Hány liter hány lyukon?
Cincogó Felicián azért jó, mert Bajor, és azért mert, mint minden nagy figura, úgy tűnik, már Bajor nélkül is él, szinte el tudnám mondani a további életét. Ő, aki olyan, mint egy Winnetou-ba ojtott Tom Sawyer, egy Robinsonnal párosodott Huck Finn.
„Rövidesen rájött, hogy ha sikerül a falon rést ütnie, akkor bizonyos ideig meghosszabbíthatja reményét. Ezért, amikor újabb adag vizet öntöttek be az ablakon, és a víz szintje a nyakáig nőtt, elővette pisztolyát, s több lövést adott le a ház falára. Minthogy szorult helyzetében keze kissé remegett, a falat először nem találta el, de nem csüggedett, s utolsó lövését siker koronázta.” És még marcona kapitányokkal is találkozik kalandos egérségében, szóval ő igazán remek példány, rettenthetetlenül nevetséges, mint mind a nevetségesek, és még rokonszenves is, ami már nem annyira általános tulajdonság. A bosszúért lihegő Zách-csal szemben itt a bosszúért Cincogó.
Húsvéti áldozat
Ha akarom, akár Jézus-történet is lehet. Hiszen egy várandós kutyát vernek agyon a tömeghisztéria hatására. Márpedig, tudjuk, a tömeg megmenthette volna Jézust. De hát a tömeg nem ment meg senkit, csak ordít és liheg és diadalmas vigyor ül ki az arcára, mikor eléri célját.
Asztalos István Történt az utca című írása, a magyar irodalom egyik legnagyobb novellája ott játszódik valahol a szülővárosomban. Olyan anekdotákat is hallottam, melyek szerint a nyomdászok írták tulajdonképpen, ezeket azonban próbáltam humorral végighallgatni, mint Mikszáth szakácsnőjét, aki azt mondta volna, „ilyent én is tudok írni”.
A lényeg az a vöröslő felfokozottság, az az öröm, amellyel megölik ezt a szegény állatot, és hogy milyen kevés kell, hogy valami rosszat elhiggyünk valakiről. Ezt a kutyát már semmi sem menti meg, csak a novella szépsége.
