„Jómód, kényelem… de székely mértéktartás is”

DÉZSI ILDIKÓ, SZÉKELY KRISZTA

Nem így ebben a forgalomtól távol eső kis faluban. A kerítés melletti fák koronája kéjesen kinyújtózik az utcácskákra, úgy igazítjuk lépteinket, hogy a nehéz, színpompás, illatos virágfürtök arcunkat birizgálják. Néni utánunk kiált, törjünk nyugodtan, vigyünk magunkkal egy csokorra valót. A jó embereknek ad az isten bőven! - mondja. Megköszönjük, de valahogy el sem tudjuk képzelni, hogy megsértsük ezt a tökéletes összhangot. Eh, városi ember, mintha múzeumban járna, amikor a természetbe kilép, növény- és madárhatározó appokkal – gondoljuk, hogy biztosan ezt gondolják…

A kis "ékszerdoboz"

Az útmenti gólyafészeknél videókamera nélkül is látjuk, ebédidő közeledik. Arra csak később döbbenünk rá, hogy a főfogás valószínűleg a közeli kis tóból származik, ahol azok a jól fejlett, szimpatikus békák lakoznak. Kuruttyolásuk, vegyítve madárcsicsergéssel, tücsökcirpeléssel, kolompolással, harangzúgással - az édenkert békéje, illúziója.

De ekkor már bent is vagyunk a Gaál-kúria területén.  Vendéglátónk, Csiszér Gábor, a kúria menedzsere, látva kimért lépteinket mosolyogva mondja, hogy nyugodtan léphetünk a bejárati tornác előtti fűre, itt aztán nem tilos. Mintha kitalálta volna gondolatainkat, ajánlja, hogy a reggeli kávét a verandán fogyasszuk majd el. Nincs is ennél alkalmasabb hely a nap indítására, elmélkedésre, megnyugvásra: fonott karosszékek, a nappaliból kiszűrődő halk zene, rálátás a műfajnak megfelelően lejtős területen létrehozott, és az előkerült fotóknak, festményeknek hála eredeti formában visszaállított reneszánsz díszkertre, a kúria „előszobájára”.

Gyerek-, szülő- és nagyszülőbarát hely – egy fedél alatt 

Kis hinta, csúszka is van a közelben, ízlésesen belesimul a környezetbe. Pontosan akkora távolságra – egy tigrisugrásra -, hogy a tornácon lazító szülők kávézásának zavartalansága és a gyermekek biztonsága is garantált legyen. A hétvégén aztán vissza is igazolódott: a hely maximálisan gyermek- és szülőbarát. A beguruló autókból a felnőttek óvatosan lopóztak ki, nehogy felköltsék a menetközben elaludt kicsiket, így volt egy kis idejük ráhangolódni a hely nyugalmára – még az ébredés előtt. De hogy hét gyerek is volt azon a két napon a szálláson, az számunkra csak a vendégkönyvből derült ki, a tágas birtokon, a három különálló épületben kialakított szobákban mindenki kényelmesen és zavartalanul elfért.

Belopni az idelátogatók életébe ennek otthonos hangulatát, a nyugalmat, harmóniát...

Gábor mondja, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a gyermekek számára is alkalmas környezetet alakítsanak ki, ezért ideális ez a hely családoknak. Hatalmas, gondozott, bekerített udvar, azok, akik idejönnek, rendszerint nem is nagyon hagyják el a kúria területét, csak élvezik a békét, nyugalmat – magyarázta. Ez volt az egyik cél az örökségvédelmi szempontok, a műemlék megmentésén túl: hasznosítani az épületet vendégház formájában, hogy mások is megismerhessék, élvezhessék mindezt. Megtapasztalni, milyen egy régi életmódot visszaidéző kúriában lakni, belopni ezáltal az idelátogatók életébe ennek otthonos hangulatát, a nyugalmat, harmóniát. Mert más mederben csordogál itt az idő, a természet diktálja az iramot az embernek, nem az ember akar folyton úrrá lenni az időn, természeten…

