A helyi egyszerű és népszerű: a Loco Moco
LÁSZLÓ JUDIT
A hawaii vagy amerikai főzesről írok nektek egy pár sort. Reggel tíz órakor elindultam bevásárolni a Costco-ba (20 perc vezetés), 12-kor hazaértem, és körülbelül 12.22 perckor kész volt az ebéd. 100%-ban amerikai ebéd volt! Eltűnődtem később ezen, mert ez után az ebéd után a mosogatás is csak 2 és fél perc, így maradt időm kávézni és a tájban gyönyörködni, persze csak bentről. Kimenni nem érdemes, a szúnyogok a kertben kiszívják az ember utolsó csepp vérét is mostanában. Néha olyan fura az idő. Egy ködszerű homályos valami ereszkedik le a szigetre, meleg van amúgy, mert szellő sem rebben, de trópusokhoz mérten, pesti magyarsággal „genya” idő. Ezt egy pesti ismerősöm szokta mondogatni, és azóta is megmaradt nálam az érdekes szavak szótárában. A Nagy Sziget felől érkezik ez a vulkanikus kigőzőlgésekkel, gázokkal telt levegő. Majdnem annyira kellemetlen, mint a „latyakos” idő otthon, amikor a tél már távozóban van, de a tavasz várat még magára. Helyi kifejezéssel élve ez a „vog”.
Szúnyog ellen gekkó, gekkó ellen macska
A szúnyogok imádják kihasználni ezt az időt, úgyhogy kerülni kell a kerti munkát, vagy nyakig be kell öltözni: megtalálják a legkisebb felületet is vérszívásra. Azt hiszem hozzáedződtem már a szúnyogok támadásához. Emlékszem az első években, amikor ideköltöztem, állandó jelleggel tele voltam csípésekkel, annyira, hogy azt hittem, örökre egy vörös daganattá válik a bőröm. Egy nap végül eldöntöttem, ebből elég volt. Hadat üzentem nekik, és nem tudom hogyan, de megértették, hogy többé nem félek tőlük. Úgyhogy azóta nyugton hagynak, kivéve azt a napi 5-10 csípést, ami allandó itt az erdő szélén. A szúnyogok elleni hadjáratom miatt bocsájtottam meg a gekkóknak is, ugyanis nagy előszeretettel fogyasztják a szúnyogokat, néha előbújnak a festmények háta mögül, vagy valamilyen eldugott sarokból, vagy éppen a szekrényből. Mindig ott vannak mindenhol. Sok év kellett hozzá, hogy elfogadjam őket, persze azelőtt sem tudtam sokat tenni ellenük, csak visítani, de az nem oldotta meg a problémát. A férjem egyszer már szólt, hogy ez nem mehet így tovább, mert a japán szomszédasszony minden gyanús hangra hívja a 911-et, és ha nem fejezem be a visítást, egy szép nap a rendőrség a nyakunkra jön. Egyszer már kihívta ránk a rendőröket, de ez egy másik téma, mert most a főzésről akartam írni. Úgyhogy békét kötöttem a gekkóval is azóta. Különben a macskák imádják a gekkó vadászatot, hozzák is előszeretettel a garázsba, és játszanak velük, hosszú ideig pofozgatják, amíg mozognak, majd amikor végre elájulnak, szétroppantják őket, mintha mogyorót rágcsálnának.
(Vegyes)Konyha, nemzetiség szerint
Szóval kávézásom ideje alatt arra a következtetésre jutottam, hogy a konyha itt a szigeten a családok nemzeti összetétele szerint alakul. Most csak egy párat említenék: magyar–amerikai, magyar–japán, japán–hawaii, magyar–hawaii, amerikai–thai–magyar, magyar–amerikai–hawaii, attól függően, a házastársak honnan származnak. A mi konyhánkban a magyar–erdélyi a fő gasztronómiai vonal, ezért nem kellett sokat tanulnom, hoztam a tudásomat otthonról. Valahogy nem akaródzott tengeri gyümölcsök és halak világába költözni, megmaradtam az igazi otthoni, magyar ízek mellett. Nem tagadom, kísérletezni szoktam a keleti fűszerekkel (mondhatnám inkább nyugati, hisz Ázsia nyugatra van tőlünk), a helyi alapanyagokkal, de legtöbb esetben magyar az alap. Teljesen mindegy például, hogy kaprot teszek-e a húslevesbe vagy petrezselymet, úgysem tudják, hogy milyen az igazi. A férjem lánya és annak családja hétvégeken ebédre járnak hozzánk, így aztán az évek során sikerült megismerkedniük a magyar ízekkel. Az unokák nem bírják lenyelni és megemészteni a magyar ételeket. Egyszer egy csodálatos húslevest főztem, annyira finom volt, hogy szinte otthon éreztem magam anyám asztalánál. Nagyon büszke voltam magamra. Leültünk enni, és az első kanál leves után a kisebbik fiú unoka azt mondja: Judit, kaphatok egy pohár tejet a leves mellé? Na ennyit arról, hogy hawaii gyereknek erdélyi húslevest főzzél. Az anyja ráparancsolt, hogy irántam való tiszteletből meg kell enni. A gyerek könnyes szemmel minden kanál leves után ivott egy korty tejet.
