Persze, vannak rendkívüli helyzetek-érdekek, lásd a Románok Egységéért Szövetség (AUR) népszerűsége mekkorákat ugrott egyik napról a másikra a 2020-as parlamenti választások előtt. Mégpedig olyan körülmények között, hogy a fél évvel korábbi helyhatósági választásokon jóformán senki nem hallott róluk. (Júniusban 21 ezer, novemberben pedig már több mint félmillió szavazattal dicsekedhetett.) Az eddigi gyakorlat szerint azonban egy REPER-féle új párt térnyerése, megerősödése valószínűtlen.
Dacian Ciolos februárban lemondott elnöki tisztségéről, kedden pedig bejelentette, ötödmagával kilép a Mentsétek meg Romániát (USR) pártból, amelynek élére októberben választották. A 2019-es EP-választásokon az akkor még Dan Barna vezette USR Ciolos pártjával, a PLUS-szal szövetkezve indult, kétmillió szavazó bizalmát és voksát szerezve meg. Tavaly a két párt hivatalosan is egyesült, kis ideig a két politikus társelnöki minőségben vezette a politikai alakulatot. Kemény megmérettetést (értsd. gyomrozást) követően 2021 októberében Ciolost választották elnökké a másik társelnök ellenében, a párt vezető testületében azonban nem az ő, hanem a régi USR-sek, az alulmaradt Dan Barna emberei kerültek többségbe. Ez az erőmegoszlás feltételezhetően nem tett jót az együttműködés kialakításának. Ciolos ultrarövid elnöksége nem volt eseménytelen: sikerült – szabad akaratából - kivezetnie pártját kormányból ellenzékbe, mindenki megrökönyödésére szövetkezett a szélsőségesen nacionalista AUR-ral, hogy segítségükkel megbuktathassák a Citu-kormányt, amikor pedig Klaus Iohannis államfő, akivel egy ideje már nem eveztek egy bárkában, kormányalakításra kérte fel – mondhatni csúfságból -, kénytelen volt belemenni az esélytelen színjátékba, majd aztán végig kellett néznie a kispadon, hogy a Ciuca-kabinet az USR nélkül, mi több, a Szociáldemokrata Párttal (PSD) és az RMDSZ-szel alakul meg.
Ciolos csalódásának adott hangot az USR-t illetően. „Ez a párt nem képes belátni a múlt hibáit, fokozatosan, de biztosan eltért attól az úttól, amelyen elindultak, azoktól az európai értékektől, amelyeket az EP választások alatt képviseltek”, mondta. Ami lefordítva sokunk számára nagyjából annyit jelent: Dacian Ciolosnak nem jöttek be a számításai az USR-ben, nem sikerült átvennie a párt felett a hatalmat - egyesek szerint nem őt akarták a párt elnökjelöltjének a következő elnökválasztáson - most meg inkább tovább áll. És hogy ne tűnjön kudarcnak, létrehozza a REPER-t, mint alternatívát. (Ami lényegében a kudarc beismerésének puhább változata, időbeni kitolása…)
Dacian Ciolos a 2015-ös Colectiv-tragédiát követően lemondó Victor Ponta akkori miniszterelnök távozása után robbant be a román politikába. Klaus Iohannis őt kérte fel egy szakértői kormány alakítására, amely a 2016-os választásokig kormányozta az országot. A politikában csalódott román választó számára a technokrata kormányfő gyakorlatilag egy Megváltó személyével ért fel. A Brüsszelből érkező jónevű mezőgazdasági biztos, aki ráadásul még erdélyi származású is, csak emelte a politika színpadjára való beugrás sikerét. Hamarosan kiderült azonban, hogy inkább a „beugratás” esete forog fenn. Ciolos – miután hosszú ideig tagadta, hogy pártalapítást fontolgatna – végül fejest ugrott a politikába. És rövid idő alatt bebizonyította, hogy semmivel sem különb náluk. (Nem az a kimondott „hivatkozási pont…”, legalábbis nem jó értelemben.) Kiszállása az USR-ből – vagy akár a román politikából - bizonyára nem hagy betöltetlen űrt. Ugyanakkor mégiscsak jelzésértékű. Annak jele, hogy volt pártjának továbbra is nyaka köré van csavarodva saját köldökzsinorja. A folyamatos belharcok, viszályok, érdekellentétek, a politikai éretlenség miatt egyszerűen képtelen pártként viselkedni, alkalmatlannak mutatkozik arra, hogy az egykor felhalmozott politikai tőkéjét megőrizze. Nem hogy még kamatoztassa is…
