A koncert többszörösen is rendkívülinek mondható: elsősorban azért, mivel az idei évadban Cristian Mandeal 35 év után tért vissza állandó karmesterként a kolozsvári filharmóniához, szavait idézve „első szerelméhez”; másodsorban azért, mert erre az ünnepélyes alkalomra, Beethoven ritkán hallható nagyszabású Missa Solemnis- vokál-instrumentális művét tűzte műsorra, amelyet a filharmónia utóbbi 68 évében a közönség csupán két alkalommal hallhatott.
Ludwig van Beethoven (1770–1827) két legnagyobb alkotása, a zenei stílusukban és művészi üzenetükben is hasonló IX. d-moll szimfónia (op.125), és a D-dúr Missa Solemnis (op.123). Mindkettőben az élet és halál, a bukás és felemelkedés, a lelki harc és a belső béke gondolata vonul végig, az ünnepi mise pedig kifejezetten az Isten és ember közötti kapcsolatról, az egész emberiség diadalmas lelki boldogságának eléréséről szól. Míg a Kilencedik kórustételének dallamát mindenki ismeri, hiszen az Örömóda az emberiség himnusza lett, a Missa Solemnis annak ellenére, hogy Beethoven ezt a művét tartotta a legjobbnak, a mai napig nehezen előadható, nehezen érthető mű maradt.
Beethoven a Missa Solemnisen öt évig dolgozott, Anton Schindler szerint sokszor étlen- szomjan, és nem egyszer önkívületi állapotban. A bonni mester a katolikus miseszöveghez úgy komponálta a zenét, hogy annak hosszúsága és fenséges drámaisága túlnőtte az istentisztelet liturgikus kereteit, a hangversenytermekben pedig még ma is zenei ritkaság. A mise alaptételei –a Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus és Agnus Dei – több kisebb, különböző karakterű formaegységre tagolódnak, legtöbbször énekes szólókvartett és énekkar váltakozásával, illetve a teljes együttes megszólalásával. Az áhítattal, himnikus emelkedettséggel átszőtt részek könyörgésről, dicsőítésről, hálaadásról szólnak. A gyakran egyházi hangnemekhez kapcsolódó fordulatokkal, merész hangnemi váltásokkal megkomponált zeneszövetben gyakoriak a zenekari faktúrából kiemelkedő csodálatos hangszerszólók, a fúga-szerkesztés, a kórusletétekben a tömör szólamok, a polifon és homofon részek váltakozása, az énekkari és szólóéneklésben az emberi hang határait a végletekig feszítő, helyenként hosszan díszített szólamok. A Kyrie személyes hangú könyörgés, melynek elejére Beethoven a következőket írta: „Szívből fakadt, találjon is utat a szívekhez!” A Gloria tétel szépségét a zene- és énekkar fényes ünnepélyességgel áradó dicsőítése, a kórus által alátámasztott szólókvartett nyugodtabb, bensőséges hangú hálaadása, valamint a zenekari kíséretből kiemelkedő míves fúvósszólók, a tétel végéhez vezető parádés fúga, és az azt lezáró magasba kiáltott glória-szó megrázó ereje növeli. Beethoven a legnehezebben a mise Credo tételét írta meg, melynek nehezen összefoglalható tagoltsága és éles kontrasztjai a zeneszerző lelki küzdelmeiről árulkodnak. A Credo vázlatai között olvasható „Isten sohasem hagyott el engem” bejegyzés a zeneszerző szenvedélyes hitvallásának tükre. Az elődöktől eltérően Beethoven Sanctusa nem az örömkiáltásé, hanem befeleforduló, áhítatos, visszafogott hangulatú személyes vallomás, az isteni kegyelem mélyen megható átélése. A Benedictus -tétel lírai gyöngyszem, melynek csodálatos szépségű hegedűszólója (Paul Sîrbu koncertmester) az ima meghallgatásának örömét sugallja. A kisebb részekre tagolt Agnus Deiben a kétségbeesésből és a sötétségből a fény felé a könyörgésen át vezet az út, a mű diadalmas kicsengése az emberiség külső és belső békéjének eljövetelét hirdeti.
Beethoven Missa Solemnise hatalmas erőket megmozgató mű, amely óriási művészi kihívást jelent minden előadó számára. Diana Țugui (szoprán), Antonela Bârnat (mezzoszoprán), Pataki Adorján (tenor) és Cristian Hodrea (basszbariton) tökéletesen egymásra hangolódva, átszellemülten, a műhöz illő áhítattal és művészi érzékenységgel simultak a zene- és énekkar együtteséhez. Az est egyik „főszereplőjeként” a Cornel Groza által betanított énekkar, a magasságokat és mélységeket végletekig feszítő szólamok kristálytiszta intonációjával, tömör hangzásvilágával ezúttal is sikert aratott. Valójában, az est vokál-instrumentális együttesének minden tagja Cristian Mandeal legapróbb rezdüléseire is maximálisan reagált, művészi tökéletességre törekedett. A Missa Solemnis megrázó drámai ereje rendkívüli élménypillanatokat szerzett a tomboló közönség számára. Beethoven remekművét én is örömmel hallgattam, azt viszont fölöttébb sajnáltam, hogy az idei Mozart-fesztivál záróhangversenyén éppen Mozart zenéje maradt ki a műsorból.
Borítókép: illusztráció
