– Miért épp ez a tizenegy kastély került figyelmük középpontjába?
– A kiválogatott tizenegy kastély mindegyike védett műemlék. Egyrészt ezeknek a történetére igyekeztünk fényt deríteni művészettörténészek (Eke Zsuzsánna, Ioana Rus) bevonásával. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Szamos mentén elhelyezkedő kastélyok milyen kapcsolatban álltak egymással, beszélhetünk-e olyan hálózatról, mint mondjuk – nagy szavakkal élve – a Loire menti kastélyok esetében. Közismert, a Loire folyó völgyében több mint 100 kastély található, ezek funkcióikat tekintve kiegészítik egymást: egyesek múzeumként, mások szállóként, étteremként vagy kulturális és egyéb rendezvények helyszíneként működnek.
Örökségnap Bonchidán – Berki Tímea programfelelős az „erdélyi Versailles-ként” is emlegetett Bánffy-kastély múltjáról beszél a rendezvényen részt vevő kisiskolásoknak (ARCHÍV/FORRÁS: TTA)
Másrészt igyekeztünk feltérképezni, milyen állapotban vannak ezek a kastélyok, illetve hogy a jelenlegi tulajdonosoknak milyen terveik vannak velük.
Kutatómunkánk eredményeit – első lépésként – a máris több helyen bemutatott „utazó kiállítás” pannóin tüntettük fel. A tárlatot Bonchidán, a Bánffy-kastély udvarán nyitottuk meg, majd elvittük Válaszútra. Mivel a válaszúti Bánffy-kastély, amely szintén kiállításunk része, épp felújítás alatt van, a Kallós Zoltán Alapítvány udvarán tettük közszemlére. Nemrég Kolozsborsán, az ottani Bánffy-kastélyban szerveztünk nyílt napot, innen Kolozsvárra került a tárlat, a néprajzi múzeum szabadtéri, majd belvárosi részlegén állítottuk ki. Tervezzük, hogy a Deák Ferenc (Hősök) utcai időalagútban is kiállítjuk, talán itt kapná a legnagyobb publicitást.
– A bemutatott kastélyok között vannak teljesen romos állapotban, illetve restaurálás alatt lévő kastélyok. Min múlik egyik-másik műemlék „megmenekülése”?
– Három csoportba különítettük el a bemutatott kastélyokat, és ezt grafikailag is érzékeltettük: vörös, sárga és zöld színnel jelöltük a műemlékek állapotát. A vörös kategóriába tartoznak azok a kastélyok, amelyek esetében vagy tulajdonjogi bonyodalmak vannak a háttérben, vagy nem látogathatók, vagy a pusztulás olyan szakaszában találhatók, ahonnan már nincs visszaút. A sárgák azok, amelyek esetében a tulajdonosokat ismerjük, és ha nem is zajlanak helyreállítási munkálatok, vannak tervek, elképzelések és valamilyen szintű felügyelet is létezik a műemlékek körül, például bekamerázták a területet, takarítási akciókat szerveznek.
A késő reneszánsz stílusú kendilónai várkastélyból csupán a 35 méter magas vadásztorony maradt meg
Van néhány „zöld kastélyunk” is, amely jó példával jár elöl, köztük a Transylvania Trust Alapítvány által működtetett bonchidai Bánffy-kastély, ahol immár húsz éve, 2001 óta zajlanak a helyreállítási és hasznosítási munkálatok. Egyik legfontosabb célunk épp az, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket Bonchidán szereztünk, továbbadjuk a többi kastélytulajdonosnak. Alapelvünk, hogy oktatás útján állítsuk helyre a kastélyt, azaz kiveszőfélben levő, hagyományos építőmesterségeket oktatunk nyári szaktáborokban – ácsmesterséget, kőművességet, asztalosságot és kőfaragást. Miközben a résztvevők megtanulják ezeknek a szakmáknak az alapfogásait, a szerszámok használatát, munkájuk által a kastély helyreállítása is halad. Mindaz, amit ma a bonchidai Bánffy-kastélyban látunk, nagyrészt ennek a több ezer önkéntesnek a munkája. Ezáltal a résztvevőknek kialakul egyfajta kötődése is a műemlékekhez, hosszú távon is valamilyen elköteleződést jelent az ügy iránt. Ezeket a táborokat akár más helyszínekre is elvihetjük, ha van rá igény.
