Egyszer volt, hol nem volt, a Campus csapata eljutott a 2025-ös Vibe fesztiválra. Történt úgy, hogy lebeszéltük az interjút Ádi és Marci menedzsmentjével is, a backstageből csodáltuk végig mindkét koncertet, majd vártuk, hogyan alakul az interjúhelyzet. Szirmai Marcell úgy vélte, a turnébusz a legideálisabb hely erre a cselekedetre, úgyhogy a háromfős társaság oda indult. Csanád kint kezelte a mikrofonokat, Dolly meg Orsi, Ádival és Marcival szemben interjút igyekezett készíteni. Hatalmas röhögések, két koncert utáni intenzív stresszlevezetés poénokkal, törött napszemüveg, folyamatos cenzúrák és ,,márpedig ezt ne írd bele” ordibálások és valahogy húsz perc alatt sikerült feltenni a kérdéseinket kisebb-nagyobb sikerrel. Ennek az élménynek a nyomdaképes verzióját elhoztuk nektek is, bár nem adja át azt az érzést, ami ott folyt, reméljük érdekes lesz.
Elsősorban saját dalszövegrészleteket idéztünk, előbb Ádinak, majd Marcinak címezve, megkérve őket, hogy meséljenek azokról személyes történeteket, kapjunk egy kis belátást az általunk kiválasztott dalokba. Majd néhány közös kérdésre is válaszolniuk kellett. Olvassátok szeretettel.
‒ ,,A comic sins utolsó dalának záró mondata: A nevem Ádi. A nulla utolsó dalának záró mondata: A nevem Ádám. Erről a fejlődésről mesélj.”
Ádi: ‒ Csak nagyon okosnak akartam tűnni.
‒ ,,Bennem az erdélyi vér, megyek az enyéimér’ ” (BALKAAN FREESTYLE - Beton.Hofi, 2021)
Ádi: ‒ Haza kellett már beszélni. Úgy voltam vele, hogy úgyis jövök majd ide, úgyhogy kicsit számító leszek. Így akkor olyan, hogy velem van mindenki és ha már itt vagyok, elég legyen csak a pacekot felvinni és akkor a közönség szeretete fölrepítsen az Olympus hegyéig.
‒ ,,Ez egy golyóstoll, mi szaggatottan ír/ Ez a csendek miatt elkopott radír/ Ez a pillanatok heve és a bűn/ Ezek üresedő székek, egy elhagyott tribűn” (ÁRVAHOUSE - Beton.Hofi, 2021)
Ádi: ‒ Na, azt gondolom, hogy klinikai depressziós lehettem, amikor ezt írtam. Nagy tisztelet mindenkinek, aki küzd valamilyen mentális betegséggel.
‒ ,,Egyszer minden szeretetemet kiadom végre/ Egyszer veled temessenek el a Vígadó térre” (PLAYBÁNIA - Beton.Hofi, Hundred Sins, 2021)
Ádi: ‒ Egy másik életben esetleg. Amúgy meg ebben az életben felejts el.
‒ ,,Bennem sok ezer lépcsőház/ A lakói jönnek-mennek/ Néha sok ez az égő ház/ Ezek a csöndek lassan terhek” (ÓCEÁN - Beton.Hofi, ANUBII$, 2024)
Ádi: ‒ Na, erről tényleg azt gondolom, hogy magasköltészet és büszke vagyok rá, hogy én írtam. Valószínűleg élő szóban nem tudtam volna ilyen jól kifejezni, hogy mi zajlik bennem.
‒ ,,Olyan sárga a napkorong az égen/ Felölti a gyászruhát a hangulatom télen” (16 TONNA FEHÉR HÓ - Beton.Hofi, KizzaPing69, 2024)
Ádi: ‒ Itt meg a szezonális depresszióra gondolok, ami szintén végigkísért.
Marci: ‒ Már kategóriák vannak ezen a ponton.
Ádi: ‒ Nyilván a klinikai depresszió tök más, más a szakirodalma, de nézzetek utána és ha bármi van, akkor meg csöngessetek majd.