Nyugalom-oázis 

A gyerekeken kívül az idősebb nemzedék számára is pompás lehetőséget nyújt a kúria kikapcsolódásra, barátokkal való együttlétre. Arról már a vendégek fogadásával megbízott Bíró Anita mesél, hogy még mi mindenre. Beszereztek labdajátékokra alkalmas sportszereket, az udvaron foci- és kosárlabdapálya, asztalitenisz, tollaslabda, kerékpárokat lehet kölcsönözni felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt. Az egykori pincéből kialakított hangulatos ebédlő mellett biliárdszoba, saroknyi bár, heverő - főúri kényelem annak rendje és módja szerint. A csocsó-asztalnak pedig szintén van valamiféle időgép-jellege: láttuk, amint gyerekek és idősek korukról megfeledkezve egyformán cibálják a fogantyúkat nagyokat nevetve. Van lehetőség grillezésre, a kürtőskalács-sütés is egyike a csábító programoknak.

Dézsafürdő, szauna mindenkinek 

Anita elmondta, remélik, hogy hamarosan úszómedence is épülhet az udvaron, a romantikus estékhez nélkülözhetetlen dézsafürdő és szauna közelében. S ha még ez sem elég a lazuláshoz, ott a masszázsasztal, amely mellé masszőr is jár – előzetes egyeztetéssel.

A konyhakertből az asztalra 

Kérdeztük, voltak-e különleges kérések a vendégek részéről, amelyek fejtörést okoztak volna. Inkább az étkezés területén akadnak a szokásostól eltérő kívánságok, mondta Anita, akadtak vendégek, akik például vadhúsból készült vacsorát szerettek volna fogyasztani – de „fejtörést” ez sem okozott, biztosított.

Vadételek nem szerepelnek ugyan a menüben, de attól még a koszt így is „a szokásostól eltérő”. A házias ízek, amit a vendégeknek ígérnek, csak fokozzák az otthonosság hangulatát. Az ottjártunkkor felszolgált almás pite „igazi” almából készül, amit a birtokhoz tartozó kertben szednek, a zöldséglevest pedig Krúdy Szindbádja is megirigyelhette volna…

A jól hangzó farm-to-table mozgalom Dálnokon is ismerős - gondolom, ősidők óta. Vagy legalábbis amióta a konyhakertet feltalálták. Hogy a zöldségleves ízére hetek után is emlékeznek a vendégek, az nem csak a szakács tudását dicséri, hanem a helyi termelőktől származó hozzávalók, a falusi zöldségek apportja is.

Duruzsoló kandallókkal kifűthető családi otthon 

Háromszék közismerten a kúriák földje, több mint 160 udvarházat és kisméretű kastélyt számolnak ezen a vidéken. A szakirodalom szerint a háromszéki kúriák sokasága a székelység határőri múltjára vezethető vissza, a primorok és a lófők szolgálatuk fejében jelentős birtokokat, jogokat és teljes adómentességet kaptak.

A Gaálok a 17. században kaptak nemesi címet. A családfa Gaal Simonnal kezdődik 1540-ben, az ő ükunokái, Gaal Miklós és György 1644-ben címeres nemeslevelet nyertek I. Rákóczi György fejedelemtől, örököseiket és mindkét nembeli ivadékaikat a nemesek sorába iktatja – derítette ki Gaal György, az ismert kolozsvári helytörténész, maga is a szétágazó család egyik sarja. (Az idők során a Gaal Gaálra változott, a kolozsvári ág azonban még mindig az eredeti, ékezet nélküli formát használja.)

A kúria 1844-ben épült. Ahogy az ajánlásban szerepel: „jómódot, kényelmet, de székely mértéktartást is tükröz: hivalkodó fényűzés helyett egy család és a hozzá tartozó személyzet számára belakható teret, duruzsoló kandallókkal kifűthető családi otthon építtetett.”

