A 18. század végétől kezdve, de főleg a 19. században, a nemzeti öntudat kialakulásával párhuzamosan szükségessé vált a nemzeti identitást kifejező nemzeti himnuszok megalkotása. A himnusz e modern változata kifelé szimbólum, mint a nemzeti zászló, befelé pedig összetartó erő, a közösségi sors vállalásának ünnepélyes megvallása.A nemzeti himnuszok megszólítottja Isten (például az angol, a német, a magyar himnuszban), de lehet a nép (pl. a szlovákoknál, a románoknál), a haza fiai, testvérei (pl. a franciáknál, olaszoknál), egy város vagy vidék lakói, akik elkezdték, vagy vezették a függetlenségi harcokat (pl. bayamóiak – Kuba, keletiek – Uruguay esetében), lehet a vezér, akit követnek (pl. Dabrowski a lengyeleknél), vagy a haza, név szerint megemlítve (Kanada, Azerbajdzsán), vagy név nélkül, körülírva (pl. hegyek hazája, templomok hazája – az osztrák himnuszban; északi föld, hazám – a svéd himnuszban).Ha már van megszólított, léteznie kell egy kérésnek vagy vallomásnak. A versbeli kérés, felszólítás a szelíd könyörgéstől a lázító harci riadóig széles skálán mozog. Ha a himnusz eredete vallásos vershez nyúlik vissza, a cél Isten áldásának elnyerése a nép számára. Ha a himnusz eredetileg csatadal volt, lelkesítő indulóként azonnali mozgósítást követel, ébredést, indulást, mindhalálig vállalt küzdelmet. Ilyen esetben gyakori a ,,most vagy soha” kiélezett ellentét, vagyis a veszélyhelyzet maximális felnagyítása és az ellenség erősen negatív színekben való feltüntetése. Legvadabb ilyen téren a francia Marseillaise, amely a honfiakat fegyverre szólítja fel, hogy barázdáikat az ellenség tisztátalan vérével öntözzék, azoknak a vérével, akik megfojtani készülnek gyereket, asszonyt... Ma két változatban is olvashatja a magyar olvasó a Marseillaise fordítását. A második, a 20. századi, Jankovich Ferenc magyarítása, visszafogottabb. Hozzá képest az első, az 1794-ből való változat, ha nem is szó szerinti fordítás, de tökéletesen hozza a szellemiségét, érzelmi töltetét, ritmusát az eredeti, Rouget de Lisle által 1792-ben komponált dalnak.,, Ébredj, hazánknak bajnok népe,/ ragadd ki híres kardodat, / nevednek esküdt ellensége / dühödve hozza láncodat. / A vérszopó tirannus- fajzat / melledre szegzi fegyverét, / s véredbe mártja rút kezét, / ha szolgálatra nem hurcolhat. / Fegyverre, bajnokok, / levente magzatok! / Rontsunk, rontsunk / a vérszomjúkra, / szabdaljuk halmokra!”
A Habsburg Birodalomnak küldött hadüzenet napján írt csatadal lefordításáért Verseghy Ferenc, a Martinovics-kátét is terjesztő költő kilenc évet raboskodott Kufstein, Graz és Brünn várában.A pergő ritmusú, csatadal típusú himnuszokban a szabadság a legfőbb eszme, és gyakori az a motívum, hogy most jött el az idő a rabság lerázására: vagy kivívjuk szabadágunkat, vagy elveszünk mind egy szálig. Ez a hozzáállás ismerős a magyaroknak Petőfi Nemzeti dalából, de a Vörösmarty Szózata is, ami egy ideig versengett Kölcsey versével a nemzeti himnusz státusért, ugyanezt a két alternatívát vetíti ki a jövőbe: vagy elnyert függetlenség, vagy nemzethalál.A szabadsághimnuszok közül kiemelném az uruguayit. ,,Orientales, la patria o la tumba!”- vagyis: ,,Keletiek, a haza, avagy a sír! / Szabadság, vagy dicsőséggel meghalni! / Erre tesz fogadalmat lelkünk, / És ezt hősiesen teljesítjük” stb. Ezt az 1839-ben kezdődő polgárháború idején írt himnuszt (szövegének szerzője Francisco Acuna de Figueroa) magyar származású zeneszerző zenésítette meg.Olyan hírnévre tett szert Dél- Amerikában, hogy a paraguayiak is őt kérték fel himnuszuk dallamának megírására. Montevideóban utca őrzi a nevét: Francisco José Debali. Eredeti nevén Debály Ferenc József valószínűleg a Kolozsvár melletti Kajántón született. 1820-ig szolgált zenészként az osztrák hadseregben, majd leszerelt, és zenei tanulmányokat folytatott Lipcsében és Bécsben. Később a szárd hadsereg karmestereként látjuk viszont. 1838-ban olasz feleségével nekivágott Brazíliának, de az ottani sárgaláz-járvány miatt nem köthettek ki. Délebbre hajóztak, így kerültek Uruguayba, ahol nem sokkal érkezésük után kitört a polgárháború. Debály jelentkezett a demokratikus párti Rivera elnök seregébe. Ő lett a tábori zenekar karnagya. Barátságot kötött Giuseppe Garibaldival, aki egy olasz légió élén Uruguay függetlenségéért küzdött, majd 1848-ban visszatért szülőfőldjére, és harcolt Olaszország egységesítéséért. Debály himnuszt írt az 1839-es caganchai győzelem emlékére. Ez szerzett neki olyan hírnevet, hogy felkérték két ország himnuszának megírására. 1859-ben bekövetkezett haláláig még sok zeneművet írt. Dél-Amerikában őt tartották a kor legtehetségesebb és legképzettebb zeneszerzőjének.Másik himnusz, amely csatára buzdít: a lengyel. Azért választottam ki, mert fülbemászó dallamával, de szövegével is hatást gyakorolt más népek himnuszára.,,Nincs még veszve Lengyelország, / Amíg meg nem haltunk, / Hogyha földünk elrabolták, / Visszaszerzi kardunk. / Fel, fel, Dabrowski, / Zászlódat bontsd ki! / Ha te vagy vezérünk, / Népünkhöz elérünk.”
