Kolozsvári Zenei Ősz - Rémi Geniet zongoraestje
A műsorfüzet ismertető anyaga szerint Rémi Geniet a Bonni Nemzetközi Beethoven Zongoraverseny legfiatalabb díjazottja, szívesen látott ifjú virtuóz szerte a nagyvilágban. A CD-re rögzített Bach-művek előadását „Diapason d’Or” díjjal jutalmazták, és a szintén CD-n megjelentetett Beethoven zongoraszonáták sajtóvisszhangja is kedvező volt. Nem csoda tehát, hogy a szerda esti szólóestet két Beethoven szonátával kezdte.
Ludwig van Beethoven (1770–1827) érzelem- és gondolatvilágának egyik legsokatmondóbb kifejezése a 32 zongoraszonátájában érhető tetten. Habár a 2. A-dúr (Op. 2. nr. 2) Szonáta még csak a 25 éves Beethoven munkája, de már fejlett érettségről tanúskodik, amelyben nem annyira a témafeldolgozásra, mint a motivikus kidolgozásra összpontosít. Rémi Geniet meleg tónusú előadásában éppen a motivikus kidolgozás árnyalt dinamikája, valamint az érthető dallamvonalvezetés, a két kéz közötti egyenletes erőmegosztás, az énekszerűség kiaknázása és az érzelmek játéka tetszett. Az elmélkedő második tétel vissza-visszatérő kopogó basszusával, kinek-kinek mást sugallhatott: az ablakon végig pergő őszi esőcseppeket, a borús idő nosztalgiáját, vagy a megfáradt léptek zaját, az idő múlásának könyörtelenségét. A Scherzo kérdés–feleleteinek könnyedsége nem annyira tréfára utal, mint az ide-oda röppenő gondolat szabadságára. Az utolsó tételben Rémi Geniet előadásában a drámai erő és a lírai finomság játéka valósult meg.
A közismert cisz-moll Holdfény-szonátát (Op. 27. nr.2) Beethoven Quasi una fantasia címmel látta el, ezáltal arra a törekvésére utalva, hogy a kötött szonátaforma és a rögtönzésszerű fantázia ötvözésével, új utat nyisson a fantáziaszonáta felé. Újító szándékot mutat a lassú kezdő tétel, a „holdfényes” adagio is. Beethoven remekműve Rémi Geniet keze alatt mélyen elgondolkodó, halkan elrebegett vallomásként szólalt meg. Engem csak a helyenként túlzott pedálhasználat zavart, de kárpótolt a némi játékos csillogást mutató középső tétel, valamint a szonáta drámai csúcspontja, a robogóan virtuóz utolsó tétel.
Szergej Prokofjev (1891–1953) 8. B-dúr Szonátája (Op. 84.) a „háborús” szonáták egyike, amelynek 20. századi modern, tipikus prokofjevi hangzásvilága színes hangulatvilágot teremt, telve feloldatlan és feloldott feszültségekkel. Rémi Geniet tolmácsolása ezúttal új, merészebb színekkel, az érzelmek „komoly” játékával gazdagodott. Dinamikai palettája a puha, selymes pianissimótól az ijesztően drámai fortissimóig széles skálát járt be. Elmélyült lírai pillanatait száguldó virtuozitás ellenpontozta. A kemény harmóniák és lágy hangzatok mögött rejlő érzelemvilág a háborús évek szenvedéseitől az emberi szellem szabadságába vetet hit felé vezetett.
Maurice Ravel (1875–1937) eredetileg zongorára komponált La valse című művének a zenekari változata vált igazán népszerűvé. Rémi Genietnek sikerült a zongora billentyűiből előcsalnia a zenekari hangzást, és megidéznie a báltermek egykoron oly divatos táncának, a keringőnek elegáns, könnyen libbenő, mégis szenvedélyesen pezsgő atmoszféráját. A szuggesztív előadásnak köszönhetően a zongoraváltozat is, mint megannyiszor a zenekari, felforrósította a levegőt. A közönség elismerő tapsát a fiatal zongoraművész egy Chopin Mazurka (Op. 17. nr. 4.) stílusos előadásával köszönte meg.
Rémi Geniet zongoraestje új színfolttal gazdagította az idei Zenei Ősz sokszínűségét. A zene lélekmelegítő szépsége pedig, ideig-óráig feledtetni tudta a hideg, esős őszi esték borongós hangulatát.
(Borítókép: Rémi Geniet szívesen látott ifjú virtuóz szerte a nagyvilágban. Fotó: Filharmónia/Marmo)
