Visky András könyvében a hang és a forma vitt magával, amellett, hogy maga a történéssor is üzenetértékű, és kivételességében is jellemez egy korszakot, helyzetet. De nyilván nem minden életrajz és önéletrajz ilyen, miközben mégis olvastatják magukat. Nem kell intimnek lenniük, elég, ha valamiképpen bevonnak a személyesbe, az esendőbe, az emberi döntéshelyzetek bonyolultságába.
Ignácz Rózsánál a megélt dolgok ereje, a konkrétumokra eső figyelem intenzitása a legvonzóbb. Az Erdélyből 1928-ban Budapestre került, színésznőből fokozatosan íróvá és újságíróvá váló Ignácznak már saját kortársai is azt tanácsolják: egyedi sorsokban próbálja megragadni azt, amiről ír, „ábrázoljon” inkább az általánosítás helyett, sztorizzon, mert kivételes megjelenítő ereje van szóban és írásban is. És valóban, az Ignácz-életmű korai kiemelkedő darabjának, az Anyanyelve magyar című Kolozsvár-regénynek, vagy a csángó életformákat megörökítő könyveinek épp ez a szuperereje.
Izgalmas, kutatók által is vizsgált kérdéskör, hogy másak-e a nők által az életükről mesélt történetek, illetve a férfiak éntörténetei. Vagy hogy amennyiben vannak különbségek, akkor azok egy-egy korszakra érvényesek csupán, vagy hosszabb távon is megfigyelhetők. Sokféle hipotézist felvethetünk és felvetettek már ezzel kapcsolatban: hogy kiknél esik erősebb fókusz a társas viszonyokra, kiknél az individuális teljesítményre, a tények rögzítésére, kik hogyan válogatnak saját életük megörökítésre méltónak gondolt eseményei között. Számomra nem dőlt még el végérvényesen ez a dilemma, de meggyőződésem, hogy múltról és jelenről valamiféle teljes kép csak a nézőpontok sokféleségéből rakható ki ‒ ebben a bontásban tehát férfiakéból és nőkéből együtt.
Milyen egy református papcsalád élete, közösségi beágyazottsága a huszadik század első évtizedeiben Kovásznán, Fogarason, Kolozsváron? Hogyan pingpongozott Áprily Lajos? Hogyan vette a levegőt a Majális utcán felfelé menőben Dsida Jenő? Milyen volt családtagként-nagybácsiként Makkai Sándor? Hogyan lehetett az 1930-as évek végén Párizsban igazi francia dámák otthonába meghívást kapni, noha a korabeli közhiedelem szerint Párizsban mindig a máshonnan érkezettek a legnyitottabbak egymás iránt? Az Ikerpályáimon lapjain ezek az emlékek a mára ismeretlen és elfeledett figurák történetei közé keverednek ‒ a szerző nyilván tisztában van vele, hogy ezeket a mozzanatokat nem érdemes kihagynia könyvéből, de összességében nem ezek lesznek a leglényegesebbek. Az énkeresések, vívódások, némi vadócságról, hirtelen, impulzív döntésekről árulkodó részletek, nagyvárosi kóborlások vonnak be igazán a könyv mágneses terébe.
Az irodalomtörténész persze külön szakmai csemegéket is talál ilyenkor, olvasás közben. Elkerülte a figyelmemet eddig, hogy Tamási Áron egyik korai színpadi műve a Rák és mász című mese átirata volt 1933-ban Görgeteg címmel, amely – mint kiderül – Ignácz Rózsa és alkalmilag verbuválódott fiatal társulata előadásában került színpadra. A Tamási-átirat társadalmi relevanciájúvá alakítja a „rák vagy mász” értelmetlen vitáját azzal, hogy egy háborús rokkant látványa szít vitát a faluban: ember-e vagy cégér (cégér abban az értelemben, hogy ürügy a koldulásra). Ignácz Rózsa így kommentálja a Tamási-darab kérdésfelvetését: „Tör, zúz, rombol mindenki a maga részigazságáért, a valóságpártiak elnyomják az igazságpártiakat. A valóság az, hogy az embercsonk ember volt. Az igazság az, hogy az ilyen csonk már nem lehet ember. Görgetegként nő a veszekedés, míg csak a harcos küzdelemből meg nem születik a rém: a mindnyájuk életét elsepréssel fenyegető háború.” A darab tehát megőrzi az eredeti vitahelyzet groteszkjét, de a rombolást visszakanyarítja a kiindulóponthoz: a háború emberi traumákat okoz, csonkolt testeket hoz létre, a csonkolt test látványa vitát eredményez, a vita elfajulása újabb pusztulást. A kör bezárul.
Hogy a korabeli Budapesten hogyan kereteződik egy ilyen előadás, az önmagában, konkrétságában további tanulságok felé vezethet, de ez már nem fér be ebbe az írásba. Olvassunk Ignácz Rózsát, figyeljünk emlékeink megformálódására!
(Borítókép: Ignácz Rózsa portréfotóját és mellszobrát ábrázoló illusztráció, Összeállította: Kerekes Edit, Fotók forrása: Wikipédia)
