Arnold Schönberg (1874–1951) huszonöt éves korában mindössze három hét alatt komponálta a Megdicsőült éj (Verklärte Nacht) című egytételes vonós szextettjét, amelyet Richard Dehmel azonos című költeménye ihletett. A darab az 1903-as bécsi bemutatón megbukott, néhány évvel később azonban Schönberg átírta kamarazenekarra, majd kisebb utólagos átdolgozások után a mű vonóskari formájában vált ismertté. Schönberg neve a köztudatban a tizenkét fokú hangrendszerrel, azaz a dodekafóniával forrott össze, de erre a fiatalkori művére inkább a wagneri késő romantika, a szélesen hömpölygő, végtelen dallamok világa, az érzelmi feszültségek túlfokozása jellemző – mindaz, amitől később teljesen el akart szakadni. A zenekari mű a költemény hangulatváltozásait teremti meg, érzelmileg pedig két nagyobb részre tagolódik. Az első részt a szerelmes nő gyötrelmes vallomásának zaklatottsága, feszültsége hatja át, ugyanis régebbi kapcsolatából gyermeket vár, innen a zene szorongás-, félelem-, és bánathangja. A második részben a férfi megértő gyöngédsége, mindent megbocsátó szerelme és a szép hangszerszólókból kiérződő vigasztaló párbeszédek révén oldódik fel a feszültség. A szerelmespár kéz a kézben sétál tovább a csillagfényes éjszakában, az egymásba hajló végtelen dallamokban pedig feldereng a boldogság érzete. Mandeal sok év tapasztalatával és bölcsességével átérezte a drámát, így az érzelmek legapróbb rezdüléseit is gazdag színpalettával ecsetelte a zenekarral.
Edvard Grieg (1867–1907) a-moll zongoraversenyét (Op. 16) a Kolozsváron másodszorra koncertező Simon Trpčeski tolmácsolta. A norvég népi gyökerekből táplálkozó zongoraverseny kezdő tétele a tüzes virtuozitás és a drámai fordulatok mellett a dalszerző Grieg költészetének északi fényben tündöklő szépségét tárja elénk. Amíg a lassú tétel szép téli álomból való ébredés nosztalgiáját sugározza, addig a finálé virtuóz-táncos-játékos sziporkával nyűgözi le a hallgatót anélkül, hogy robbanó energiája felszippantaná a lírai pillanatokat. A világhírű zongoraművész szép tónusú, kristálytiszta futamoktól, selymes pianóktól, férfias fortéktól, csilingelő trilláktól ragyogó, bámulatosan virtuóz és lírai szépségektől csillogó játékával lázba hozta a közönséget. Grieg romantikus és hagyománytisztelő zongoraversenyének szakavatott, zseniális tolmácsolójaként Trpčeski egy pillanatig sem önmagáért zongorázott, végig azonos hullámhosszon a zenekarral és a szólóhangszerekkel folytatott meleg hangú párbeszédekkel, a művészi egészre összpontosított. Cristian Mandeal vezényletével a zenekar mindvégig kiválóan simult Simon Trpčeski színekben gazdag zongorajátékához. A közönség hosszan tartó, elismerő tapsát meglepetésszerű ráadás követte, ugyanis zongoradarab helyett Simon Trpčeski választása Grieg 3. hegedű-zongora szonátájára esett, amelyben zenekarunk tehetséges hegedűművészét, Vlad Răceut kísérte. A szonáta alla Romanza tételének álmodozó, táncos, játékos és szomorkás pillanatait az együtt muzsikálás szépsége fémjelezte, fináléja a norvég fjordok fölött elszálló szép gondolat nosztalgiájára emlékeztetett.
A rózsalovag című vígopera Richard Strauss (1864–1949) életművének egyik legsikeresebb színpadi műve, amelyben Mária Terézia korát idézi meg némi nosztalgiával, sziporkázó humorral. A komponálás idején az érett férfikorban lévő zeneszerző korábbi stílusa letisztult, hangszerelése is érthetőbbé vált, noha zenekara továbbra is gigantikus maradt. Tény, hogy pazar színeivel, fülbemászó, szép melódiáival, pezsgő humorával A rózsalovag már a premier után belopta magát a közönség szívébe. Strauss jóval a bemutató után, a vígopera legszebb, legnépszerűbb dallamait, nagy ívű, elegáns valcereit zenekari szvit formában fűzte csokorba. Ezen az estén A rózsalovag szvit felemelő és szenvedélyes, hömpölygőn ringató, hősies pátosztól és míves hangszerszólóitól ragyogó pillanatai néhány percre a tánc, a magával ragadó keringő birodalmába repítették a közönséget. Mandeal szereti Strauss zenéjét, és szemmel láthatóan a zenekarral is megszerettette. Vezénylés közben a szvit keringőire csaknem táncra perdült, miközben színesen, hangulatosan sodorta magával a zenekart a felpörgetett, pátoszos finálé felé.
Felemelő, szép este, az 55. Kolozsvári Zenei Őszt méltón ünneplő hangverseny volt, amelyen Schönberg Megdicsőült éjének szélesen hömpölygő, végtelen dallamai, Grieg a-moll zongoraversenyének északi fényben tündöklő szépségei és Strauss A rózsalovag szvitjének magával ragadó keringői néhány percre, órára feledtetni tudták mindennapjaink feszültségeit.
(Az 55. Kolozsvári Zenei Ősz nyitó koncertjéről készült fotókat készítette: Bogdan Meseșan)