Ezt a lelkesítő dalt Józef Wybicki tábornok, költő, politikus írta az olasz Reggióban, egy ismert lengyel mazurka dallamára. Segíteni kívánt vele Jan Henryk Dabrowskinak, aki Itáliában toborzott embereket a lengyel légióba, hogy Napóleon oldalán harcolva visszakapják hazájukat, amely megszűnt létezni, miután 1794-ben területét felosztotta egymás között három nagyhatalom: Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom. Lengyelország csak 1918-ban nyerte el függetlenségét, a Dabrowski-mazurka 1926 óta az ország hivatalos himnusza. A ,,Nincs még veszve Lengyelország” kezdet inspirálhatta 1862-ben az ukrán himnusz szerzőjét, Pavlo Csubinszkijt „Még nem halt meg Ukrajna” című hazafias verse megírására, amely később, Mihajlo Verbickij zenéjével az ukránok néphimnusza lett.A lengyel himnusz dallama megegyezik a volt Jugoszlávia himnuszának dallamával. Megint csak más szöveggel mint össz-szláv himnuszt is énekelték.A háborús időkben keletkezett himnuszokban a szabadságimádat és hazaszeretet, az elszántság és a győzelembe vetett hit szólal meg leginkább. De milyen érzelmi töltete van a többi himnusznak? Megtaláljuk bennük a haza szépségének, gazdagságának dicséretét, a dicső múlt felidézésének büszkeségét, a szülőföld iránti szeretetet, az országhoz való hűséget.Ezek a pozitív értékek néhol különlegesen szép költői képekben, hasonlatokban fejeződnek ki.Például a norvég himnusz kék szemű szabadságról beszél, a norvég himnusz szerint az öreg, szabad, hegyekkel szabdalt északi föld csendes, örömökkel teli szépség, az osztrák himnusz Ausztriája fekszik a kontinens országai között, mint egy szív. A votják (udmurt) himnusz hitelesen érzékelteti, hogy a szülőföld erőt ad fiainak: ,,Tiszta forrásvíz csörgedezik a patakokban, / A Volga, a Káma zubogó vérem”.A lírai tartalom mellett megjelenik az összetartás és a jogok meglétének fontossága, mint a nemzet boldogságának záloga. ,,Egységet, jogot és szabadságot a német hazának!” A kanadai himnusz utolsó sorai is a jogállamba vetett hitet sugározzák: ,,Edzett hited ereje / Óvni fogja házainkat, jogainkat” (nyersfordítás). Az orosz himnusz pedig a ,,testvéri népek hatalmas szövetségét” dicséri.Ha már a szövetségnél tartunk: az egykori Csehszlovákia himnuszát összeillesztették a két nemzet saját himnuszának első szakaszaiból. ,,Hol van honom, hol a hazám?” – csendül fel a cseh himnusz, és egy versszak után következik a szlovák népdal dallamára írt ,,Fenn a Tátra ormán villámok cikáznak”, ugyancsak egy versszak erejéig.
