LÉSZAI LEHEL
A paralimpia kifejezést először 1988-ban használták a szöuli olimpián. Valójában az angol paraplegic (bénult) és az olimpia szó egymás mellé helyezésével alakították ki az új fogalmat. Mivel a legtöbb nyelv tömörségre törekszik, idővel ezt a szókapcsolatot a görög para (hasonló, mellett, közel, túl) szóval helyettesítették, és így született meg a paralimpia szavunk. A szóhasználattal utalni szerettek volna arra a tényre, hogy a paralimpiai játékokat szintén kétévente, nyáron és télen, rögtön az olimpiai játékok után szervezték meg. Eredete 1948-ig nyúlik vissza, amikor második világháborús kerekesszékes brit veteránok gyűltek össze versenyezni. Antonio Maglio orvos javaslatára 1960-ban Rómában már négyszáz sérült atléta gyűlt össze huszonhárom országból a paralimpiai játékokra. A 2020-as nyári paralimpiai játékokon 4520 paralimpikon mérte össze tudását, 163 nemzeti paralimpiai bizottság tagjaiként. A játékok megrendezésének célja nem a versenyzők sérültségének hangsúlyozása, hanem a teljesítményeik kiemelése.
Kilenc évvel ezelőtt arra gondoltunk, hogy a körülöttünk élő testi és értelmi sérültek ne csak a televízióból értesüljenek eme jeles eseményekről, hanem lehessenek részesei is. Így indult Kolozsváron a néhány magyar szervezetbe tömörült sérültek felkeresése és meghívása az első Paralimpiai játékokra. A résztvevők pozitív visszajelzésén felbuzdulva, azóta évről-évre megszervezzük a játékokat egyre több résztvevővel. Nem volt ez másképp a világjárvány alatt sem, amikor az érvényben levő előírások és megszorítások tiszteletben tartásával online rendeztük meg az eseményt. Nagy örömünkre és elégtételünkre szolgált, hogy tavaly és idén is szemtől szembe találkozhattak a paralimpikonjaink.
Egyesek közülük gyógytornára járnak rendszeresen, de a hangzatos esemény előtt néhány alkalommal bemelegítőt tartottunk azon szervezetek tagjainak, akik beneveztek a paralimpiára. Felemlő és szívszorongató élmény volt ugyanakkor látni, amint kerekesszékes fiatalok végezték a bemelegítő gyakorlatokat, és ugyanolyan elszántsággal edzettek, mint egyenrangú egészséges társaik. Ezek az edzések az egész családot érintették, hiszen elő kellett készíteni a felszereléseket, és segíteni kellett a versenyszámokra való felkészülésben. Az is megható volt, amikor az egészéges családtagok együtt edzettek sérült szeretteikkel.
A szervezést a Csemete Alapítvány és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara vállalta magára. Végül hét csapat nevezett be 52 paralimpikonnal, akiket elkísért tizenhét tanár, és segédkezett tizenhét önkéntes. Az önkéntesek többsége a Szociológia és Szociálismunkás-képző Karról, a Református Tanárképző és Zeneművészeti Karról, illetve a Csemete Református Óvodából került ki. A felkészítésért, a versenyszámok megalkotásáért és a verseny lebonyolításáért Oláh Réka kinetoterapeuta szakember felelt. A paralimpikonok testi épségét Kovács Anna asszisztens vigyázta fel. Külön örömöt jelentett, hogy a hangosítást és a verseny technikai részét már egyetemet végzett, munkába állt fiatalember biztosította, Kolumbán Imre, aki több mint két évtizede a Csemete Református óvodába járt. Nagy szeretettel segített a paralimpikonok versenyén.
A résztvevők arcáról sugárzó öröm és izgalom leírhatatlan. Napokkal azelőtt már csak arról beszéltünk, hogy mikor is fogunk találkozni a nagy eseményen. És a várva-várt nap megérkezett múlt csütörtökön, amikor a bérelt sportterem megtelt a versenyzők zsibongásától. Mindenki izgalommal várta a versenyszámokat. Szívet melengető volt látni, amint szurkolnak egymásnak, és harsányan bátorítják egymást. Igazi olimpiai versenyszellem volt érzékelhető, azzal a többlettel, hogy a cél nem föltétlenül a másik legyőzése volt, hanem a feladatok közös elvégzése, amely próbára tette fizikai felkészülésüket. A kényelmi zónából való kimozdulás jót tett minden résztvevőnek.
A zsűriben Demeter Katalin, Magyarország Főkonzulátusának Kolozsváron szolgáló konzulja, Miklós Noémi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Karának dékánhelyettese, Horváth Anna, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke, és az Önkormányzati főosztály ügyvezető alelnöke, valamint Daray Attila, a Dorcas Aid International segélyszervezet kolozsvári igazgatója vett részt. Megítélésük és döntésük alapján minden résztvevő kitűnően teljesített, ezért csapatonként serleget kaptak, illetve egyenként erőfeszítésükért méltán járó érméket. Az erre az alkalomra megrendelt, személyre szabott pólókat megtarthatták, hogy legyen miben edzeniük a következő alkalomra. Csapatonként Berszán Lídia egyetemi oktató azóta hivatalosan is bemutatott „Egymásmesék” című könyvét kapták ajándékba, illetve a megerőltető versenyszámok után közösen ajándékpizzát fogyaszthattak el.
A Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának Izgő-mozgó csapata bizonyult a legfürgébbnek és legjobb csapatjátékosnak. A Kiskacsák csapatának tagjai voltak a legkitartóbbak és legtürelmesebbek, míg a Sünik csapata érdemelte ki legösszetartóbbak és leglelkesebbek jelzőt. A Gondviselés Egyesület Delfin csapatának tagjai voltak a legtörekvőbbek és legpontosabbak, míg a Barnabás Alapítvány Barnabás Integrált Játszóház népes csoportjának tagjai voltak a legvidámabbak és legsportosabbak. Ők már az első paralimpiai játékok óta folyamatos résztvevőknek bizonyultak. A Romániai Máltai Szeretetszolgálat Menő Manók csapatának tagjai bizonyultak a legbátrabbaknak és legjátékosabbaknak. A Fébé Alapítvány Készségfejlesztő és Rehabilitációs Otthon Fogyatékkal élő Felnőtteknek Fébé nevű csapatának paralimpikonjai voltak a legfegyelmezettebbek és a legfigyelmesebbek. Mindenki elégedetten és izgalomtól fáradtan tért meg hajlékába, és elkezdett álmodozni a következő paralimpiai játékokról.
A fotóriportot az eseményről ITT LÁTHATJÁK
Borítókép: Rohonyi D. Iván
