Benedek István egyetemi adjunktustól, projektfelelőstől megtudtuk, a Bolyai Társaság második alkalommal hirdette meg a TudományKaraván elnevezésű programját, amelyhez idén a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar magyar tagozatai is csatlakoztak. Ez a koncepció a hagyományos egyetemi bemutatókhoz képest abban különbözik, hogy itt az ismeretterjesztő előadásokon keresztül nyújtanak betekintést abba a munkába, ami az egyes szakokon zajlik.
A programban való részvételt a kommunikáció és közkapcsolatok szak kezdeményezte. Benedek István úgy fogalmazott, „kimondottan örvendek, hogy sikerült olyan programot megvalósítani, amelyben a karon belül működő magyar nyelvű képzések hatékonyan tudtak együttműködni. Bízom benne, hogy a jövőben még sok hasonló közös kezdeményezést sikerül megvalósítani”.
A karaván során összesen négy iskolát látogattak meg, Székelyudvarhelyen a Tamási Áron Gimnáziumot és a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumot, Székelykeresztúron az Orbán Balázs Gimnáziumot, Segesváron pedig a Mircea Eliade Főgimnáziumban tarthattak előadásokat. Ezeken a helyszíneken mesteris és doktorandusz diákok olyan témákat mutattak be, amelyek szorosan kötődnek a saját szakjukhoz, illetve kutatás szintjén is foglalkoztak már vele – legyen az licenszdolgozat, ETDK-dolgozat vagy doktori disszertáció. A program kiemelt célja, hogy ezek az előadások olyan városokba is eljussanak, amelyek a nagy egyetemi városoktól távolabb esnek.
A TudományKaraván egyik előadója, Szabó-Kádár Henrietta, az alkalmazott médiatudományok mesteri végzős hallgatója, a Szabadság napilap riportere a Ki mondja meg, mi történik? A sajtó hatalma és a tanárok hangja című prezentációjában a sajtó negyedik hatalmi ágként való megközelítéséről beszélt, ezt példázva az államvizsgatémájával, amely a 2022-es magyarországi pedagógussztrájkok mediatizálásáról szólt.
A projektmenedzsment és programkiértékelés szak végzős mesteris hallgatója, Bodó Johanna a szakdolgozatában azzal foglalkozott, hogy milyen bizalmi kapcsolat van az állampolgárok és a közintézmények között, az előadását is valamilyen szinten erre építette. Egyik témájában többek között azt boncolgatta, hogy miért van az, hogy Romániában ilyen népszerűek az összeesküvés-elméletek – gondoljunk csak a járványidőszak alatt született teóriákra, amelyek arról szóltak, hogy az embereket az oltáson keresztül becsippelik. Ennek sajnos az egyik következménye az, hogy nem tartjuk be a szabályokat. Johanna az előadásába beépítette a nemrég lezajlott választásokat is, ennek kapcsán megindokolta, hogy miért fontos kivennünk a részünket a közéletből.
Csóka-Antal Erika Zita doktorandusz előadásának témája a netnyelvészet volt, pontosabban az, hogy mennyire működnek az emojik nyelvként, és mennyire értik az emberek ezt a szimbólumokból álló nyelvet.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan fogadták őket a diákok, Szabó-Kádár Henrietta kifejtette, azt vette észre, hogy a tanulók érdeklődőek voltak. Hozzátette, sokat segített, hogy nem klasszikus egyetembemutatókat tartottak, hanem ízelítőt adtak abból, amit a kar egyes tanszékein lehet tanulni. „Az első udvarhelyi előadásunk után az egyik diák odament a tanárához és azt mondta: »tanár úr, ez menő volt!« Én a karavánról a licisek nyitottságát, tájékozottságát és humorát hoztam haza magammal”.
Hasonlóan jó tapasztalatokkal tért haza Bodó Johanna is. Mint elmondta, meglepte, hogy a hallgatóság ebben a témában is érdekelt volt – mégiscsak 17–18 évesekről van szó, akik figyelemmel követték a közintézetekről, közéletről szóló előadását. „Külön örültem annak, amikor arra a kérdésemre, hogy milyen arányban voltak szavazni, jelentősen sokan jelentkeztek. Ez is csak azt bizonyítja, hogy milyen tudatos fiatalok vesznek minket körül”. Pozitívumnak tartja, hogy ez alkalommal a nagyvárosok helyett kisebb településekre is eljuthattak.
Csóka-Antal Erika Zita szerint a diákok jól fogadták őket, bekapcsolódtak, aktívak voltak. „Volt néhány csillogó szemű tanuló, akikről tudtuk, hogy valószínűleg iskola után hozzánk fognak jönni”.
Az előadókat arról is kérdeztük, hogy mit tanácsolnának azoknak a végzősöknek, akik egyetemválasztás előtt állnak. Szabó-Kádár Henrietta azt ajánlja, ne görcsöljenek rá és a saját érdeklődésükre, megérzésükre hallgassanak, olvassanak utána a lehetőségeiknek és saját belátásuk, elhívásuk szerint döntsenek. Bodó Johanna azt üzeni, hogy hallgassanak a szívükre, tájékozódjanak és olyan szakot válasszanak, amelyet a magukénak éreznek. Ne az legyen az elsőszámú szempont, hogy a jövőben minél jövedelmezőbb munkaterületen helyezkedjenek el. Szerinte, ha olyan szakot választanak, amelyet igazán szeretnek és érdekli őket, akkor jó szakemberekké válhatnak. Csóka-Antal Erika Zita azt tanácsolja, hogy ne féljenek azt választani, amit szeretnek. Ha nem értenek valamit, bátran kérdezzenek és informálódjanak.
