Szokatlan tudományos kutatásaival hét jelentkező állt a Planetarium kávézó közönsége elé. Az esemény bárki számára nyitott volt, akit a téma érdekelt. Olyan témakörben hallhattunk előadásokat, mint az asszony vezet, a férj parkol: sztereotípiák a vezetésről vagy a női mellek vonzásteréről. A bemutatókat négyfős zsűri értékelte, akik a tudósokat az előadásokhoz kapcsolódó kérdésekkel próbálták megfogni.

A szokatlan tudományos megközelítések sok embert érdekeltek, a teremben egyetlen szabad hely sem maradt. A rendezvény végére megtudtuk, hogy evés után melyik ujjunkat a legfinomabb leszopogatni; hogyan alkalmazhatjuk a kémiát a konyhában; illetve azt is, hogyan készül Székelyföldön autentikus módon a pálinka, emellett az is kiderült, hogy mi az a „guggolós pálinka”. A nem hétköznapi díjátadó után a rendezvény egyik szervezőjével, Farkas Andrással beszélgettünk.

– Miért választottátok az Ignobel-díjat inspirációként? Mi a célja a rendezvénynek?

– Ötödik alkalommal szerveztük meg az eseményt, de nem mi vagyunk az eredeti ötletgazdák. Ez az egész 2017-ben indult útjára. Mivel az Ignobel-díj a Nobel-díj szatírája, a KOMIX pedig tudományokkal foglalkozó szakosztály, a konferencia első szervezői úgy gondolhatták, hogy ezt jó ötlet lenne kis kaliberben is megrendezni. Egyébként ez a program a koronavírus-járvány ideje alatt teljesen szünetelt. Tavaly indították újra, akkor elsőéves egyetemista voltam. Elmentem előadást tartani, és a kedvenc eseményeim egyike lett. Ez az a hely, ahol van lehetőséged „hülyeséget” beszélni. Szeretek beszélni és vannak hülye gondolataim. Rajtam kívül is vannak emberek, akiknek ez a kettő jól megy. Ez áll az egész mögött, hogy a különös gondolatainkat mutassuk meg egymásnak. Lehet, hogy hülyeségekről beszélünk, de az emberekben megmaradhat legalább egy gondolat, amely a fantáziáját elkezdi foglalkoztatni.

– Mi alapján választottátok ki a zsűrit?

– A zsűriből Dorottya a KMDSZ képviseletében van itt – ez szakosztályos esemény, amelyet a KMDSZ jóváhagyott. A többiek volt vegyészmérnökis hallgatók. Kovács Gábor a Sapientián tanít, ő a KOMIX megalakulása óta tag, a rendezvényeken a kezdetek óta részt vesz. A további zsűritagok Deák Elek Szilárd és Szabó Robi, akik néhány éve végeztek. Ők azok az elballagott diákok, akikkel a kapcsolatot szorosabban tartjuk. Gondolkodtunk azon, hogy a zsűribe tanárokat is hívjunk, ezt az ötletet azonban később elvetettük.

– Az elmúlt évek tapasztalataihoz viszonyítva milyennek láttátok az estét?

– Csak a tavalyihoz tudom viszonyítani, lévén, hogy akkor vettem részt először. A rendezvényt konferenciateremben tartottuk, ami nem volt nagy, de megtelt. Akkor tíz előadó volt, a program nagy érdeklődésnek örvendett. Az előadók számát elnézve idén kicsit hitetlenkedve álltam az egészhez. Az eseményt egyébként decemberben szoktuk tartani, de eltoltuk március 8-ára. Később a szervezésben probléma merült fel, így tovább halasztottuk. Végül megembereltük magunkat, elhatároztuk, nem halogatjuk tovább és új dátumot keresünk. Nekiláttunk a népszerűsítésnek, hogy a rendezvényről minél többen értesüljenek. Nem voltak nagy elvárásaim, ezért a Planiban kisebb termet foglaltunk le. Meglepődtem, ugyanis a kezdés előtt három nappal egyetlen jelentkezőnk volt, később ez a szám hétre növekedett. Ami szintén meglepő, hogy a rendezvényre közel 100 ember jött el. Jövőre nagyobb termet kell találnunk, illetve az eseményt jobb logisztikával kell megszerveznünk, mert van érdeklődés iránta. A reklámozás részére is nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

– Melyik volt a kedvenc tudományos ötleted?

– A sajátom. Az előadásom a The finger licking mystery címet kapta. Azt tanulmányoztam, hogy a tíz ujjunk közül melyik a legfinomabb, amikor evés után leszopogatjuk. Kiderült, erre nincs konkrét válasz, ugyanis a megoldást a kvantummechanikában kell keresni, mivel folyamatosan „szuperpozicionálva” van, hogy melyik ujjunk a legfinomabb. Lényegében nem fogod megtudni soha. Ezenkívül nagyon tetszett Hegedűs Balázs előadása. Az Arrhenius-egyenletet a konyhában felhasználni a szakácsterületnek felettébb érdekes megközelítése. Ha a vegyészmérnökiség nem válik be, akkor a tanultaknak séfként hasznát veszi majd.

Az Ignobel-díjat 1991 óta ítélik oda a nemzetközi tudományos közösség azon tagjainak, akik munkájuk során olyan értelmetlennek tűnő felfedezésekre vagy szórakoztató, vicces ötletekre jutottak, amelyeknek eredményei egyszerre nevetésre és elgondolkodásra késztetnek. Az alapelv szerint a díjat olyan kutatásokkal lehet kiérdemelni, amelyeket nem lehet vagy nem érdemes megismételni. Az elismerést gyakran komoly kutatók kapják, akik humoros, ám figyelemre méltó kutatásaikkal hívják fel magukra a figyelmet. Ilyen például a francia fizikus, Marc-Antoine Fardin is, aki 2017-ben A macskák reológiájáról (On the Rheology of Cats) című elméleti tanulmányában bebizonyította, hogy a macskák egyszerre szilárd és folyékony halmazállapotúak. (A reológia az anyagok áramlási és alakváltozási tulajdonságaival foglalkozó tudományág.) Ezt arra a megfigyelésére alapozta, hogy a macskák bármilyen tárolóedényben képesek elhelyezkedni, gyakorlatilag belefolynak azokba. A folyadéknak állandó térfogata van, ugyanakkor nincs meghatározott alakja; olyan anyag, amely felveszi annak a tartálynak az alakját, amelyben éppen van. Fardin felfedezte, hogy a cicák – bizonyos körülmények között – folyadéknak is tekinthetők.