
– Számodra mit jelent március 15.?
Dorka: – A magyar ifjúság példaképeinek megünneplését jelenti.
Szabi: – Fontosnak tartom a hagyományok és a nemzeti identitásunk megőrzését, sokan nem tudják, hogy valójában miről van szó. Lehet, ebben az esetben valakinek azt jelenti, hogy kijön a Planetariumba iszogatni, kokárdát készíteni március 15. alkalmából, s még emlékkel is marad, amit évekkel később elővehet. Az alapelvek március 15-ével kapcsolatosan még mindig érvényesek.
Ferdinánd: – Számomra a magyarság jelképe. Fontos ünnepnek tartom, mivel ez alkalommal megemlékezünk a szabadságharcban értünk meghalt (h)őseinkre.
Petra: – Számomra az egyik legfontosabb magyar ünnepünket jelenti.
Andi: – Fontos ünnepnek tartom. Szerintem minden magyar nemzetiségű ember számára fontos kellene hogy legyen és büszkék kellene hogy legyünk rá.
B. Anita: – Fontos, mert nem úgy gondolok rá, mint megemlékezésre, hanem olyan napra, amikor gondolatban megélhetem azokat az eseményeket és átgondolhatom azokat az eszméket, amelyekért a márciusi ifjak harcoltak.
Névtelen: – Ez a nap a szabadságharc kitörését jelöli és azt, hogy a márciusi ifjak kiálltak a szabadságukért, a nézetükért és a szavaikért.
Sz. Lóránt: – Nekem minden évben mást jelent március 15. Amikor leültem és ezen elgondolkoztam, akkor arra gondoltam, hogy a szabadság nincs ingyen. Párhuzamot vontam a mostani fiatalság és a 48-as fiatalság között, és arra döbbentem rá, hogy nekünk, akik a 2000-es években születtünk, már sok minden kijárt. Kijárt a magyar oktatás, a vallás, az, hogy szabadon beszélhetünk magyarul itt, Kolozsvár főterén. Ha visszatekintünk, akkor láthatjuk, hogy ezek nincsenek ingyen, az emberek és a márciusi ifjak mind azért harcoltak, hogy nekünk ma ezt lehetővé tegyék. Azért, hogy őrizhessük a saját hagyományainkat. Most is vannak olyan emberek, akik azért harcolnak, hogy nekünk mindez meglegyen. Ez a nap a mai forradalmárok iránti tisztelet kifejezését is jelenti, mert manapság is megtörténhet az, hogy a saját jogainkért és a magyarságunkért kell majd harcolnunk.
Norbi: – Ez a nap a szabadság ünnepét jelenti. Lehet, hogy kicsit közhelyesen hangzik, de „nagy magyarnak” tartom magam és szeretek magyar lenni. Ezért március 15. számomra olyan különleges nap, amelyen ezt a magyarságot megélhetem.
– 1848-ban vagy 1849-ben történt a forradalom?
Dorka: – Juj, beugratós kérdés! A válasz az, hogy mindkettő. 1848-ban és 1849-ben is tartott a forradalom.
Szabi: – Mindkettő helyes.
Ferdinánd: – 1848.
Petra: – 1848.
Andi: – 1848 végén és 1849 elején.
– Hol hallottál/tanultál először az 1848–49-es forradalomról?
Dorka: – Hatodik osztályban, nemzetiségtörténelem-órán. Nem akkor hallottam róla először, de akkor tanultam róla részletesebben. Már elemi osztályban is beszéltünk róla, amikor megpróbálták elmélyíteni bennünk a magyarságtudatot.
Szabi: – Emlékszem, 1–4. osztályban a tanító nénivel a forradalommal kapcsolatos rajzokat készítettünk, embereket rajzoltunk tankokban és hasonlókat. Első emléknek ez maradt meg igazán.
Ferdinánd: – Először magyarórákon hallottam róla.
Petra: – Ez már kiskorunk óta belénk volt nevelve. Kis magyar közösségből származom, ahol mindenkit a magyarságtudat megőrzésére, illetve az ilyen jellegű ünnepeken történő részvételre nevelnek.
Andi: – Az iskolában, a magyarórák keretében, amikor nagy hévvel készültünk erre az eseményre – kokárdakészítés stb. Több impulzus és információ ért minket, viszont nem fektettem akkora hangsúlyt rá, ez, persze, az évek során változott.
B. Anita: – A forradalomról elsősorban a tanároktól az óvodában, az iskolában, a szüleimtől és a környezetemben lévő emberektől tanultam.
Névtelen: – A forradalomról nagyon régen, az iskolában tanultam.