Másik érdekesség a kanadai himnusz. Azért, hogy az angol és a francia népesség szinte egyenlő arányát ne hagyják figyelmen kívül, Kanadában az a himnuszéneklés szokása, hogy az első hat sort angolul, a következő hármat franciául éneklik. De van a himnusznak inuktitut változata is, az őshonos lakosság számára.Az Isten áldását, segedelmét kérő himnuszok a nemzeti himnuszirodalom legrégebbi rétege. Igaz, az 1600-as, 1700-as években még nem beszélhetünk modern értelemben vett nemzetekről, de voltak királyok, akik összetartottak népeket, személyük testesítette meg a birodalmat. A közfelfogás szerint ahhoz, hogy a birodalom fennálljon, az uralkodót kellett óvni minden bajtól. A királyhimnuszok közül leghatásosabb talán az angol volt. A God save the King szövegében, ha kell, azt éneklik, hogy God save the Queen, és mai napig nincs egy leszögezett változat, így a szöveg módosítható. II. Erzsébet brit királynő halála után (2022. szeptember 8.) tapasztalhattuk is, hogy visszatártek az eredeti, királyt éltető változatra. Ma Nagy-Britannia, Észak-Írország, Új-Zéland valamint Kanada használja mint himnuszt, ez utóbbi a másik, hivatalos himnusz mellett. Érdekességként említem meg, hogy Oroszország első himnuszaként is ezt énekelték, természetesen ,,Isten, óvd a cárt!” szöveggel. Egy orosz romantikus költőé, Vaszilij Zsukovszkijé az érdem, aki a napóleoni harcok idején meghallotta az oroszokkal szövetséges angolok királyt éltető énekét, és új szöveget írt hozzá. Címe: Az orosz nép imádsága. I. Sándor cárnak sikerrel mutatták be. I. Miklós cár már más zenét kért, így Alekszej Lyvov új dallamot szerzett hozzá. Ez lett a Cári Oroszország első hivatalos nemzeti himnusza. Hogy végigvezessem ezt a történetet, 1917-ben a Marseillaise-t tették meg himnusznak, majd egy francia munkásinduló következett, amelyet 1902-ben fordítottak oroszra. Ez az 1888-ból származó dal az Internacionálé. Az oroszok ötödik himnuszának szövegét Sztálin felkérésére Szergej Mihalkov írta, és amikor 2000-ben Putyin aktuális himnuszt kért az önálló Oroszország számára, ugyanaz az elismert költő kapta meg a megbízatást a himnusz újrafogalmazására. A dallam maradt az Alekszandr Alekszandrov féle régi szovjet himnusz.Ezek után lássuk, milyen helyet foglal el a magyar himnusz a nemzeti himnuszok világában.Attól kezdve, hogy megírták 1823-ban a szövegét (Kölcsey Ferenc), 1844-ben a dallamát (Erkel Ferenc), nem változott. Történt ugyan egy politikai kísérlet a leváltására, de a két felkért személy, Illyés Gyula és Kodály Zoltán megtagadták a változtatást azzal, hogy nekünk már van egy himnuszunk, abból se elvenni nem kell, se hozzáadni, úgy jó, ahogy van. 1989 óta jogszabályi védelem alatt áll.Más nemzetek megítélése szerint a magyar himnusz szomorú. Ritmusát valamennyire felgyorsították a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kérésére, hiszen minden himnusznak bele kell illeszkednie a 60-90 másodperces időkeretbe – ennyit tart a zászló felvonása a díjazási ünnepségen. De ne várjon senki lelkesítő dalt. A dallam tökéletesen igazodik a szöveg hangulatához. Nem igazán szomorú, inkább komoly, ünnepélyes, és benne van a múltjával szembenéző, bűneit megvalló, de megtisztult lélekkel egy jobb jövőre felkészült nyugalma. A magyar himnusz nem csatadal, nem valamely uralkodó dicsőítése, hanem ima, Istenhez küldött alázatos fohász a magyarság érdekében. Egyedülálló a maga nemében.Egyik más himnusz sem ösztönöz nemzeti önvizsgálatra, a legtöbb reménykedő hangú, bizakodó. A mi himnuszunk nem derűs, de nem is pesszimista. Azáltal, hogy bűnbánatot gyakorol, a közösség megteremti a lehetőséget arra, hogy elnyerje Isten kegyelmét, és lélekben megerősödve éljen tovább. Ezért is tudjuk énekelni olyan hittel a himnuszunkat.Mikor is szoktunk himnuszt énekelni? Mi, magyarok, leggyakrabban a templomban, de általános szokás szerint hivatalos ünnepeken, államfői látogatáskor, katonai eskütételkor, sporteseményeken, ahol nemzeti válogatottak kerülnek össze, vagy különböző nemzetek sportolói mérik össze képességeiket (Európa- vagy világbajnokságok).Mikor tiltott a himnusz éneklése? Amikor hatalmon idegen kormány van, vagy a nemzeti kisebbségekkel szemben 0 toleranciát mutató vezetés – kormányrendelettel betilthatják, vagy korlátozhatják a nemzeti szimbólumok használatát, így a himnusz elénekléséért is büntetés járhat. Jelenleg Szlovákiában az ottani magyarok csak a magyarországi hivatalosságok látogatásakor énekelhetik nemzeti himnuszunkat. Romániában az idősebb nemzedék tudja jól, mennyi embert hurcoltak meg a magyar vagy a székely himnusz elénekléséért. De nem csak politikai okok vannak. A 2022-ben lezajlott téli olimpiai játékokon még érvényes volt a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség szankciója, amelyet az orosz sportszövetségre róttak ki négy évre. Ha orosz sportoló jutott fel a dobogó legmagasabb fokára, nem az orosz nemzeti himnusz csendült fel, hanem Csajkovszkij I. zongoraversenye.Amíg élnek a nemzetek, lesznek himnuszok is. Ebben az egyre bizonytalanabbá váló világban csak kívánhatjuk, hogy maradjon meg a himnuszéneklés szokása és lehetősége, erősítse a nemzethez tartozás nemes érzését, de sohase váljon más népek eltiprásának vad harsonájává.
(A szerző nyugalmazott magyartanár)