A kommunista államosítást követően ezekbe a lakóépületekbe jellemzően termelőszövetkezetek, iskolák, kórházak, szanatóriumok, árvaházak, vagy állami hivatalok költöztek – és ez volt a jobbik eset. A tulajdonosok kényszerlakhelyre száműzetését követően gazdátlanul maradt épületek nagy része ugyanis menthetetlenül tönkre ment. A rendszerváltozás után a gyakran évtizedekig húzódó visszaszolgáltatás, a felújításhoz szükséges pénzalapok hiánya miatt sok épület állaga tovább romlott.

A Gaál családtól a Borbáth család által megörökölt ház sorsa sem különbözött a többiétől: tulajdonosait Dobrudzsába deportálták, mire visszatértek, a ház üresen állt, kifosztva. Az utódok visszaemlékezései szerint valahogyan aztán mégis sikerült visszaszerezni a kúriát, amelynek most sikerült régi szépségét visszaadni. Új tulajdonosa – a kolozsvári székhelyű A Közösségért Alapítvány – abban reménykedik, vendégházként önfenntartóvá válik.

Molnár-Bánffy Kata: Szívünket-lelkünket beletettük 

–Amikor az erdélyi értékek patronálását és megőrzését célul tűző A Közösségért Alapítvány számára, amelynek én is kuratóriumi tagja vagyok, lehetősége nyílt valamilyen magyar kultúrtörténeti jelentőségű, műemléképületet megmenteni a pusztulástól, több ingatlant is megnéztünk. Akkor találtunk rá Dálnokon a Gaál-kúriára, amelynek elsősorban az a kultúrtörténeti jelentősége, hogy itt nevelkedett Barabás Miklós, festőművész. De a Gaál család története is legalább ennyire érdekes, és sokat adott hozzá az erdélyi magyar kultúrtörténethez – mesélte Molnár-Bánffy Kata a tulajdonos alapítvány képviselője.

A Gaál-kúria nagyon rossz állapotban volt, amikor először 2010-2011-ben ott jártak.

– Első látogatásunkkor az épületet a falu lakói pityókáspincének használták. A vastag falú hűvös épületből csak úgy áradt a tömény krumpliszag, hiszen az egész falu burgonyáját ott raktározták éveken át. Borbáth Dezsőnek és testvéreinek, a kúria utolsó tulajdonosainak nem volt pénze felújítani, fenntartani az épületet, így aztán bérbe adták a falubelieknek krumplitárolásra. Ők se szívesen tették ezt, de így legalább volt egy kis bevételük – beszélt az első tapasztalatokról.

Elmondta: első perctől fontos szempont volt számukra, hogy autentikusan újítsák fel az épületet, ne rontsák el, ne modernizálják, őrizzék meg az eredeti, kicsit nosztalgikus stílusát. Ugyanakkor használhatóvá szerették volna tenni, ezért vendégszobákat alakítottak ki padlástérben.

– Amit lehetett, megőriztünk, például a nagyszalonban a padlót, az ajtókereteket. És igyekeztünk olyan bútorokat és kiegészítőket vásárolni, ami illeszkedik a helyhez. Már akkor láttuk, hogy rendezvényszervezésre alkalmas lehet, de ahhoz ennél több vendégszobát kellett kialakítani. Így már az elején új épületet húztunk a régi csűr helyére. Abba rendeztük be a wellness részleget is, mögötte pedig focipálya és napozóterasz – részletezte a felújítás, építkezés folyamatát Molnár-Bánffy Kata. Megjegyezte ugyanakkor, a hangsúly a kúrián, ezen a kis ékszerdobozon maradt, amely különleges darabja a háromszéki kúriaépítészetnek, harmonikus, jó arányokkal bíró épület.

– A háromszéki kúriák sorában ugyan kis kúriának számít, viszont a dálnoki kúriák közül ez az egyik nagyobb ingatlan. A legnagyobb a Beczássy-kúria, amelynek szintén tervben van a felújítása, a Lázár-kúria rendbetétele pedig már folyamatban.

Kérdésünkre elmondta, ez egyáltalán nem teremt versenyhelyzetet, inkább vonzóbb úticéllá teszi Dálnokot.