Az ízletes étel titka a hosszadalmas főzés (?)
Az évek során a hawaii rokonok megismerték és megtanulták enni a különlegesebb ételeket is: szilvás gombóc, töltött káposzta, mákos guba, kürtőskalács, lángos, és minden olyat megkedveltek, ami úgy készül, hogy reggel 8-kor felteszed a vizet forrni, és attól számítva 4-5 órán keresztül szaunázol a konyhában a tűzhely mellett, amíg elkészül. Péntek este telefonálni szoktak, hogy értésemre adják, mit szeretnének enni vasárnap ebédre. A kedvenc a töltött káposzta és a szilvás gombóc, ha lehet így együtt. Mindig mondom nekik, hogy ha még egyszer így társítják a menüt, akkor csak hétfőn jöjjenek. Ártatlan hangon kérdezik, hogy miért?
Az amerikai recept
Úgyhogy megtanultam amerikai módra főzni. A recept a következő: 10-kor elindulsz a Costco-ba, és 12.22-kor tálalva van az ebéd. Minden kész, csak melegíteni kell. Néha még azt sem. Mindenre rá van írva, hogy hogyan kell előkészteni, hogyan kell kibontani a csomagolást, melyiket kell mikróba tenni, tűzhelyre vagy sütőbe. Megmondják, hogy pontosan hány fokon, és mennyi ideig melegítsed. Tudom, most mondjátok, hogy „junk food”, de higyjétek el, nem minden az, ami fagyasztott, vagy előkészített. Néha mondja a férjem lánya, hogy aznap ő főz ebédet. Ok, olyankor én átadom a terepet a konyhában neki. Ő azzal kezdi, hogy gondolkozik 10 óráig, keresi interneten az ideális receptet. Lassan 11 óra. Ilyenkor dönti el, hogy akkor most inkább villásreggeli lesz, és az ebédet estére halasztja. Az amerikaiaknál nagyon divatos a „branch”, ilyen reggeli és ebéd közötti, jó kiadós étkezés. Tojás általában, aminek ezer változata van, a tükörtojás fajták „over easy”, „suny side up”, én csak ezt a kettőt ismerem, és utána pancake. Ez számomra olyan, mintha fűrészport ennék, édes sziruppal nyakon öntve. Amikor még egy szót sem tudtam angolul, mindig mondtam, hogy csak egy penkét kérek. Azt hittem, hogy a „penkék” az többes szám. Ennek a tojásos ételnek a hawaii változata a Loco Moco.
Napi menü: hol üres a parkoló
A villásreggeli után mindenki tele hassal kimegy a tengerpartra, eszükbe sem jut szaunázni a konyhában. Este éhesen érkeznek haza, és ekkor következne a főzés. De furfangos az amerikai nők agya, tudja, hogy főzni már nincs idő és energia, úgyhogy hazafele jövet megállnak egy étteremnél. Olyan ez, mintha az autó önmagától ismerné az irányt, és műanyag, vagy jobb esetben papír csomagolásban megérkezik a vacsora. Zacskócskákban van minden hozzá: öntet, só, bors, meg műanyag evőeszköz is, tehát 3 perc alatt kész a főzés. A menü aszerint alakul, hogy melyik étterem előtt volt üres parkolóhely. Eszembe jutott erről, hogy otthon a faluban láttam gyermekkoromban, hogy a lovas szekerek megálltak a kocsma előtt este, a mezőről hazafele menet. Ha a gazda többet ivott a kelleténél, és elveszítette az időérzékét, a lovak megunták a várakozást, és szép csendesen hazahúzták a szekeret gazdájuk nelkül is. Ilyenek a hawaii autók is, ismerik az éttermeket, vérükben van.
Hogyan kerül az olló… a kagylóba
Első években egy dolgon csodálkoztam, de nagyon! Hogyan és miért kerül az olló a mosogatóba? Nem tudtam megérteni, miért kell az ollót minden este elmosogatni. Anyámnak otthon Erdélyben van egy ollója, akkor vették neki, amikor férjhez ment, a hozományához tartozott. Ez az olló végigkísérte a gyerekkorunkat, babarongyot vágtam vele az óvódában, mindenféle kézimunkákat papírból az iskolában, anyám féltve őrzi ma is, több mint 50 éve, de ez az olló életében nem látott vizet! Eltelt pár év, amíg rájöttem, az olló aktív része itt a főzésnek: a készen csomagolt ételek zacskóit vágja ki vele. Ennyi itt a főzés. Egy olló és egy mikróhullámú sütő. Na meg egy „cup”, ezzel mérik ki azt, ami porból készül.Hát nem okos az amerikai nő? De igen. Nem fog 5 órát tölteni a konyhában egy szilvás gombóc miatt! Méghogy feminista mozgalmak…