– Melyek a vörös kategóriás kastélyok?
– Mindenekelőtt a dobokai Rhédey-kastélyt említeném. Beomlott a tetőzete, a megmaradt romokon a természet lassan eluralkodik. Az egykori tulajdonosok visszakapták az inkább kúriának nevezhető épületet, de jogi háttere egyelőre nem tisztázott.
A kendilónai Teleki-kastély is vörös kategória, pontosabban a kastélyegyütteshez tartozó vadásztorony. Magában a kastélyban – méreteit tekintve ez is inkább udvarház – jelenleg kórház működik. A melléképületek nagy része magántulajdonba került. Mi a kiállításba az egykori vadászkastély ma is látványos tornyát foglaltuk be. Ez az építészeti szempontból jelentős műemlék a dobokai helyi önkormányzat tulajdona. Ott áll a semmi közepén, érdemes lenne valamit kezdeni vele. Az útról is jól látszik, mindenkinek megakad a szeme a neogótikus kastélytornyon, jó lenne helyreállítani, megközelíthetővé tenni.
Bár sárgával jelöltük, akár vörös is lehetne részben Szentbenedek, a Kornisok egykori rezidenciája. Pontosabban a 19. században klasszicizáló stílusban épült új kastély. Sajnos mára teljesen beszakadt a tetőzete, ilyen esetben nehezen visszafordítható károk keletkeznek. Ha most valamiféle csoda folytán gyors beavatkozásra lenne lehetőség, akkor lenne esélye a túlélésre. Ellenkező esetben a kapjoni Haller-kastély sorsára jut. A Déshez közeli Kapjonban valamikor gyönyörű szép barokk kastély állt, kagylós kastélynak is nevezték a homlokzaton található faragott kagylódíszek miatt, amelyek ma is láthatók. Ott rogyadozik a település határában, nem foglalkozik vele senki, bár művészettörténeti szempontból nagyon értékes.
– Az „átmenetet” a sárga zónába a szentbenedeki ősi kastély képezi, ha jól értettem…
– Bár állagát tekintve egyértelműen a vörös kategóriába tartozik, mi azért jelöltük sárgával, mert a tulajdonos létrehozott egy alapítványt, amelynek célja a Kornisok örökségének megmentése-átmentése. Egy-két, a kastélyhoz kapcsoló rendezvény is volt már, a szamosújvári diákok rendszeresen szerveznek itt takarítási akciót, tehát valami megmozdult. Ha az épület helyreállítása még nem is kezdődött el, annak tudatosítása a közösség soraiban, hogy van itt egy kastély, amivel lehetne valamit kezdeni, már előrelépést jelent.
Szóltam korábban a kolozsborsai Bánffy-kastélyról. A szintén sárga kategóriás műemlék épületben pszichés betegeket kezeltek hosszú évtizedekig, végül visszaszolgáltatták a család leszármazottainak, akik azt a kolozsvári alsóvárosi református egyházra hagyták.
Sárga kategóriás a Doboka faluban található, a középkorban jelentős szerepet játszó várfal, ma már csak a 13. századi alapokra 1960 körül épített falrész látható. Az önkormányzat tulajdonát képezi, látogatható.
Sajátos eset a felsőzsuki Teleki-kastély, amely ugyan jó állapotban van, de onnan is kiköltözött a helyi általános iskola és ez a funkciónélküliség, a gondozás hiánya egy idő után az épület romlásához vezet.
A szentbenedeki új kastély tetőzete mára teljesen beszakadt
– A már említett Bonchida mellett további két zöld kategóriás kastély is szerepel a szemlén…
– A gyalui Rákóczi–Bánffy-várkastély egyértelműen zöld, a válaszútihoz hasonlóan itt is nagy fokú helyreállítási munkálatok folynak, a tervek szerint mindkettő két év múlva átadható a közösségnek. Bizonyára sikerül bekapcsolni ezt a két kastélyt is a kulturális turizmus körforgásába. Az érzékenyítésen túl a másik célunk ezzel a kastélyseregszemlével ugyanis az volt, hogy olyan műemlékeket ajánljunk, népszerűsítsünk, amelyek potenciális turisztikai érdeklődés célpontjai lehetnek. Főleg a világjárvány idején, amikor az ország lakossága belföldi turizmusra „kényszerült”. Szeretnénk olyan helyeket megmutatni, amelyeket érdemes felkeresni, megismerni történetüket.
