Kiállítással tisztelegnek a festő- és grafikusművész emléke előtt
„Immár húsz esztendeje annak, hogy Veresspál – ahogy ő írná – nincs közöttünk” – fogalmazott megnyitóbeszédében Bibza Gábor lelkipásztor, kiemelve: a november 6-ig látogatható emlékkiállítás a sepsiszentgyörgyi születésű, majd Kolozsváron élő Veress Pál alkotói periódusainak mindegyikéből ízelítőt ad. Veress Pál 1929-ben született Sepsiszentgyörgyön, 1948 és 1950 között a Bukaresti Művészeti Intézet, 1950-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet növendéke, majd 1954-től nyugdíjazásáig az intézet tanára volt.
A tárlat megnyitója a Kányafő Galériában
„Az ötvenes évek kezdeti időszaka erőteljesen tükrözi a késő-, posztnagybányai hatást. Témája az értelmiségi környezet ahonnan származik: Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Erdély, a Szamos-part vagy az Olt partja olajba öntve. Második időszakában a Ion Andreescu tanáraként válik akvarellistává és ebben teljesedik ki. A tárlaton nyomon követhetjük a kilencvenes évek szellemi pezsgésében újra magára találó Veress Pált is. Ez életének legaktívabb, egyben legkiforrottabb időszaka is” – részletezte Veress Pál képzőművészeti pályájára és a tárlat anyagára vonatkozóan Bibza Gábor. „Húsz éve, hogy a mester már nincs közöttünk, de alkotásai által itt él közöttünk továbbra is. Keringjünk vele, táncoljunk vele” – tette hozzá.
Kései Rousseau
„Veresspál – ahogy képeit szignálja – kései Rousseauként keresi az emberi viszonyok zavartalan bensőségességét, ember és természet egzisztenciális kapcsolatának lehetséges módozatait. Képei a természet múló csodáiról szóló művészi vallomások. Az ég ragyogása és mélykékje, a fűzöldek, a sárgák és vörösek, a ködbevesző hegycsúcsok, völgyek opálja, a fény és árnyék tünékeny alakváltozásai, a művészi lélek megannyi rezdülése. A tájkép lelkiállapot” – olvashatók a kiállítás katalógusában Aniszi Kálmán gondolatai. Az író kiemeli: noha Veress Pált mindenekelőtt akvarellistaként tartja számon a szakma és a közvélemény, épp oly otthonosan tevékenykedett a tus-, szénrajz, az olaj, a pasztell, a tempera és a (fa)metszés világában is.
„Ha akvarelljeire inkább a színek szellemes, vidám csevegése, a fény zuhogása jellemző, grafikai munkáin tetten érhető egyféle bartóki ihletettségű drámai feszesség is. Emitt értőn és tüneményesen játszik a lélek húrjain, hogy másutt a mélyből feltörő kemény akkordokkal ráébresszen arra, hogy az élet harc, amit másokkal és önmagunkkal szemben kötelesek vagyunk becsülettel végigküzdeni. Veress Pál az erdélyi táj szerelmese, a népi élet emlékeinek csodálója, e zaklatott történelmi tájék szellemi nagyjainak feltétlen tisztelője. Művészi hitvallása: szolgálat. Szolgálata annak a fájdalmasan fogyatkozó közösségnek, amelyből maga is vétetett” – fogalmaz Aniszi Kálmán.
Veress Pál önarcképe
Banner Zoltán így ír a katalógusban Veress Pál vízfestményeiről: „A vízfestés műfaji lehetőségei két ellentétes irányba csábítanak: illékony látomások fölvetítésére és a dokumentáris értékű rögzítés felé. Kevesen veszik olyan komolyan ennek a festészet és grafika közötti, kisajátíthatatlan területnek a művelését, mint Veress Pál, aki mindig a természeti illúzióhoz híven szerez érvényt a képzelet sugalmazásainak.”
A kiállítás november 6-ig, naponta 9 és 16 óra között (vagy előzetes egyeztetés alapján egyéb időpontokban is) megtekinthető a Donát út 142. szám alatt található Kányafő Galériában.
(Borítóképen Veress Pál Kalotaszegi ritmus című munkája. Fotók forrása: Kolozsvár–Törökvágási Református Egyházközség)