–Sőt, együttműködve akár nagyobb csoportoknak is lehet majd közös programokat szervezni – mondta.

A kúria szomszédságában álló kisasszonyok házát a Gaál család a vénkisasszonyoknak számító lányainak építette. Szerencsés véletlen, hogy új tulajdonosa felkínálta eladásra az épületet.

A kisasszonyok háza

– Nagyon megörültünk ennek a lehetőségnek, mert eredetileg ez a ház is a kúriához tartozott, csak később választották le telekkönyvileg. Különösen közel áll a szívemhez a kialakítása, részben akaratlanul is az én ízlésemet tükrözi. Sajnos az eredeti bútorok nem maradtak meg, innen-onnan, többnyire a feketetói vásárból szereztük be nagy részét. A régi míves bútorokat színes modern darabokkal egészítettük ki, és ezeket sikerült összhangba hozni. Amit különösen szeretek a kisasszonyházban, az a Mind the Gap nevű tapétagyárnak a termékei, amit a konyhában, a hálószobákban és a télikertben is használtunk. A Transylvania roots – Erdélyi gyökerek nevű sorozat tapétái különösen jó hangulatot adnak az épületnek. A villát egyben tudjuk kiadni, 10-12-15 fős társaság elszállásolására alkalmas, amely kényelmesen berendezkedhet, akár önellátóan is – árult el részletek a kisasszonyházról Molnár-Bánffy Kata.  

A szívüket, lelküket is beletették, egyébként az egész épületegyüttesen is az látszik, mekkora szeretettel próbálták helyreállítani, nem kifejezetten üzleti szempontok alapján, mondta. Szerethető helyszín kialakítása volt a cél, amely alkalmas különböző rendezvények, workshopok, kiállítások megrendezésére.

– Nem akartuk beáldozni a szép közösségi tereket és szalonokat, még akkor sem, ha üzleti szempontból ez nem túl hasznos. De ebben rejlik az egyedisége és szépsége ennek a helynek. Nem az a cél, hogy legénybúcsúk vagy nagy bulik helyszíne legyen, hanem inkább a csöndes elvonulásoké. Nyugodt, csendes, spirituális alkalmakra is megfelelő hely, és szeretnénk, ha az is maradna. De persze kis létszámú esküvők szervezését is bevállalják szép időben, a kertben – tette hozzá.  

A környéken vannak gyönyörűen felújított példák kastélyszállókra, a zabolai vagy az olaszteleki. Dálnok ezekkel nem akar versenyezni, nem akkora méretben sem, nem is kínál olyan típusú szolgáltatásokat, mint például Zabola, ahol fine dining étterem (Indiából érkezett szakáccsal), lovarda működik– jegyezte meg.

– A Gaál kúriában egyféle vacsorát főznek a helyi székely asszonyok és meg is maradnánk a falusi vendéglátásnál. Nyugat-európai színvonalú szolgáltatást kínálunk ugyan, de ez inkább a rusztikus turizmus kategóriába sorolható.

A "kastélyszürke" falak és színes bútorszövetek harmóniája 

Katalin-napi első napsugár fényében

Azt magunk is tapasztaltuk, hogy aki idejön, az legszívesebben el sem hagyná a birtok területét. Azok számára viszont, akiket érdekel a környék felfedezése, bőséges a kínálat látnivalókból.

A falu egyik nevezetessége a református templom, amelynek felfedezésére Marosi Károly református lelkipásztor kíséretében indultunk, de csak miután alaposan kigyönyörködtük magunkat a papilak udvarán felfedezett óriáspipacsokban.