‒ ,,Az illúzió önmagában vicc a hintalóban/ Hívjátok a mentőt, ez most KizzaPing a hóban” (MARGARÉTA - Beton.Hofi, 2024)
Ádi: ‒ Ez magasiskola. Nem is tudok már mit mondani. Szerintem ez játékossá teszi a pillanatot és akartam a végén egy kicsit bravúrozni miután bülről úgy eléggé egy slungra kijött a Margaréta. Nem akartam, hogy az legyen a kicsengés, hogy most mennyire szomorú minden, inkább azt akartam, hogy elgondolkodtasson és rámutasson, hogy nem is én vagyok bajban, csak egy részem.
(A rockstar.hu idei interjújában úgy fogalmaz Ádi a KizzaPing69 alteregójáról, hogy: „Ezzel a karakterrel éltem túl azokat a szociális helyzeteket, ahol nem éreztem magam komfortosan. … KizzaPing a legsallangmentesebb, de a legviccesebb elborulásom is. Az igazi VIII. kerületi alternatív énem, ami soha nem hagyta ott a nyolcat.” szerk. megj.)
‒ ,,A múzsa maszata rúzs/ Az évek cafata húz, hite kitér/ Üt, akit ér/ Az, aki fut a nyugalomért/ Nulladik nap/ Legyen egy nulladik éj” (DAY 0 - Beton.Hofi, ANUBII$, 2024)
Ádi: ‒ Azt mondják sokszor, hogy a sztárok élete könnyű, de…
Marci: ‒ De járjál velem egy cipőben.
‒ ,,Mr. Beton.Hofi vagyok a cirkusz, a szelep/ Úgy szégyellem magamat, mint Krisztus a szeget” (POKOL - Beton.Hofi, 2025)
Ádi: ‒ Ezt nem kell különösebben magyaráznom. Azt gondolom, hogy kvalitásaim teljében írtam ezt a szöveget.
_____________________________________________________________________
‒ ,,Megsiratom a kislányt/ Megsiratom az anyát/ Megsirattam a várost/ Ja meg sirattam a zaját” (Fienduló - Pogány Induló, Grasa, 2023)
Marci: ‒ Következő.
‒ ,,De add át mindenkinek most, ha végre fénybe állok/ Hogy tudom, hogy fel kell nőni, és talán most készen állok” (Tropicalli - Pogány Induló, Zomblaze, 2023)
Marci: ‒ Következő.
‒ ,,Hogyan lát a család, ahogy sittre megyek/ Hogyan zárja magába a kisgyereket” (Kötelező - Pogány Induló, Ótvar Pestis, 2023)
Marci: ‒ Anyu mindig féltett, hogy elvisznek, de soha nem vittek el hála a jó Istennek.
‒ ,,Én vagyok orvosa itt az elesettnek/ És közben észre se vettem/ Hogy ugyanazt a napot élem folyamat ujra/ Betéved hozzám pár váratlan vendég/ A hibáimból meg hova tanuljak?” (Úgy hiszem - Pogány Induló, 2024)
Marci: ‒ Ezt az Ótvar Pestis írta, de azokról a váratlan vendégekről, barátokról szól, akik igazság szerint nem azért vannak velem, mert, hanem azért, mert ebben a cipőben járok és “milyen jó dolgom van”, egyébként meg hozzám se szólnának.
Ádi: ‒ Meg szerintem arról is szól, hogy milyen fontos a barátság nehéz időkben.
‒ ,,Karikás a szemem/ Anyámék kérdezik pihenek-e/ De csak írok és töröm a
szíveteket/ Ez az élet/ Vagy mindent vagy semmit/ Érdemel a csapat ennyit” (Vagy Mindent Vagy Semmit - Pogány Induló, 2024)
Marci: ‒ Hamarabb fel kellett nőjek, ugyanis tizenhét évesen, amikor felköltöztem Pestre, akkor bekerültem ebbe a zenész világba és azóta sajnos egyre csak csökkenti a színvonalamat. De remélem, hogy ez valamikor, valamilyen ízben változni fog.
