Emellett az ellenzék sem nyújthat be bizalmatlansági indítványt a kabinet ellen - nem mintha erre lenne szüksége most az országnak -, de egyéb rendkívüli intézkedéseket is meghozhatnak, ami a választási évre való tekintettel úgy kell a liberálisoknak, mint egy falat kenyér. Nem csoda, hogy a parlamentet uraló ellenzéki pártok, a szociáldemokraták, akárcsak Tăriceanu és Ponta pártja a veszélyhelyzet ellen készülnek szavazni.
Iohannis tegnapi televíziós nyilatkozatában a megjuhászkodott elnök gúnyájában szerepelt és a „toxikus parlamenti többség” kifejezés helyett a kedves törvényhozók udvariassági formulával próbált nyájaskodni és rábeszélni a képviselőket és szenátorokat a vészhelyzetről szóló rendelet megszavazására. Kétlem, hogy a parlament ezt megteszi, vagy ha meg is fogja tenni a végtelenségig elhúzzák, számos szócsata hangzik majd el. De könnyen el tudom képzelni, hogy a parlament megmakacsolja magát és mindennemű veszélyhelyzet nélkül hagyja a Cotroceni-palotát. Már most borítékolható, hogy egy ilyen törvénykívüli állapot, amikor van is meg nincs is veszélyhelyzet olyan zavart idéz elő, mint a legutóbbi három napos szabályozatlan hétvége, amikor a lakosság nem tudta, hogy pontosan mire számítson, milyen szabályokat kell betartania ahhoz, hogy ne ébredjen fel egy borsos bírsággal.
A szabályozás a román társadalom rákfenéje. Elsősorban azért nem működik ez az ország, mert a politikai elit semmit nem tud szabályozni. Ha megi is kísérli, olyan merev szabályokat fogad el, hogy azok betartása lehetetlen így ésszerűbb a kijátszásuk. Emellett a nép lelki alkata sem segít, hiszen a hazai társadalom igencsak nehezen viseli el a szabályokat. A nép jelentős része mindig a szabályok feletti kivételek kiválóságában próbál tündökölni, ami aztán lehetetlenné tesz minden olyan kollektív erőfeszítést, ami a társadalom kohéziójának megteremtésére irányul. Lesz veszélyhelyzet vagy nem? Ez lesz a következő hetek kardinális kérdése, ami megkeseríti majd több milliók életét, olyanokét, akik mégis kiszámíthatóan, a szabályok betartásával szeretnének élni. Ők a viszonylagos normalitás helyett a vak politikai küzdelem okozta bizonytalansági és törvénynélküliségi káoszt fogják kapni.
