57. Kolozsvári Zenei Ősz
Az 57. Kolozsvári Zenei Őszön a filharmónia zenekara a száz éve elhunyt Giacomo Puccini (1858–1924) olasz zeneszerzőre teljes estét betöltő gálakoncerttel emlékezett. Nem csoda, hogy Puccini zenéje közel áll minden operakedvelő szívéhez, hiszen impresszionista harmóniavilággal rokon, színektől sziporkázó zenekari nyelvezete, szenvedélyes, nagy lélegzetű, ismert, de mégis mindig meglepő dallamfordulatai lélekből fakadnak és a lélek mélyéig hatolnak. Operáinak megrázó pillanatokban bővelkedő cselekménye mindig magával ragadó, hősei, még ha olykor tőlünk távol eső egzotikus környezetben is élik romantikus történetüket, valójában hétköznapi hús-vér emberek, akiknek szenvedélyes érzelmeiben, könnyekig megható lélekrezdüléseiben, mi is megmártózhatunk.
Puccini első sikereit két zenekari művével – Preludio sinfonico, Capriccio sinfonico – aratta, 1884-ben a Lidérceknek fordított Le Villi című operáját, majd öt évvel később az Edgart ugyan elismeréssel fogadta a közönség, de „elsőszülött” operái még nem érték el a későbbi nagy sikereket. Puccini az igazi áttörést, a világraszóló sikert a Manon Lescautval aratta, majd a mindmáig legnépszerűbb operák következtek: a Bohémélet, a Tosca, a Pillangókisasszony, a Nyugat leánya, A fecske, a triptichon – A köpeny, Angelica nővér, és a Gianni Schicchi – és utolsó operája a Turandot.
A zenei ősz október 18-i Puccini- operagáláján a művészien tolmácsoló zenekar kíséretében három „főszereplőnek” tapsolhatott a közönség: a besztercei születésű, világszerte ismert és elismert operaénekes Anita Hartig szopránnak, a Cornel Groza által vezetett kiváló énekkarnak, és a gálakoncertet vezénylő nemzetközi hírnevű Vlad Iftinca karmesternek.
A műsorban nem annyira a várt és közismert operarészletek domináltak, viszont a Cornel Groza által betanított énekkar előadásában a légies, érzékeny színárnyalatokban megszólaló Zümmögő kórus (PillangókisasszonyIII. felvonás) megható poézise feledtette hiányérzetemet. Az emberi hangok és az énekkari harmónia mindig megrendít, de ezúttal, az Edgar gyászzenéje, a Requiem aeternam – amely a Puccini temetésén is elhangzott – könnyekig meghatott. Úgy vélem, hogy a gálaműsort Vlad Iftinca karmester szándékosan indította a kevésbé ismert Le Villi, és az Edgar operarészletekkel, hiszen így „bejárhatta” Puccini művészetének azt az ívét, amely a kezdetektől az utolsó, befejezetlenül maradt, de végül Franco Alfano, Puccini barátja és tanítványa által befejezett Turandotig vezet.
A Le Villi operából három részlet hangzott el: a női karral kísért L’abbandono, a La tregenda energikus zenekari intermezzo és az Anita Hartig erőteljes, szép hangján énekelt Scena e Romanza – Se come voi piccina io fossi bensőséges ária az I. felvonásból. A TurandotbólLiù áriájának – Signore, ascolta! – a viszonzatlan szerelem fájdalmától égő lelki mélységeit Anita Hartig meghitt érzékenységgel tolmácsolta, a Bohémélet – Donde lieta usci áriájában pedig, hangjában a búcsú nosztalgiája, költői finomsága érvényesült. Anita Hartig az Edgar opera – Addio, addio mio dolce amor! áriájának előadásakor a drámai és lírai pillanatok egyensúlyával, az Angelica nővér – Senza mamma kezdetű majd a Vieni! t’affretta! áriában az egész termet betöltő hangjának meggyőző drámai erejével hódította meg a közönséget. A kitörő örömmel ünnepelt Anita Hartig végül a ráadásként énekelt a Bohémélet – Quando m’en vo áriájával intett búcsút a közönségnek.
A teljes estét betöltő Puccini gálaműsorban Vlad Iftinca karmester elsősorban az áriák sokszínűségére, szépségére összpontosított, de az aprólékosan kidolgozott zenekari részeket is – Pillangókisasszony – Introduzione, Manon Lescaut – Intermezzo, Edgar III. Előjáték, Tosca – Introduzione act. III – árnyalt dinamikával, érzelmi-hangulati hullámzásoktól gazdagon, művészileg szuggesztíven tolmácsolta.
Giacomo Puccini halálának 100. évfordulóján, a földkerekség minden operaháza a 20. század egyik legkedveltebb operaszerzőjének emléke előtt tiszteleg, az előtt az olasz zeneóriás előtt, akinek lélekből fakadó és a lélek mélyéig hatoló dallamai meghódították az egész világot.