– Kívülállók számára felmérhetetlen, milyen összegekbe kerülhet egy-egy sorsára hagyott műemlék állagmegőrzése, hogy a teljes rendbetételről ne is beszéljünk. Milyen források állnak azok rendelkezésére, akik látnak fantáziát ilyen feladatokra vállalkozni?
– Bár valóban nem egyszerű feladat, vannak kiaknázható lehetőségek. A visszaigényelt kastélyok nagy része elhanyagolt, romos állapotba került vissza egykori tulajdonosaihoz, ez a helyzet gyakran nemcsak érzelmileg, hanem anyagilag is nagy kihívást jelent az örökösök számára. A magánszemélyek nehezebb helyzetben vannak, mivel nem pályázhatnak EU-s forrásokra, viszont az önkormányzatok igen.
– Mennyire partner a Szamos menti községek román többségű önkormányzata arra, hogy energiát és pénzt fektessen egy-egy magyar műemlék rendbetételére?
– Önkormányzata válogatja. Úgy vélem, amint felismerik azt a kulturális, de különösen gazdasági erőforrást, amit egy ilyen műemlék jelent, nyitottabbá válnak. Ezt mi Bonchidán tapasztaltuk, a Bánffy-kastélyt kezelő alapítvány és a helyi önkormányzat együttműködött különböző rendezvények szervezésében. Miután pedig olyan nagyszabású rendezvények kerültek Bonchidára, mint a Tiff vagy az Electric Castle, és a falu „a maga bőrén” tapasztalta ennek a jelentőségét, javult a kastély megítélése is. Ha tehát olyan tevékenységeket, programokat lehet szervezni egy-egy ilyen műemlék köré, amelyek a helyi közösség javát is szolgálják, akkor – jó esetben – élni fognak a benne rejlő lehetőségekkel. Még akkor is, ha olyan műemlékről van szó, amelyhez történelmileg másként kötődnek.
– Véleménye szerint milyen turisztikai potenciál rejtőzik a bemutatott Szamos menti kastélyokban?
– Az eddigi tapasztalatok szerint idegenforgalmi szempontból igen jól tud működni egy kastélyszálló, Székelyföldön nagyon jó példák vannak arra, mennyire profitáló lehet a kastélyturizmus. Egyre népszerűbbé válik a lassú pihenés, a környezet valódi értékeire való figyelés elvén alapuló úgynevezett „slow” turizmus is. A Szamos mente természeti örökségét tekintve pedig nagyon érdekes és értékes. Azt gondolom, nagy potenciál van ebben a régióban, egy stratégiailag jól kidolgozott elképzelés igenis sikeres lehet.
• Felsőzsuki Teleki-kastély – Feltételezhetően a 19. század második felében épült fel jelenlegi formájában a korábbi udvarház átalakításával, erre utal az épület eklektikus stílusa is. 1934-ig ifj. Teleki Géza volt a tulajdonos, tőle br. Kemény Pál vette meg. Az épületben államosítás után iskola működött. 2002-ben szolgáltatták vissza, az örökös 2006-ban egy magáncégnek eladta, jelenleg rendeltetés nélküli épület.
• Válaszúti Bánffy-kastély – Mai arculatának kialakítása br. Bánffy Ádám nevéhez fűződik. A kastélybelső nagy része 1944-ben elpusztult, leégett a könyvtár, eltűnt a fegyver-, vadásztrófea-, népitárgy- és gyermekjáték-gyűjtemény, nyoma veszett a jelentős értéket képviselő családi arcképcsarnoknak is. 1967–2007 között fogyatékos gyermekek iskolája volt, amelyet a jelenlegi tulajdonos, a Kolozs megyei önkormányzat kiköltöztetett. Jelenleg nagyszabású felújítási munkálatok zajlanak.
