„Ezüst-mennyegző” ünnepély Kolozsváron
„Az osztrák-magyar monarchia népei nagy fénnyel, nagy lelkesedéssel ülik ma meg a király-ünnepet. Ausztria-Magyarország minden részéből, minden ajakról ma egy lelkes, szívből jövő kiáltó hangzik a trón felé: Éljen az uralkodó pár!
Magyarország királya a szegedi vész után azt kívánta magyar népétől, hogy az ezüst-menyegzői ünnepélyen tartózkodjék a költséges tüntetésektől. A haza gyásza a király gyásza is, erre az országos bánatra nem szabad országos vígságot önteni. És amikor százezer vízkárosult szorul a segélyre, nem szabad ünnepélyekre költekezni.
Megfogadtuk a királyi szót. Magyarországon nem voltak díszmenetek, kivilágítások; elmaradt minden oly ovátió, mely pénzbe kerül; amire a király mondta, hogy az a vízkárosultak pénze.
A császári pár
Elmaradtak az ünnepély külsőségei. És annál szebben, nemesebben emelkedett ki annak bensősége, szeretet-teljessége.
Nincs külső dísz és ünnepi decoratio, mely fényesebb bizonyítékát adhatná a szeretetnek és hódolatnak, mint azon csillogásnélküli, egyszerű ünnepélyek, melyek ma a királyi pár tiszteletére országszerte tartanak.
Csupán a szívnek hagytak szerepet. Ezt adta oda a gyászoló Magyarország királyának és királynőjének.
Ez volt a mi menyegzői ajándékunk!
Lehet-e ennél becsesebbet, drágábbat adni?” – olvasható az eseményről szóló tudósításban a Magyar Polgár kolozsvári napilap 1879. április 25-i számának a címoldalán, majd „Ünnepélyességek Kolozsvártt” címmel kitér a helyi történésekre.
„A régi dicsőség annyi öröme-bújában megvénhedt királyi, egykor fejedelmi város Kolozsvár soha oly lelkesen nem ünnepelt, mint ma. Kerített város korából emlékeztetőül a régi dicsőségre itt-ott még fenmaradt ódon falai oly lelkes örömtől visszhangzanak ma a minőre a Bethlen Gábort fejedelemmé választó 1615-ki gyűlés óta sem emlékezik” – számolt be a cikkíró. Az esemény már pirkadatkor „talpon kapta e város hazafias polgárainak apraját-nagyját”, a katonai zenekar alig „hatolhatott át” az utcákon és a tereken, mivel „a nép hullámzott az utcákon”. „Megnyíltak az egyházak” is, „6 órakor már zengett az izraeliták templomában a Halleluja”, s „8 órakor már tömve voltak a különböző felekezetek egyházai”.
„Az ev. ref. belső templomban reggeli 8 órakor tartatott az ünnepélyes istentisztelet, melyre a hatóságok szintén meglévén híva, ezek testületi megjelenése által a templom zsúfolásig telt meg. Az alkalmi imát és egyházi beszédet „a hatalom szeretete s a szeretet hatalma“ felől Herepei Gergely tartotta. A kolozsvári dalkör a Szózatot és a Nemzeti zászló-t énekelték a dalkörtől már megszokott meglepő sikerrel.
Az unitárius egyházban, melyben az egyházi consistorok püspök előleges meghívása következtében, a püspök és Berde Áron világi főgondnok vezetése alatt testületileg jelentek meg, az ünnepélyes istentisztelet a Szálljon áldás rád az égből templomi ének (a német néphymnus dallamára) s a theologusok dalegylete által a Szózat eléneklésével kezdődött, mely után Péterffy Dénes emelkedett szép imát mondott. Az ima után a dalegylet ismét az Erdélyi Nemzeti zászlója szövegét Huber zeneszövege szerint énekelte.
Az ev. luth. templomban hasonlóan ünnepélyes istentisztelet tartatott, a szertartást Máday János főpap végezvén. Ugyancsak ez időben voltak az istentiszteletek a helybeli román ajkúak egyházaiban is”.
Az ünnepség reggel 9 órakor a városháza közgyűlési termében folytatódott a hatóságok képviselőinek és a városi bizottság tagjainak a magas részvételével.
