Lészai Lehel
Kolozsváron és Erdélyben lassan hagyománnyá válik a paralimpiai játékok megszervezése. Az élet beszűkülése minden embert fokozottan befolyásol és sújt, de a különböző fogyatékkal bátran élő és megküzdő gyermekek, fiatalok számára ez halmozottan érvényes. Ilyenkor előfordulhat, hogy figyelmünk, szociális késztetésünk és érzékenységünk is beszűkül, mert túl kell élni, és mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcait, fel kell dolgoznia az egyéni veszteségeit. Élnek közöttünk olyanok, akik nem csupán két hétre szorulnak a négy rideg fal közé, hanem gyerekkoruk óta mozgáskorlátozottak. Számukra próbáltuk tágítani az életkörülményeik korlátait egy kis közös mozgással és közösségi élménnyel.
A hatodik alkalommal megrendezett Paralimpiai játékokra nem tudtunk tágas tornateremben összegyűlni korábbi gyakorlatunkhoz híven az egészségügyi előírások miatt. Mégsem adtuk fel, mert a szeretet leleményessé tesz, és elhatároztuk, hogy online fogjuk megtartani a várva várt eseményt. Nehézséget okozott a szervezés során, hogy néhány háztartásban nem volt megfelelő felszerelés, vagy egyszerre többen kellett használniuk azt a belépéskor, ha online tanuló iskolás gyermek is volt a családban. A másik akadály az volt, hogy a bejelentkezett iskolák, egyesületek közül egyeseknek be kellett zárniuk kapuikat, és a diákok hazautaztak, ahol nem mindig volt internetkapcsolat.
A huszonkét éve tevékenykedő Csemete Alapítvány keretében működő Integrált Játszóház vállalta fel az esemény megszervezését. Az alapos felkészüléshez hozzátartozott az is, hogy Oláh Réka gyógytornász vállalta csütörtökönként az együtt tornázás vezetését, amelyet nagyon ötletesen oldott meg. Ez azért is volt fontos, mert az utóbbi időben a bevezetett korlátozások miatt sok gyermek és fiatal nem jutott el gyógytornászához az előírt gyakorlatok elvégzéséért.
A kellőképpen felkészült és bemelegített résztvevők számára Apró Rozália szakavatott gyógytornász és gyógypedagógus állított össze inspirált feladatokat. Nagyon sokan voltak kíváncsiak arra, hogy világjárvány közepette hogyan lehet megszervezni paralimpiai játékokat virtuális térben. Már az is gondot jelentett, hogy a hazautazott gyermekek és fiatalok milyen eszköztárral rendelkeznek ahhoz, hogy részt vehessenek e jeles eseményen. A vezető gyógypedagógus ezt is gyakorlatiasan oldotta meg, amikor olyan eszközök előkészítését kérte a résztvevőktől, amelyek minden háztartásban megtalálhatók. Ezúttal még fokozottabban kellett alkalmazkodni a körülményekhez. Apró Rozália ismét jelesül vizsgázott ebből. Az esemény elején előre-hátra sétáltak a járni tudó résztvevők, plüss állatkákkal gyakorolták a nyújtást és karlendítést. A szobák földjére leterített sálakat lehetett kerülgetni, és a játékokkal lehetett dobálózni. Az első feladat abból állt, hogy az összes plüss játékot az egyik székre kellett elhelyezni, majd meg kellett kerülni a széket, áthelyezni a másik székre, és végül visszahordani az elsőre. A második feladat izgalmasabb volt, mert az előkészített különböző terményeket (almát, diót stb.) el kellett rejteni a szoba különböző helyeire, majd meg kellett keresni azokat, és egy vederbe beledobálni. Harmadszorra a gyümölcsöket át kellett gurítani a szék alatt négykézláb, és utána a vederbe kellett összegyűjteni. Negyedszerre az egyensúlyérzéküket fejlesztették azáltal, hogy egy tányérban kellett a guruló gyümölcsöket vagy zöldségeket egyik helyről a másikra vinni, a leterített sálakon haladva, majd pedig ugyanazon az útvonalon visszahordani azokat. A végén játszottak is, amikor a plüss macikat az egyik sarokba kellett elhelyezni, a gyümölcsöket és zöldségeket szét kellett szórni, és a sálakat is különböző helyekre kellett letenni. Ezután a játékot vezető csengő szavára a plüss játékokat kellett a kamera elé hozni, a dobszóra a gyümölcsöket és krumplikat, zörgetésre pedig a sálakat kellett felmutatni.
A Fébé Alapítványhoz tartozó Felnőtt fogyatékkal élők otthonának lakói, a Gondviselés Egyesület tagjai, a Máltai Szeretszolgálat lelkes felnőttei, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának diákjai és a Csemete Integrált Játszóház elkötelezett fiataljai vettek részt az eseményen. Minden szervezettől jelen voltak a vezetők is, és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociálismunkás-képző Kar, illetve a Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar önkéntesei. Összesen több mint nyolcvan résztvevője volt a 6. Paralimpiai játékoknak. A legnagyobb élményt a mozgás mellett az jelentette, hogy a résztvevők láthatták egymást, találkozhattak, még ha virtuálisan is. Az elején nagy örömmel üdvözölték egymást, és a végén széles jókedvvel, a jól végzett torna elégtételével búcsúztak egymástól.
A végén a résztvevők okleveleket, érméket, kupákat, kiszínezni való mandalákat, filctollakat, irattartókat, pólókat és szatyrokat kaptak. A mozgástól megéheztek, ezért a Csemete Alapítvány jóvoltából mindenki pizzát kapott ebédre. Türelmetlenül várjuk a jövő évi folytatást.
