Emlékmorzsák karantén idején
Immár több hónapja, hogy az élő koncerteket a világjárvány kiűzte az életünkből, így a zene iránti vágyunkat- igényünket valamelyest csak az online zenés esték pótol(hat)ják. Újabban vannak ugyan szerény próbálkozások, hogy főleg szabadtéri koncertekkel – ha csak az álladóan ránk zúduló égszakadás nem ítél ismételten szobafogságra –újraindulhasson városunk zenei élete, de az igazi nagytermi előadások még váratnak magukra.
Az a mondás járja, hogy az ember csak akkor tanul meg valamit igazán értékelni, amikor már nincs többé, amikor már elmúlt, elveszett. Szerintem az is igaz (lehet), hogy ha az ember valamit eddig is értékelt, azt (talán) ezentúl még jobban fogja.
Nekem hiányoznak filharmonikusaink hagyományos péntek esti koncertjei, a közönséggel együtt megélt izgalmak, a felemelő pillanatok. Ezért is szerzett kellemes meglepetést az a június 19-i online „zenemorzsa”, amelyet a filharmónia Facebook oldalán tettek elérhetővé, no, meg azért is, mivel a cselló sokszínű hangjában mindig gyönyörködöm. A minőségi felvételen Julius Klengel (1859–1933) Himnusz 12 csellóra op. 57. című kamarazene-miniatűrjét zenekarunk csellóművészei: Török Zsolt, Ortenszky Gyula, Biró Éva, Adrian Ciucă, Ciprian Rîpă és Szabó Attila szólaltatták meg művészi tökéletességgel.
Julius Klengel az egykori Lipcsei Gewandhaus Zenekar csellóművésze, a Lipcsei Konzervatórium „Royal Professora”, zeneszerzőként számtalan művel gazdagította a csellóirodalmat. Klengel „esti dalnak” vagy talán még inkább „éjjeli szerenádnak” (is) beillő Himnuszának romantikus szárnyalása, bensőséges, intim hangulata, művészeink érzékeny tolmácsolásában igazi péntek esti zenés ajándékként nyugalmat, békét árasztott.
(Borítókép: Képernyőmentés az online „zenemorzsáról”)