Sz. Lóránt: – Mindenki Petőfivel kezdi a forradalom tanulását, megtanuljuk a 12 pontot, a Nemzeti dalt, és a forradalom eseményeit. Sokkal több történt annál, hogy az emberek csatáztak – a szabadságért ifjak adták az életüket.
Norbi: – A suliban tanultam a forradalomról, foglalkoztatott ez a téma, így utánaolvastam. Cserkészkedtem is, ami által szintén rengeteget tanultam.

– Részt veszel a március 15-ei felvonulásokon? Hogyan éled meg ezt az ünnepet?
Dorka: – 1–4. osztályos korom óta mindig részt veszek az otthoni (gyergyószentmiklósi) március 15-ei ünnepségeken. Ezeken a megemlékezéseken 5–12. osztályban kórustagként is részt vettem. Idén szeretnék Kolozsváron is jelen lenni, de kérdéses, hogy sikerül-e.
Szabi: – Volt olyan alkalom, amikor részt vettem, idén sajnos, nem tudok. Ennek ellenére én is ott állok a különböző szobrok mellett, ahol a helyi magyar közösség megemlékezik. Ha tehetem, akkor jelen vagyok.
Ferdinánd: – A felvonulásokon általában minden évben részt veszek.
Petra: – Minden évben teszünk azért, hogy erre az alkalomra méltóképpen emlékezzünk. A néptáncegyüttesemmel felvonulásokon veszek részt, így tisztelegve az előtt, amit őseink értünk tettek.
Andi: – Brassói származású vagyok, a többségben lévő román közösség miatt az ilyen jellegű megemlékezéseket nem szokták hivatalosan megtartani. Tavaly Budapesten voltam ezen az eseményen, ahol igazán éreztem a nemzetiségtudatot, az összetartást, és nagyon büszke voltam. Szeretném, ha ez az ünnep több erdélyi településen is nagyobb hangsúlyt kapna.
B. Anita: – Részt szoktam venni. Számomra ez az ünnep felemelő, egyben elszomorító is. Ezek a tömeges megmozdulások meghatnak. Hidegrázos érzés az, hogy mellünkön a kokárdával, kezünkben a magyar zászlóval mindannyian kiállunk, végigvonulva Kolozsvár főterén.
Névtelen: – Nagyon régen a suliban részt vettem fáklyás felvonuláson, az ősök előtt így róttuk le a tiszteletünket.
Sz. Lóránt: – A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórumnak (KIFOR) vagyok a vezetője. A központi rendezvény szervezésébe teljes mértékben becsatlakozunk, illetve a forradalmi táncházat második éve szervezzük meg. Most itt vagyunk a kokárdakészítő eseményen, amelyet a többi ifjúsági szervezettel hoztunk létre. Jó látni, hogy volt olyan ember, aki bejött és leült, hogy kokárdát készítsen, hogy legyen, amivel szombaton kivonuljon. Ezek megerősítenek, abban, hogy a fiatalok büszkék arra, hogy magyarok.
Norbi: – Részt szoktam venni, de úgy gondolom, az, hogy ezen a napon kiállnak a politikusok és beszédet mondanak, sokat nem segít. Nem arról szól március 15., hogy csak ezen a napon kell magyarnak lennünk, mindennap azok kell hogy legyünk, ilyenkor kicsit jobban. A felvonulás mindig jó élmény, annak ellenére, hogy lehet, ismeretlenekkel menetelsz, de az anyanyelvetek és a történelmetek közös pont lesz.

– Ha már forradalom a téma, melyik mai eseményt/trendet tartod forradalminak?
Dorka: – Ha trend szintjén nézzük, akkor TikTokon nagyon felkapottá vált az, amikor egy-egy brandet vagy bármi mást kicsit ellenszenvesen, ironikusan, semleges hangnemben mutatnak be.
Szabi: – Manapság már nem úgy néznek ki a forradalmak, mint – mondjuk úgy – „fénykorunkban”. Valakinek az a személyes forradalma, hogy valamilyen gálára a feleségét meztelenül viszi el, vagy az, hogy az országa érdekében valóban forradalmat kezdeményez. A forradalom részben az, hogy ki mit lát forradalmasítónak. Trendek és valódi tettek is képesek ezt elindítani. Általánosan ez nagyon szubjektív.
Ferdinánd: – Ha alkalmazásokra gondolok, akkor a BeReal lenne az. Igaz, kicsit átalakult a megjelenése óta.
Petra: – Azok a trendek, amelyek kiállnak a saját közösségükért és ahol a fiatalok tudják képviselni önmagukat.
Andi: – Aktuális eseményt szeretnék megemlíteni, a nemrég zajlott romániai elnökválasztást, amikor a fiatalok felfogták a helyzet súlyát és a választások végkimenetelén együttesen próbáltak változtatni.