Máskép(p)

Főnemesi rangok, a bárói, grófi, hercegi címek ötlöttek fel bennem, amikor a Romániai Magyar Szó 2004. július 16-i száma egyik cikkének öles betűkkel írt címében ezt olvastam: „Újra kihallgatták Nicolae Mischie megyei bárót.” Ilyen tisztségről, főrangú címről – megyei báró – nincs tudo¬má­som, de nem is lehet, hiszen ilyen kifejezés a magyarban nincs. A románban is csupán az utóbbi egy-két évben tűnt fel (baron local, baron al judeţului), mégpedig azon az alapon, hogy az egykori báró a maga birtokán teljhatalmú kényúr volt, majd ezt a tulajdonságot, képességet jelentésbővüléssel átruházzák arra a személyre, aki nem éppen tisztességes eszközökkel szerzett vagyona birtokában ma is „kényúrként” viselkedik, basáskodik, akaratát a megyére, városra vagy bármilyen közösségre rákényszeríti, érvényesíti, azaz, miként a magyarban mondjuk: kiskirály. Ez a szó nem jutott eszébe a cikkírónak, helyette a román megfelelő (baronul judeţului) magyar tükörfordításával élt. Mondanunk sem kell, hely¬telenül. Idő múltával azt hittem, hogy ez a „báró”, kiszorult a romániai sajtó nyelvéből. Tévedtem. A Krónika 2016. szeptember 30-ai számában címként olvasom: „Kocavadászok és zöldbárók”. A cikk is a „helyi bárók”-ról szól akik észrevétlenül építenek globális brandet (?).

Nyolc éve beszéltünk először. Bukarestben hívtalak, akkor még a minisztériumban dolgoztál, és pompás pályázat nyílt a láthatáron, amely egy kolozsvári magyar iskolának segíthetett volna tatarozásban, épületbővítésben. Információk végett kerestelek, mert már akkor is igen zavarosak és átláthatatlanok voltak a szabályzatok, törvények, rendelkezések. Ismeretlenül is örömmel derítettük ki, hogy szülőtársak leszünk, gyermekeink osztálytársak.

Mikor e sorokat írom, még nem tudni pontosan, hogyan fog festeni az a miniszteri rendelet, amely korosztályonként leszabályozza, hogy mennyi házi feladat adható egy diáknak. Én nem tudom Mircea Dumitru pénteki nyilatkozatának melyek az előzményei, miért pont most hozakodott elő ezzel. Mint ahogy azt sem értem, hogyan került bele az RMDSZ választási kampányba az, hogy „eltöröljük a házi feladatot”. Én csak azt tudom, hogy ez így nincs rendben.

A YouGov nevű nemzetközi politikai szervezet és David Sanders az Essex-i Egyetem professzora által készített felmérése szerint Románia lakosságának 82% támogatja az autoriter populizmust, amellyel a felmérésben szereplő 12 európai állam (Litvánia, Németország, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Nagy-Britannia, Dánia, Finnország, Hollandia, Franciaország, Lengyelország, Románia) élvonalába került. A globalizáció válságának korában és a nemzetközi sajtó által egy kategóriába sorolt populista politikusok (D. Trump, N. Farage, M. Le Pen, N. Hofer) felemelkedésének idején ez aligha kellene meglepő legyen. Mégis ez az arány olyannyira mély félelemről tanúskodik, amellyel érdemes kicsit közelebbről is foglalkozni.

Nem lehet felháborodás nélkül viszonyulni ahhoz, ahogyan a Kolozs megyei tanfelügyelőség minden emberi jóérzést mellőzve eljárt: több mint kilenc hónapi huzavona után végül arra kényszerítette az Apáczai Csere János Elméleti Líceum vezetőségét és munkaközösségét, hogy szélnek eressze a képzőművészeti 5. osztályt. Kérdezhetjük: mit vétettek azok a szülői beleegyezést is maguk mögött tudó gyermekek, akik senkitől sem kényszerítve elhatározták, hogy Közép-Erdély egyetlen magyar tannyelvű képzőművészeti tagozatán folytatják tanulmányaikat?