Az Árpád-kori alapokra épített középkori templom többszöri átépítés során nyerte el jelenlegi formáját. A tiszteletes ismertette az elmúlt években zajló restaurálás folyamatát a kalandos pályázástól a munkálatok lezárásáig. A felújított templomot két éve adták át a közösségnek. Túl a nehezén, az elvégzett munka eredményével jogosan büszkélkedve viccesen hozzáteszi: ha valakinek azt kívánod, „Ó, hogy jutna ki neked egy A-kategóriás műemlék-felújítás!”, az ma felér egy rontással…

Bárhogy is volt, minden bosszúság megérte: a templom csodálatos. Egyik különlegessége a belsejében található rovásos emlék, amely terjedelmét tekintve egyedi a Kárpát-medencében. Megfejtésének története is izgalmas. Volt, aki a Dánok szót betűzte ki belőle, egy másik értelmezés szerint „Kádár István esdik urának, Istenének porig” textus olvasható ki a jelekből.  Néhány éve újabb megfejtés született: „Add reggelre édes asszony képed Istennek”, ami akár egy középkori imádság is lehetett.

– Ezt tartom a legvalószínűbbnek. Egyrészt azért, mert a középkorban nem nagyon tűrték meg az ilyen feliratokat a templomokban, s hogy ez mégis fennmaradhatott, annak csakis az lehetett az oka, hogy imádságnak számított – magyarázta a tiszteletes.

Katalin asszony templomának fedele és mennyezete felépíttetett az Úr 1526. esztendejében

A másik egy gót betűs latin felirat, ezzel könnyebb dolguk volt a történészeknek: „Az Úr 1526. esztendejében Katalin asszony templomának fedele és mennyezete építtetett és befejeztetett Omelh mester által”. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a templomot Alexandriai Katalin tiszteletére építették, és szentelték.

Ehhez kapcsolódik egy másik érdekesség: amikor Katalin napján felkel a nap, ha meglenne még a keleti tájolóablak, az első napsugár pont a hajón sütne végig – mondta a tiszteletes képzeletünkre bízva, hogy is nézne ki az őszi reggel fényében megvilágosodó templombelső.

Dózsa György híre 

A beszélgetést a közeli kisparkban fejeztük be. A dálnokiak életéről, a fiataloknak a faluhoz való kötődéseiről, itthon maradásuk esélyeiről kérdeztük a lelkészt. Nyugatnak nagy a csábereje az itteniek körében is, amikor munkalehetőségekben gondolkodnak, Marosi Károlynak azonban meggyőződése, hogy az idegenforgalom felpezsdülése a helyiek számára megélhetési lehetőséget, plusz jövedelmet jelentene.

– Dálnok afféle csiszolatlan gyémánt, amely szakavatott kezekre vár… – teszi hozzá.

Ha Dálnok, akkor Dózsa György – a híres parasztvezér állítólagos szülőháza már nem létezik, emlékét Szobotka András 1976-ban felavatott szobra őrzi.  Jóllehet a történészek közt megoszlanak a vélemények Dózsa György dálnoki gyökereit illetően, de ahogy a tiszteletes is mondja, „ejtőernyős hősök” nincsenek, a dálnokiak magukénak érzik, nagy tisztelettel adóznak a „pór-király” emlékének. 

„Ecsettel kezében és szívében lánggal…”

A falu más jeles személyiséggel is büszkélkedhet: itt született Darkó Jenő bizantinológus, és innen származott, mint említettük, a híres magyar festő, Barabás Miklós édesanyja, aki Gaál-leány volt. Ahogy azt régen mondották, édesanyja „megkülönbözött” a férjétől, elhagyta urát és féléves fiával a karjában hazament – a krónikák szerint gyalog – Dálnokra, a szülői házba. (A jelenlegi kúria a mai formájában akkor még nem létezett, három évtized után épült a korábbi helyén– tesszük hozzá a történelmi hűség kedvéért.) A fiatal Miklós itt járta ki az első osztály, itt tanulta meg a betűvetést. Visszaemlékezéseiben a festő említi Dálnokot, az itt eltöltött év mély nyomokat hagyott, érett férfikorában készült nagyon sok rajza, vázlata idézi fel a gyerekkori emlékeket. Maga is vallotta egyszer, nagyon sokat álmodik Dálnokról.