• Gyalui Rákóczi–Bánffy-várkastély – Erdély talán legnagyobb ma is álló középkori épületegyüttese, amelynek rendkívül gazdag történelme van. A vélhetően a 15. században felépített várkastélyt többször átépítették. Mai képét az 1830–1840-es évek építkezései folytán kapta. Az államosítást követően gyermektábor és kisegítő iskola működött. 2002-ben az örökös, Barcsay Tamás igényelte vissza. A jelenlegi tulajdonos a Traditio Transylvanica Alapítvány, amelynek célja a várkastély régi fényét visszaállítani, az épületegyüttest és a 14 hektáros kastélyparkot közkinccsé tenni. Uniós finanszírozással a műemlék jelenleg felújítás alatt van.
• Kolozsborsai Bánffy-kastély – A 19. században épült eklektikus stílusban. Hatalmas park veszi körül, itt található az építtető, báró Bánffy Dániel (1812–1888) – megrongált – síremléke. A kastélyban 1957-től pszichiátriai betegeket kezeltek. 2012-ben visszaszolgáltatták az örökösöknek, akik a kolozsvári alsóvárosi református egyházra hagyták.
• Bonchidai Bánffy-kastély – Az épületegyüttes utolsó lakója gr. Bánffy Miklós volt, aki 1944 októberében a német megszállás elől menekülve hagyta el a kastélyt. A visszavonuló német csapatok kifosztották és felgyújtották azt, berendezése, könyvtára, valamint híres portrégalériája elpusztult. Az 1948-as államosítás, a nem megfelelő hasznosítás, az állagmegóvás hiánya az épületek állapotának gyors leromlásához vezetett. 2001 óta a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány gondozza a kastélyt, amely 2008-tól ismét a Bánffy család tulajdona. Az alapítvány átfogó helyreállítási munkálatokba kezdett.
• Doboka vára – A vár feladata a környező terület ellenőrzése és védelme, amely az itt található sóbányák, illetve a Kis-Szamos völgyét átszelő országút miatt volt kiemelt jelentőségű.
• Dobokai Rhédey-kastély – A 18. század végén barokk stílusban építették át a korábbi udvarházat. Kisrédei gróf Rhédey Ádám volt az udvarház utolsó Rhédey tulajodonosa, majd az épület a Mikó, illetve a Teleki család birtokába került, a 20. század elején Gidófalvi István vásárolta meg. A család visszakapta az épületet, jogi háttere azonban nem tisztázott.
• Szentbenedeki Kornis-kastélyok – 1593-ban épült fel az ókastély reneszánsz épülettömbje, amit a 17–18. században több alkalommal is kibővítettek, átépítettek. 1906–1916 között gr. Kornis Károly modernizálta a kastélyt, vízvezetéket és telefont vezetett be, villanyerőművet építtetett, így 1910-től villanyvilágítást kapott az épület. Ő tette lakhatóvá a 19. században épült új kastélyt is, amelyet korábban magtárnak használtak, majd 1905-től a család új lakóhelye lett. 2018-ban a Kornis család alapítványt hozott létre a válaszúti Kallós, a szamosújvári Téka alapítvánnyal és a Kemény Zsigmond-líceummal, hogy helyreállítsa és közösségi célokra használja a visszakapott örökséget.
• Kendilóna, Teleki-kastély – A jelenleg is álló klasszicista épület vélhetően a 19. század első felében épült. Az államosítás után a termelőszövetkezet székhelye lett. 1974 óta fizikai és értelmi fogyatékosok gondozásával foglalkozó központ létesült itt, tulajdonosa a megyei tanács. A ma is látható vadásztorony a késő reneszánsz stílusban épített várkastélyból maradt, amelyet a Rákóczi-szabadságharc idején a császáriak leromboltak.
• Kapjon, Haller-kastély – A 19. században a kapjoni Hallerek fiúágon kihaltak, a késő barokk-rokokó kastély, amelyet a kor egyik legszebb alkotásának tekintettek, „sorscsapások egész sorozatának áldozatává vált”. A kommunizmus éveiben a helyi téesz használta, pusztulása, mint oly sok más erdélyi kastély esetében a rendszerváltozás után gyorsult fel.
Forrás: TTA; Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben, 2012.
Borítókép: A kapjoni Haller-kastély – kagylós kastélynak is nevezték a homlokzaton található faragott kagylódíszek miatt (Füstös Raymond felvételei)
