Amikor minden probléma összegyűlik...

Amikor minden probléma  összegyűlik...

Érezted már úgy, hogy az életed egy hatalmas káosz? Hogy minden és mindenki ellened van? Hogy az emberek kihasználnak, majd rongybabaként hajítanak a sarokba, amikor már nincsen szükségük rád? Próbálod a legjobbat nyújtani, kedves és megértő lenni, de viszonzásképp átvernek, lenéznek és bolondot csinálnak belőled. Úgy érzed, hogy semmiben sem vagy elég jó, és senki számára sem állsz az első helyen. A remények, amelyekkel Kolozsvárra költöztél, egyre csak kialudni látszanak, miközben kétségbeesetten próbálsz önmagadra találni. Minden bizonytalan, és bár vannak barátaid, mégsem tudsz hozzájuk fordulni, hiszen nem értenének meg. Hogyan is érthetnék meg a problémáidat, amíg te magad sem vagy tisztában szinte semmivel? Keresed a kiutat, bulizni jársz, és őrültségeket csinálsz. Úgy döntesz, hogy ezután semmi sem fog érdekelni, de újra és újra rád törnek a sötét gondolatok. Tartasz a csalódástól, az emberek véleményétől és a szüleid elvárásaitól. Támogatásra vágysz, de senki sem képes együtt cipelni veled a problémákat. Egyedül érzed magad, aprónak és jelentéktelennek. Pedig ez nem így van. Bekerülni az egyetemre, ismerkedni és megpróbálni némileg a saját lábunkra állni hihetetlenül nehéz. Amiről eddig azt hihettük, hogy biztos az életünkben, most halvánnyá válhat, a korábbi céljaink eltűnhetnek, most pedig nem tudhatjuk, hogy merre is vezet az utunk. Összezavarodunk, és semmit sem látunk tisztán. De ez csak átmeneti időszak. Mert ahogy telnek a napok, úgy tűnik majd el a szürke felhő a fejünk felől. Tinédzserek vagyunk, érzékenyek és könnyen sebezhetőek. Egy aprócska problémából is képesek vagyunk hatalmas gondot képezni, és szinte minden nap megéljük a világvégét. Ami miatt ma szenvedünk, azon nemsokára csak nevetni fogunk. Akik ma tönkre akarnak tenni, azok rövidesen jelentéktelen emberekké válnak a szemünkben. Nincsen szükségünk olyan személyekre, akik lenéznek, hazugságokat állítanak rólunk vagy kihasználnak. Ennél többet érünk. Tiszteljük önmagunkat, ragadjuk meg a lehetőségeket, és az életünk is szépen lassan helyes útra fog állni, még ha nem is számítunk rá.

fotó:unsplash-logonikko macaspac

Kapcsolódó cikkek

Vannak olyan karácsonyi fények, amelyek színesek. Vannak olyanok is, amelyek fehérek vagy sárgásak. Vannak kicsik, egészen picik, nagyobbak és hatalmasak is. Vannak olyanok is, amelyek nem világítanak, mert elromlottak. Mi van azokkal a fényekkel, amelyekhez sem elem, sem konnektor nem dukál? Szemetek, feleslegesek? Vagy valaki elveszi tőlük a lehetőséget és azért nem tudnak fényleni? Ha valami arra lett kitalálva, hogy fényes legyen és világítson, de ehhez nem kapja meg az alapvető forrást, akkor szemétnek számít?

Bezzeg...

Úgy tűnik, hogy a naptárakat lassan dobhatjuk a kukába, mivel november elején a karácsonyfa úgy feszít a nappaliban, mintha túlórázna, a bevásárlóközpontokban pedig úgy üvölt a Jingle Bells, hogy 24-ére már elegünk lesz belőle. A mikuláscsokik és a narancsok is készenlétben állnak december 6-ára – de hiába, mivel a Mikulás mostanában iPhone 17-est hordoz a puttonyában.

Bezzeg...