Pontosan két éve történt. Két éve, hogy megváltozott az egész életem, és akármennyire szeretném, soha nem lesz már a régi…
Szerencsés kislánynak mondhattam magam. Volt egy apukám, aki mindig, minden helyzetben kiállt mellettem, teljesítette a vágyaimat, bárkivel szembement, ha rólam volt szó. Elengedett minden buliba, kedvesen fogadta a barátaimat, támogatott merész álmaim megvalósításában. Miattam elszakadt a családi háztól, külföldön keresett munkát. Miattam csak kéthavonta jöhetett haza. Miattam sötétben indult dolgozni, és sötétben ért haza.
Egyéb
Már nagyon rég kívánkoztam valami jó kis előadásra menni. Kedden lehetőségem nyílt végre eljutni egyre, a Mennyire. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem végzős színészhallgatóinak vizsgaelőadására, amelyet a ZUG-ban tartottak. Kimondhatom, hogy ilyen színdarabhoz még nem volt szerencsém. Nem a mindennapi körülmények között, a szokásos „bemegyek a színházba, vagy operába leülök és végig nézem az előadást” sztori volt. Itt a színpadon székek voltak körbe rakva, és oda ültették a nézőket.
Iván és bandája számára 2016 januárja különlegesnek számított, hiszen az ünnepi kikapcsolódás után útra kerekedtek, Hollandiába és Belgiumba, majd rögtön utána hozzánk, Erdélybe látogattak el. „Életünk első olyan hónapja, amikor nem is játszottunk itthon. IZGI!”- írják a Facebook rajongói oldalukon. A Balcony TV szervezésében legelőször Nagyváradon, majd Csíkszeredában, Kolozsváron és végül Marosvásárhelyen adták a boogiet, s olyan teltházas koncerteket rittyentettek, amilyent illik. Legalábbis Kolozsváron.
