Az ügyvéd azt nyilatkozta, hogy a látogatás célja nem jogi ügy volt, hanem ingatlanbefektetés és esetleges letelepedés Erdély fővárosában. Az X-en közzétett videóban Andrew Tate a testvérével együtt jelenik meg a volt hotel előtt, és arról beszél, hogy meg akarják vásárolni az épületet, hogy luxushotellé alakítsák. „Meg kellene vennünk ezt a 13 millió dolláros hotelt, és át kellene neveznünk Tate Hotelre. Lehetne egy penthouse is a legfelső emeleten, és idevonzhatnánk a turistákat. A román kormánynak el kellene ismernie, hogy ez az ország legnépszerűbb szállodája” – mondja Andrew Tate a felvételen.
Az egykori New York szálloda Kolozsvár egyik legismertebb műemléképülete, amely évek óta üresen áll, és rendszeresen felmerül a jövőbeni hasznosítása közéleti vitákban. Eladás esetén az állami intézmények elővásárlási joggal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a hatóságok elsőbbséget élveznek az ingatlan megvásárlásában magánbefektetővel szemben. Ezért kérdéses, hogy a Tate testvérek meg tudják-e vásárolni, miután Emil Boc polgármester többször is elmondta, hogy a városháza élni kíván elővásárlási jogával.
Eckstein-Kovács Péter élesen bírálta a román igazságszolgáltatás működését, több nagy visszhangot kiváltó ügyre hivatkozva. Példaként említi Andrew Tate-et, akiről a sajtó azt írta, hogy meg szeretné vásárolni a Continental szálloda épületét, miközben – a szerző megfogalmazása szerint – szabadlábon van, visszakapta korábban lefoglalt luxusautóit, sőt pártot is alapítana Nagy-Britanniában. A szerző felidézi a Tate testvérek ellen korábban megfogalmazott súlyos vádakat, köztük fiatal nők kizsákmányolását, fizikai és pszichológiai bántalmazását, illetve szélsőséges ideológiák népszerűsítését.
Hasonló kritikával illeti Horațiu Potrát is, akit zsoldosként, fegyverarzenál birtokosaként és félkatonai csoportok szervezőjeként említ, valamint kapcsolatba hoz Călin Georgescuval és államellenes törekvésekkel. A volt államfői tanácsos kifogásolja, hogy ő is szabadlábon van, és vagyontárgyait visszakapta.
A bejegyzés központi kérdése az, hogy vajon az ügyészek jártak-e el törvénytelenül a nyomozások során, vagy a bírák engedtek szabadon tudatosan veszélyesnek tartott személyeket. A szerző szerint bármelyik intézmény hibázott is, az súlyosan rombolja az emberek igazságszolgáltatásba vetett bizalmát, és megkérdőjelezi a jogállamiság működését Romániában. Emellett azt is bírálja, hogy a bírói és kormányzati vezetés szerinte hallgat, és nem tesz érdemi lépéseket az ilyen ügyek kezelésére.
