Minden ilyen tárgy mögött történetek vannak, minden tárgynak kérdéseket lehet feltenni. Hogy került oda, ahol találkozom vele? Ki volt Balogh Lajcsi? Miket adott ki a kolozsvári Népirodalmi Vállalat? Egyáltalán mikor jelent meg ez a datálatlan füzet? Egy sikersorozat véletlenszerűen előkerült darabja, vagy egyszeri kísérlet volt? Mik voltak a megjelenés idején legmenőbb slágerek? És úgy általában: milyenek, miről szólnak a korabeli dalszövegek?
Bizonyos kérdésekre elég gyorsan választ lehet találni. Az Arcanum Digitheca segít az évszám megállapításában: a Pesti Nóták 1928-as megjelenésűként szerepel az Erdélyi Irodalmi Szemle korabeli könyves bibliográfiájában. Az évszám egybevág annak az operettnek a bemutatási évével is, amelyből a legtöbb sláger szerepel a kiadványban ‒ ez A régi nyár című operett, Békeffy István és Lajtai Lajos munkája, Honthy Hanna főszereplésével. Az évszám egyezése azt is jelenti: a kiadvány valóban naprakész volt, és az aktuális slágerek szélsebesen terjedtek az országhatárokon keresztül. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a kiadvány iránti igény nem lehetett akkora Kolozsváron, hogy érdemes legyen másik évadban is megismételni. Nem találtam – egyelőre legalábbis – Balogh Lajcsi újabb kiadványaira vonatkozó utalást, Monoki István Magyar könyvtermelés Romániában című kötetében is ez az egyetlen tétel a nevénél, igaz, ott téves, 1938-as dátummal szerepel.
A Népirodalmi Vállalat maga is rövid életűnek tűnik: összesen három kiadvánnyal szerepel Monoki könyvében ‒ egy további nótáskönyv mellett a Legújabb szerelmi levelező című, 16 oldalas füzetet adta ki még. Látható: az olcsó, népszerű kiadványok piacát célozták meg, de valamiért nem indult be igazán az üzlet.
Balogh Lajcsi viszont igazi sztárnak számít a korszakban. Többször is szerepel a húszas-harmincas évek erdélyi napilapjaiban, akár riportok főszereplőjeként is ‒ Aradon, Budapesten, Kolozsváron játszik rendszeresen. Thury Zsuzsa például az Ellenzék 1931. május 28-i lapszámában készít interjút vele ‒ ekkor a zenész bécsi, kölni, csehországi, berlini sikereiről számol be, filmes megbízatásokról is. A cikk mintegy tárgyi értelemben is példázza zárlatában azt, mennyire jól megy a divatos zenésznek: „Amikor befejeznek egy oldalt, Balogh Lajcsi megnyom egy rugót a lábával a kottatartón és a lap magától megfordul. Németországból hozta magával ezt a találmányt. És egészen egyéni formájú fekete szmoking-nyakkendőjét is. Meg a remek luxusautóját.” Ő az tehát, aki összeállítja 1928-ban, szaktekintélyként, a Pesti Nótákat.
A kiadvány a ma is legismertebb két dallal kezdődik: Legyen a Horváth-kertben Budán, illetve Hol van az a nyár ‒ mindkettő A régi nyárból. Ezek eleve a nosztalgia hangján szólalnak meg ‒ a régi és az új együtt mozdul bennük. De van a kötetben Cserebogár címmel „bluez” is („Már temet a vén Tabán / S mást szeret az én babám”), a vasárnap előnyeiről szóló dal („Kár, hogy csakis egyszer van a héten vasárnap! / Hétfőt, meg sok többi napot miért is csináltak?”), Josephine Baker vonzerejét megéneklő szám („A fekete láznak rabja lettem én / A Josephin táncol mindenféle fázisban / Hónapos szobámnak bármely szögletén”), valamint két darab is a Zenebona című „jazz-operett” dalaiból. Az oldalak alján pedig néhány klasszikusabb nóta is megbújik (Halvány sárga rózsát… stb).
Rengeteg további kérdés nyílik meg ilyen, véletlenszerűen előkerült kiadvány nyomán ‒ és persze a dalok világa is, legtöbb közülük a YouTube-on is meghallgatható, korabeli vagy akár maibb hangszerelésben. A hátoldal reklámokat tartalmaz, egyrészt a frissen, Polonyi Albert kiadásában megjelent, egyiptomi Álmoskönyv és csízió című kötetet harangozza be (a kiadóhivatal ugyanúgy a Minorita utca 2. szám alatt található, mint a Népirodalmi Vállalat), másrészt két, Polonyi-féle „legszebb magyar nótáskönyv” kiadvány tartalomjegyzékét közli. Itt is szerepelnek ismert címek, például az Éjjel az omnibusz tetején, illetve az Oly jól csúszik ez a banánhéj. A legutolsóként feltüntetett dal címe viszont egészen figyelemfelkeltő: Exhumálták Tutánkáment. Sajnos erre a dalra egyelőre nem sikerült rábukkannom. Lehet, hogy örökre elveszett?
A borítókép a szerző felvétele