„A jelenlevők között, kik közül a katonák teljes díszben, s a polgári tekintélyek közül is sokan díszmagyarban s érdemrendekkel jelentek meg, kiosztatott a városi hatóságnak a Cs. és Apostoli király és királyné ő Felségeikhez intézett felirata.(…)
Midőn a terem zsúfolásig megtelt, elnök gr. Esterházy Kálmán főispán, Simon Elek kir. tanácsos, polgármester és Lugosi István főjegyző díszmagyarban megjelenvén a zöld asztalnál helyeiket elfoglalták.
Erre felzendült a külső teremben a kolozsvári dalkör által magasztos harmóniával énekelt hymunsz, mély megilletődéssel hatva át úgy a jelenlevő ünnepies gyülekezet, mint a városháza előtt hullámzó néptömeget.
A hymnus elhangzása után elnök főispán rövid alkalmi beszéddel nyitva meg az ünnepélyes közgyűlést, melynek tárgya a közgyűlési terem számára király és királyné ő Felségeik ezüst menyegzője alkalmából készített király kép leleplezése, s felhívta a polgármestert a kép leleplezésére.”
Ezek után Simon Elek kir. tanácsos polgármester a díszes gyülekezettől engedelmet kért, hogy „gyöngéd és rekedt hangja miatt beszédét csak felolvastathassa, főjegyző Lugosi István által”.(…)
„Az utolsó szavaknál a polgármester egy rugót érintve kezével, legördült a fehér lepel, s az alkalmi szép beszéd s a leleplezett kitűnően sikerült festmény hatására felállott a fényes gyülekezet, s oly viharos s szűnni nem akaró éljenzés keletkezett minden szívben, minden ajkon, minőt ama terem falai soha nem értek, s minő tán egykor Hollós Mátyás választásakor a Duna jegéről ős Buda várát megrázó éljen lehetett csak.
Ez éljen kiáltás a legalkotmányosabb magyar király s a szeretett s áldva-áldott magyar királyné megújuló szent frigyére üdv és szerencsekívánataival ostromolta meg az eget. Mint visszhangja a tomboló éljenzésnek, felzendült kívülről a katonai zenekar által játszott osztrák néphymnus, melynek alig elhangzott accordjai összeolvadtak a kolozsvári dalkör által rázendített Szózat magasztos dallamával.
Elnök főispán nehány szóban bezárva az ülést, felkérte a bizottság t. tagjait a főtéri róm kath. templomban tartandó ünnepélyes istenitiszteletre való testületi megjelenésre. A fényes gyülekezet innen, megnépesülve az összes hivatali testületek e helyre be nem fért sokaságával, a piaczi róm. kath. Zsigmond király korabeli nagy templomba vonult, melyet a nép zsúfolásig töltött meg. Itt az ünnepélyes isteni tiszteletet a virágokkal ékített oltár körül Veszely Károly prépost plébános végezte fényes segédlettel. A hála isteni tisztelet alkalmával a helybeli Zene-Conservatorium Hölzl Lőrincz Es dur miséjét adta elő kitűnő szép sikerrel, melynek oroszlánrésze dr. Óváriné asszony gyönyörű hangját és énekét illeti meg.
Ez isteni tisztelet alatt a polgárság, s nők tömegesen látogatták a város közgyűlési termében leleplezett Király-képet; láttunk szülőket, kik gyermekeiket elhozva könnyes szemmel mutatták meg a „jó Király” a „legelső magyar ember” képét a jövő polgárainak.
A képről már szólottunk. Kővári e festménye a Felség minden általunk eddig látott sikerültebb képével kiállja az egybehasonlítást s élethűség és művészi kivitel tekintetében fölébe helyezhető a Than által festett s a budapesti egyetem könyvtári olvasó termében látható festménynek. A leleplezett kép külső díszítése helybeli kárpitos Duchoni Jánosnak dicséretére válik.”
„A délutánnak még számos ünnepélyessége van a programban” – olvasható a beszámolóban. „Délben a szegényék megvendégelése, d. u. népünnep és emlékfa ültetés a Sétatéren, lövész ünnepély, a nőtanító-képezde díszelőadása stb. stb., melyekről jövő számunkban fogunk szólani. Isten ezer áldása legyen a királyi pár és kir. ház tagjain, s a korona minden népein”.
