A szakfelelős stressziója

A szakfelelős stressziója
Én, a kis elsőéves azt gondoltam év elején, hogy annyira nem lehet nehéz szakfelelősnek lenni... (Fotó: Pexels/Tara Winstead)

Vizsgák, beadandók és káosz, a hangsúly pedig egyértelműen az utóbbin van. Én, a kis elsőéves azt gondoltam év elején, hogy annyira nem lehet nehéz szakfelelősnek lenni. Nem, persze, egyáltalán nem nehéz… A felelősségem az, hogy két vizsgadátumot beszéljek meg minden tanárral és utána foglaljam le a vizsgák helyszínéül szolgáló termet, és mindezt kommunikáljam a szaktársaim felé, mindenféle félreértés nélkül úgy, hogy a kecske is jól lakjon, s a káposzta is megmaradjon. 

Az első kettő sima ügy, a folyamat közben csak a saját tudatlanságomat kellett realizálnom. Ugyanakkor „kedvenc” tanárom is lett, aki szerint rendben van, hogy az utolsó órán mondja el a vizsgatételeket, mielőtt kezdődne a szesszió. Csak tizenhárom tételt adott, amit a 430 oldalas könyvből kicsivel több mint egy hét alatt kell kijegyzetelni. Megjegyzem, szerinte az is rendben lett volna, ha akkor mondja el a vizsgadátumokat is. Ez még oké, de az, hogy a munkám a szaktársaim felé való kommunikációnál csússzon el, na, arra nem számítottam, pedig hatan vagyunk, és úgy érzem, nem az én hibámból lett felesleges feszültség. 

A Microsoft Teams – szerintem – az egyetemisták kedvenc felülete, a szesszió időszakában főleg. A határidőket ezen a platformon kell időnként figyelni és ellenőrizni. 

Jöjjön a konfrontáció felvázolása, mert a történet kiindulópontja éppen ez a csodás Teams. Szombat este írtam a csoportba, hogy aki az első dátumon akar vizsgázni, annak a beadandót vasárnap tizenegyig le kell adnia. Az üzenet után elküldtem a Teams feladatot is. Nem gondoltam, hogy a feladatot senki sem nézi meg, így mindenki azt hitte, hogy este tizenegy óra a leadási határidő. 

Másnap, amikor a beadandóról beszélgetünk, nyugodtan tettem fel a kérdést, hogy beadta-e mindenki, mert néhány perc van a határidőig. Nagy csend után nagy betűkkel jött a „Mi? Én azt hittem, este tizenegy!” Ezzel elúszott a szesszió első napján való vizsgázás lehetősége... 

Ennek a kis esetnek az a tanulsága, hogy a következő szesszióra szükségem/szükségünk lesz tartalék idegrendszerre, hogy a ránk váró megpróbáltatásokat kibírjuk.

Kapcsolódó cikkek

Úgy tűnik, hogy a naptárakat lassan dobhatjuk a kukába, mivel november elején a karácsonyfa úgy feszít a nappaliban, mintha túlórázna, a bevásárlóközpontokban pedig úgy üvölt a Jingle Bells, hogy 24-ére már elegünk lesz belőle. A mikuláscsokik és a narancsok is készenlétben állnak december 6-ára – de hiába, mivel a Mikulás mostanában iPhone 17-est hordoz a puttonyában.

Bezzeg...

Vannak olyan karácsonyi fények, amelyek színesek. Vannak olyanok is, amelyek fehérek vagy sárgásak. Vannak kicsik, egészen picik, nagyobbak és hatalmasak is. Vannak olyanok is, amelyek nem világítanak, mert elromlottak. Mi van azokkal a fényekkel, amelyekhez sem elem, sem konnektor nem dukál? Szemetek, feleslegesek? Vagy valaki elveszi tőlük a lehetőséget és azért nem tudnak fényleni? Ha valami arra lett kitalálva, hogy fényes legyen és világítson, de ehhez nem kapja meg az alapvető forrást, akkor szemétnek számít?

Bezzeg...