Gloria! Gloria! Istennek dicsőség, a földnek békesség!
Az ünnep közeledésében jó ideje szemlélhetem felpörgetett, embert magából kifordítóan zajló életsodrásunkat. Mozzanataiban, a zsúfolódó programokban, a siető emberek arcán kiülő érzésekben, vásári tolongásban, vélt és valós lényeg-keresésben… Mindaz, ami zajlik, valamiképp hitünk, értékrendünk kisugárzása. Mint egykoron, Betlehemben.
A betlehemi jászolnál nem csak a gyermek Jézus született, hanem az egyházunk is, amely jubileumot ül. Az Isten felé fordulás, a meghívás, a bűnbánat és a felemelkedés, a szabadságunk megtapasztalásának idejét. S hogy megerősödjünk, emberi létünknek egyik legnagyobb tényét hirdetjük az ünnepben, most újra örömmel: Isten nincs távol, közel van, Ő „Emmánuel”, a velünk való Isten. Nem ismeretlen: van arca, a Jézusé; érinthető, szemlélhető, szerethető. S amennyire szerethető, épp annyira elutasítható – ahogy meg is történt, és történik azóta is a történelem jelenében.
De Isten ismer minket – ezért időt ajándékoz nekünk, benne új és új lehetőségekkel. Születése ma is jelenvalóvá lesz az ünneplésben, hogy egyértelmű legyen megváltottságunk.
Kérdést is felvet: vajon a ma embere érti, hogy ez a tény meghaladja valamennyi, legmerészebb reményünket? Mert ez a remény évének nem csupán egy üzenete: ez egy esemény, egy történés! Ma nekünk adatik meg a találkozás lehetősége újra.
Hogyan lehet ez? Hogyan tud az örök és mindenható Ige törékeny, halandó emberré válni? Nincs más válasz: szeretetből. Aki szeret, az meg akarja osztani magát a szeretett személlyel, egy akar lenni vele, és a Szentírás éppen így mutatja be Istennek a népe felé megnyilvánuló hatalmas szeretete történetét. Ennek az igazságnak a fénye abban mutatkozik meg, aki hittel befogadja. Csak az jut el karácsony világosságára, aki megnyílik a szeretetben. Így volt ez a betlehemi éjszakában, és így van ez ma is.
Engedjük, hogy az a fény világosítsa meg a szívünket, amely a betlehemi barlangban gyulladt, mert akkor az ott földre szállt Szeretetnek leszünk a hordozói, s azt tudjuk megosztani a mindenséget vágyókkal!
László Attila
főesperes-plébános
