogy ez a nem is olyan messzi földrész, amelyben a hit, a remény és a szeretet uralkodik, miképpen tud annyi rágógumit, videokamerát, rocksztárt, autót, bankbetét- és libamájkonzervet gyártani, velünk ellentétben, amikor nálunk is beszélnek a hitről, a reményről és a szeretetről.Természetesen Európából nekünk a tárgyi javak kellenének, nem az európai időérzék, a személyes szabadság és az emberek individualista, nebáncsvirág természete. Lenin elvtárs elgondolkodtató képlete, amely a közös boldogságot egy összeadási műveletre egyszerűsítette: szocializmus = szovjethatalom + villamosítás, tulajdonképpen meghatározza ma is gondolkodásunk szerkezetét. Európa = az ember nyugalma + bőség.Úgy érezzük, hogy ehhez már minden jogunk megvan. De mert mindezek nem teljesülnek – vagy még nem teljesültek, hisz bonyolult számtani föladat az összeadás, különösen különnemű mennyiségek esetében –, régi módszerekhez kell folyamodnunk.Varázsszavakhoz, a kommunista igézet vagy szemmelverés ellen lavór vízbe parázshoz, bűvös-bájos szövegekhez. Egyfolytában hangoztatnunk kell, hogy Európában vagyunk honosak. Vannak európai szintű gondolkodóink, sőt alkotásaink és gondolataink. Van honi Proustunk, Beckettünk, Jaspersünk, Françoise Saganunk. Képzőművészetünk európai. Európai hírű az orvostudományunk, a matematikánk, az állatorvos- és traktoristaképzésünk.Igaz, hogy sok minden nincs, és ami nincs, az még nem európai szintű. Viszont európai szintű, ami van. Vagy lesz.Azt mondhatjuk: euromániában szenvedünk, de szenvedésünk is európai szintű. Euromániánk arra késztet, hogy Európát próbáljuk utánozni, kivéve azt, ami nehéz, lényeges és utánozhatatlan.Ez az euromániánk a mi képzeletbeli expresszünk, amellyel pillanatok alatt Firenzébe utazunk, hogy Dante szülőházának közeléből Európa föliratú színes léggömbökkel térjünk meg.De van egyszerűbb mód is: vegyük meg magát Európát. Talán tisztességünk, hagyományos igazmondásunk és világszerte elismert humanizmusunk az Európai Bankoknál pénzügyi garancia lesz.Nekünk ugyanis föltétlenül szükségünk van Európára, még akkor is, ha nem tudjuk, miért. Az az érzésem, ma Európa sokaknak annyira fontos, mint az ártatlan gyerekeknek a csörgő.)