‒ ,,Az égből a fájdalom árad/ Ebből festek egy lírai képet/ Magam mögé helyezem a
lakásban/ Utana mondok egy peldabeszédet/ Balra festem az anyai ösztönt/ Jobbra az atyai boldogságot/ Középre festek egy fekete pontot/ Meg azt a keserű romlottságot” (Gengetek ellen - Pogány Induló, 2024)
Marci: ‒ Grrr pao! A családot akartam lefesteni szavakban. Ez egy életkép. Ésesanyámmal meg édesapámmal van egy családi fotó, ahol a szemükön látom a szándékaikat velem szemben: az apai boldogság meg az anyai családösztön. Ezeket szimbolizálja.
Ádi: ‒ És ezek azért adnak erőt neked néha.
Marci: ‒ Száz százalékban.
‒ ,,Bajnokok vagyunk, eletunk rövid/ Belesorvadunk a megfelelésbe/ Nagy rocksztár, egy hete éhes/ Készül a héten az eltereléshez” (SKIT - Pogány Induló, 2024)
Marci: ‒ Általában az ilyen rocksztár módban élő rapperek hamar alulról szagolják az ibolyát, a bajnokoknak meg van egy ilyen megfelelési kényszer a fejükben folyamatosan. Igazából akárhogy is azt hiszik, hogy milyen ilyen felhőtlen, jómódú rappsztárok vagyunk, attól függetlenül nekünk is vannak ugyanúgy nehézségeink és igazából a megfelelési kényszer az elsődleges problémám, amivel minden nap küzdök.
‒ ,,Belegondolok, és nem ér ennyit az egész/ Csillogok, azt' közbe megeszi a szívem a penész” (Kitartást - Pogány Induló, 2024)
Marci: ‒ Ez arra asszociál, hogy azt hittem, amikor be fogok futni, minden könnyebb lesz, de helyette minden egyre nehezebb lett.
***** * ********** – de ezt ne írjátok bele!!!!
(Ádi javaslatára, Marci külön kérése volt, hogy válaszának eme része ilyen módon szerepeljen az interjúban ✨)
‒ ,,Marci, a Friderikusz podcastben azt mondtad, nincs sok olyan ember, akiben mindenestől megbízhatsz, Ádi viszont pont egy példa volt arra, akiben igen. Milyen ez a közös bizalom?”
Marci: ‒ Hazudtam. Nem amúgy. Egy apafigurát játszik Ádi az életemben, csak most pont egy rossz apai mintát mutat.
‒ ,,Hogyan kezdődött majd alakult mindkettőtök részéről ez a főleg baráti, de szakmai együttműködés?”
Ádi: ‒ Kellett valaki, akivel ezt ki lehet bírni
Marci: ‒ Akivel ezt tényleg meg lehet csinálni.
‒ ,,Melyik a kedvenc dalotok egymástól?”
Ádi: ‒ Van egy demó, amit a Marcikával a huszadik szülinapján csináltunk és az a legkomolyabb.
Marci: ‒ Ííígy van.
‒ ,,Mivel motiváljátok egymást?”
Ádi: ‒ Hogy mindkettőnknek ki kell tartani és addig a másik nem engedheti el magát.
‒ ,,Szoktatok együtt freestyleozgatni? Ha igen, mi a legjobb ilyen sztoritok?”
Ádi: ‒ Szoktunk. A legjobb sztorikból lett például a Rizikó, de a Kint vagyok a soron is nagyon kemény volt s valójában ez a legutóbbi demó, amit készítettünk. Bár arról azért nem akarok semmit mondani, mert nem fogja tudni átadni azt az egészet.
Marci: ‒ Egyetértek. Egyetlen önkritika és önreflexió felém, hogy amikor az Ádi nyomja, én csöndben vagyok sajnos, mert sokkal komolyabbak azok a reflex-szerű képességei, amik nekem nincsenek meg és folyamatosan irigylem és gyakorlom tőle. Tehát egyelőre még ő freestyleozik jobban, pár éven belül sajnos én fogok.
