„A kiállítás azokat az épületegyütteseket mutatja be, amelyek között mindannyian otthon érezzük magunkat. Sokszor az emlékezetünktől eltérő képzőművészeti alkotásokról van szó, de mégis közel áll hozzánk az, amit a képzőművész már közel egy évszázada megörökít számunkra. Olyan Kolozsvárt tár elénk, ami már lehet, csak a képzeletünkben él. Bokor Ernő elsősorban a kisméretű, pontos, precíz képszerű alkotásai által ismert. Alkotásai a mi örökségünk részét képezik, amire büszkék vagyunk” – fogalmazott Bibza Gábor, a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség lelkésze.
Bibza Gábor lelkésztől megtudtuk: Bokor Ernő Tordán született 1933-ban, a kolozsvári piarista gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd 1952-ben érettségizett a kolozsvári gépipari technikumban. Ezt követően Bukarestbe helyezték, ahol pár évet dolgozott, majd visszatért Kolozsvárra, ahol a Tehnofrig hűtőgépgyár szerszámtervezője volt 1990-ig. A kolozsvári népművészeti főiskolát az 1980-as években végezte el. Azóta több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Stockholmtól Kolozsvárig.
Az egyházközség kántorának, Krasznai Noémi Ilonának az orgonajátéka után Zilahi Nono képzőművész méltatta az idős művészt. „Vannak művészek, akik új világot teremtenek. És vannak művészek, akik a meglévő világra irányítják a figyelmünket. Bokor Ernő ezt teszi. Közel ötven alkotás, azaz akvarellek, tusrajzok és grafikák idézik fel városunk legismertebb épületeit, utcáit, tereit és templomait. Emellett a tárlaton kalotaszegi tájképek is láthatók” – fogalmazott. Úgy vélte, Bokor Ernő, aki szerszámtervezőként dolgozott, a precizitás világából indult. Képzőművészeti alkotásait is a szakmai fegyelem, mérnöki pontosság és aprólékosság jellemzi. A fegyelem és a biztos kéz mellett azonban érzékeny lélek munkál. A miniatűr kompozíciókban finom részletgazdagsággal, metszetszerű pontossággal örökíti meg Kolozsvár épített örökségét. A kiemelkedő precizitás nemcsak építészeti hűségre utal, hanem visszafogott eleganciával örökíti meg városunk emblematikus épületeit.
„Az épületábrázolás kiemelt helyet kap életművében. Alkotásai a közösség összetartozásának jelképei is. A tárlaton látható épületek évszázadok óta meghatározzák városunk arculatát. A sétatéri képek nosztalgikus hangulata arra emlékeztet: a város nemcsak utcákból és épületekből, hanem emlékekből is áll” – mutatott rá Zilahi Nono. Hozzátette: Bokor Ernő nem pusztán épületeket fest. Munkái csendes tisztelgésnek tekinthetők városunk előtt, és felhívás arra, hogy értékeink megőrzése közös felelősségünk. „Művészete nem a látványos formai újításokról szól, hanem belső rezonanciakeresésről. A külvilágot érzelmi átéléssel dolgozta fel, formálta képpé. Színvilága, gondos vonalvezetése, a fény- és árnyékkezelése egyesíti a technikai tudást és a művészi látásmódot. Művészi megnyilvánulásai nemzetünk és a közösség iránti szolgálat is egyben” – méltatta a művészt a képzőművész.
Zárszóként Bokor Ernő kifejezte háláját azoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez, majd arra buzdította a jelenlevőket, hogy leljék örömüket alkotásaiban.