Csillagtúrák (csillagösvényen)

A vendégek közül sokan előre megtervezett túra-tervekkel érkeznek. Dálnok távol esik ugyan a főúttól – ennek minden előnyével együtt– a két város, Sepsiszentgyörgy (12 km) és Kézdivásárhely (17 km) viszont percek alatt elérhető.

Egy kis látnivalóért mindenképpen el kell a szomszédba is menni, Csernátonban az alapító Haszman Pál pedagógusról elnevezett falumúzeumot évente ezrek keresik fel. A Felsőcsernáton határában magasló toronyról, Ika váráról történelmi adat nem maradt fenn, legenda viszont igen.

A zabolai Mikes-kastély, vagy a nemrég felújított, jelentős turisztikai attrakciónak számító miklósvári Kálnoky-kastély szintén egy kőhajításnyira található. Nem szabad kihagyni Zágont sem, a Mikes-Szentkereszty-kúria Mikes Kelemen és a szintén idevalósi Kiss Manyi színésznőnek az emlékét idézi. Az oltszemi Mikó-kastélyban újjáélesztett lipicai lótenyésztés hagyománya három éve az UNESCO szellemi kulturális örökség listáját gazdagítja, turistákat is szívesen látnak időpontfoglalással.

Gelencén a környék egyik legértékesebb UNESCO-listás műemléke tekinthető meg: a 13. századi eredetű templom falán a restauráláskor felfedezett Szent László-legenda ábrázolás a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike.

Ha Erdővidék irányába veszik útjukat, nem szabad kihagyni a vargyasi Daniel-kastélyt, a nagy-ajtai unitárius templomot, Kisbaconban Benedek Elek szülőházát, a bodvaji vashámort. (A kúria egyik kincse különben Gábor Áron rézágyújához tartozó ágyúgolyó, eredetiségéhez nem fér kétség.) És akkor még nem beszéltünk a közeli Szent Anna-tóról, a Mohos tőzeglápról, Bálványosfürdő mofettáiról, a Rétyi nyír természetvédelmi területről – valamennyi elérhető közelségben.

Érdemes „átrándulni” Szászföldre is: a prázsmári, szászhermányi, szászkézdi, berethalmi erdőtemplomok, vagy a barcarozsnyói parasztvár felejthetetlen élmény – hogy csak néhány látnivalót említsünk a nagyon ismertek közül.

Bajorországi motorosokkal váltottuk egymást a szálláson, kérdeztük, merre tovább. Jelezték, hogy Törcsvárra. Drakula? – kérdeztünk vissza reflexből. Nem! Habsburg! – mondták, utalva arra, hogy a Mária román királynénak adományozott kastély utolsó tulajdonosa végül is az egykori osztrák uralkodóház tagja. Talán illik a látnivalók közé sorolni Károly brit király zalánpataki és szászfehéregyházi birtokait is, bár ezek látogathatóságáról – a turisták számára legalábbis – nincsenek pontos információink.

Lassú utazás 

Kuruttyolás, madárcsicsergés, tücsökcirpelés...

A látogatás végén egy turisztikai magazin bejegyzése ugrott be: „Biztosan megtörtént már önnel is, hogy a nyaralásból hazatérve kimerültebbnek érezte magát, mint amikor elindult…” – csigázzák fel az olvasó érdeklődését. Ennek alternatívája, magyarázzák, a slow travel, magyaros fordításban a lassú utazás műfaja, amelynek lényege: ne frusztráljon, hogy a vakációra szánt rövid idő alatt nem sikerült mindent megnézni, „letudni”. A tartalmasabb pillanatokat, mélyebb kapcsolódást a nyugodt, meditatív ismerkedés jelenti az úticélként kiválasztott környezettel. Dálnok, a Gaál-kúria erre tökéletesen alkalmas helyszín. Lassú, ha tetszik, lélekutazás vissza, önmagunkba, vissza az időbe, egy talán soha nem létezett, de mindenki által vágyott békeszigetre. Mindez pedig minőségi, minden kényelmi szempontnak megfelelő korszerű feltételek mellett.   

Fotók: Dézsi Ildikó, Gaál-kúria/Facebook