Jó ideje a tavasz és a gombák járnak a fejemben. Kicsit még rettegek attól, hogy a februári tavasz után majd következni fog a márciusi hóvihar. Vihar szerencsére még nincs, de most az írás pillanatában szépen havazik. Hiányzik a kinti zöld, a langyos szellő és a gombaszedés. Ez utóbbira ugyan még várnom kell egy ideig, de az nem jelenti azt, hogy ne főzhetnék gombásat. Vásárlás közben ismét elkapott az akut gombahiány, ezért vettem egy doboz barna csiperkét. Itthon is van valahol szárított gombám, amit jómagam szárítottam meg, de a költözés óta még nem került a kezembe, ami nem jelent mást, csak annyit, hogy valamelyik kipakolatlan doboz mélyén lapul.
Ez alkalommal termesztett gombából fog készülni ez mennyei fogás. S ha valaki még nem jött volna rá a nevéből, ez olyan leves lesz, amelyben minden van: sűrű, tápláló, egészséges, selymes, de ropogós is, az íze pedig egyszerűen elbűvölő.
A zöldséges pultokon megjelentek a tavaszi zöldek, többek között a kerti laboda is, amely többféle színben pompázik. A halvány világos zöldtől egészen a sötét liláig, mindenik változata nagyon egészséges. Ez az egyéves, lágyszárú, ősi főzeléknövény a disznóparaj családjába tartozik, színes változatait helyenként dísznövényként is nevelik.
Fotó: a szerző felvétele
Értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már az ókori Görögországban is kedvelt volt, a középkorban pedig a konyhakertekben termesztették. Jelenleg viszont a disznóparajféléket útszéleken előforduló gazként kezelik. Pedig a lebecsült, fonákjukon finoman szőrös levelek olyan ízűek, mint a fiatal karalábé, zöldborsó vagy spenót levelei. A vadon élő növényeket kedvelők ezért előszeretettel fogyasztják.
Különösen mutatós a vörös levelű változata, amely ilyenkor tavasszal a zöldségpultokon is megjelenik. Felhasználása a spenóthoz hasonló, készíthetünk főzeléket belőle, de a salátáknak is mutatós kiegészítője lehet. Ez alkalommal a gombakrémlevessel kombináltam össze, így mindamellett, hogy értékes vitaminokkal gazdagította, kicsit „kisminkelte” a sápadt levest.
Mindemellett a laboda értékes C- és A-vitamin forrás, ismert az emésztéssegítő, fájdalomcsillapító hatása, a népi gyógyászatban a reuma kezelésére is használták.
Régen szegények és gazdagok egyaránt szívesen fogyasztották, később a spenót szorította ki előkelő pozíciójából. Franciaországban ma is gyakran készítenek belőle a spenóthoz hasonló főzeléket, ezért francia spenótnak is nevezzük.
A leves hozzávalói:
1 kisebb fej hagyma
250 g gomba
1 kisebb padlizsán
3 zellerszár
2 sárgarépa
1 nagyobb burgonya
2 kis quinoa konzerv (vagy előre megfőzött 100 g quinoa)
2 leveskocka vagy 1 ek. szárított ételízesítő
200 ml tejszín
1 csokor kerti laboda
kevés kapor
só ízlés szerint
Elkészítés:
A gombát, a hagymát, a két zellerszárat, az egyik sárgarépát, a burgonyát nagyobb kockákra vágom, és éppen annyi vízben, amennyi ellepi, felteszem főni. A leveskockát vagy az ételízesítőt is hozzákeverem. Míg a zöldségek főnek, a zellerszárat és sárgarépát kisebb darabokra vágom. Amikor a zöldségek megfőttek (20-30 perc), leveszem a tűzről, és botmixerrel simára turmixolom.
Pirítóssal tálalva, laktatós, teljes értékű ebéd (Fotó: a szerző felvétele)
Visszateszem a tűzre, kevés hideg vizet teszek még hozzá, a feldarabolt sárgarépát és zellerszárat is hozzáadom. Fedő alatt, alacsony lángon, néha megkeverve 5-10 percig párolom. Ekkor hozzáadom a quinoát és a tejszínt. Felforralom, és készen is van. Sózom, ha szükséges. Kaporral és csíkokra vágott kerti labodával megszórva tálalom.
Isteni finom leves, érezni benne a gombát, a padlizsánt, azért is szeretem nagyon, mert olyan krémleves ez, amelynek a selymessége mellett kis ropogtatnivaló is van benne. A sárgarépa és a zellerszár ropogós marad, a quinoának az állagát és ízét imádom, ezért gazdagítottam ezzel. A laboda levelei pedig tovább fokozzák a leves frissességét, üdeségét. Pirítóssal tálalva, laktatós, teljes értékű ebéd, senki sem maradt éhesen. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a finom és tartalmas leveseket.
