Persze, nem volt meglepő az egészségügyisek japánsztrájkja, már korábban kilátásba helyezték, akkor, amikor a tanügyi szakszervezetek munkabeszüntetése mellé több kategóriájú közalkalmazott is csatlakozott, ha mással nem is, de legalább hasonló megmozdulások bejelentésével. A rendőröket és rendőrségi alkalmazottakat tömörítő országos szakszervezeti szövetség is meghirdetett utcai tüntetéseket még május végén, kilátásba helyezve akár a rendszer megbénítását, ha nem növelik a fizetéseiket a bértörvény előírásai szerint. Japánsztrájkoltak a börtönőrök is, rossz munka- és életkörülményeikre hivatkozva és a nyugdíjkorhatáruk tervezett növelése ellen tiltakozva, mivel szerintük a rendszerben dolgozók várható élettartama jóval rövidebb az átlagnál. Ez utóbbi tervezet, a nyugdíjkorhatár megemelése a bírósági és ügyészségi jegyzőkkönyvvezetők ellenkezését is kiváltotta szintén ugyanakkor, ők is a munkavégzéssel illetve munkájuk nem végzésével fenygetőztek, ami szintén akadályozná az igazságszolgáltatás rendes működését. És most csatlakoznak a jogkövetelésekhez egyelőre japánsztrájkkal az egészségügyisek, mert ők is megelégelték, amint állítják, a valóra nem váltott vagy rosszul teljesített ígéreteket a kormányzat részéről. Kifogásolják, hogy a túlórákért “régi fizetések összege alapján” számolják ki a juttatásokat, holott ezeket a fizetéseket már jóval túlhaladták a megemelkedett árak minden téren, a szintén megígért élelmiszertámogatás már jó három éve stagnál, általában az alapfizetéseik növekedési szintje nem arányos az inflációval. A legnagyobb kihatása jelenleg és egyelőre a tanügyi sztrájknak van, ezzel foglalkozik jó ideje a sajtó is.
Közvetlenül érintettek a sztrájkban a tanügyi alkalmazottak és a tanárok, akik mindenképp nyertesként jönnek majd ki ebből, ha nem is sikerülne betűre pontosan minden követelésüket elérni. Hiszen a kormány eddig már döntött egy havi fix összegű fizetésemelésről a számukra – no meg több ígéretet is tett a kormány, például, hogy majd a jövő év januárjától alkalmazandó bértörvény tartalmazza a további béremeléseket. Sőt, ezt megerősítendő a kormány bejelentette, hogy ma, csütörtökön a fizetésemeléseket garantáló memorandumot fogad el és jelentet is meg a Hivatalos Közlönyben: a memorandum – amely nem kötelező érvényű dokumentum – kimondja, hogy az új törvény azon az elven fog alapulni, miszerint a kezdő tanár/egyetemi asszisztens alapbérét a gazdasági bruttó átlagbér szintjén állapítják meg, amelyet a 2023-as állami társadalombiztosítási költségvetés alapjául használnak. A szándéknyilatkozatban foglalt kormányzati garanciákat a kormánykoalíció is magáévá teszi, amelynek vezetői politikai kötelezettség vállalásban fogadják el azokat – áll az ígéretben. Sajnos, ígéretekkel most már nem sokra mennek a döntéshozók, mivel listázni lehet a valóra nem váltott ígéreteket, amelyek egyértelműen rontják a hitelét az ilyen politikai vállalásoknak.
Közvetetten érintettek a tanügyi sztrájkban a diákok, akik mindenképpen vesztesként jönnek majd ki ebből, hiszen az (esetenként) elmaradt ballagásokat, meg nem tartott órákat, felkészítőket, lemondott programokat már vissza nem hozza semmi és senki. Kitörlődik az életüknek egy jelentős, akár sorsdöntő időszaka, hiszen éppenséggel a jövőjüket is meghatározhatják a mostani történések. És ha bármi rosszra fordulna illetve rosszul végződne a diákok esetében, felelősöket ne is keressünk, úgysem vállalná senki a történések szereplői közül a felelősséget a cselekedeteiért vagy azok elmúlasztásáért. Tény, hogy majd a tanulók teljesítményében, az életben elért sikerében is fel lehetne mérni általában az oktatás sok évi hatékonyságát vagy éppenséggel eredménytelenségét.
Mindeközben, a nem csituló sztrájk hullámai közepette is egyre közeledik a határidő, amikor a kormányfőcserét sem lehet tovább halogatni. Látszólag a koalíciónak mintha megfelelt volna ez a megtorpanás, mert amíg a sztrájkolókkal és követeléseikkel vannak elfoglalva, addig több fontos és megkerülhetetlen döntéshozatalban is még időt nyertek. A speciális vagy különnyugdíjak reformja már vagy két hete nem került szóba, holott a jogszabálytervezettel tavaly év végére el kellett volna hogy készüljenek. Úgyszintén a közalkalmazotti bérezés reformját is meg kell végre ejteniük ahhoz, hogy az országos helyreállítási program második kifizetéséhez szükséges célkitűzéseket teljesítsék… De idénre legalább kilencven célkitűzést beterveztek, amelyek teljesítése egyre nehezebbnek ígérkezik mindaddig, ameddig nem sikerül megoldani az említett nyugdíjak és bérek reformját, és ez látszólag egy kényelmetlen akadály. És eközben, kihasználva a politikai szintű gyengeséget, az ellenzék is szervezkedik, hogy “egy jobboldali alternatívát építsen ki” a jövő évi választásokra, mert szerintük “csak a modern és becsületes jobboldal adhat esélyt Romániának egy jobb jövőre”…
A lakosság többsége eközben várakozik, mert valamilyen megoldásnak mégiscsak lennie kell… Lám, azt is megoldotta a kormány, hogy a tanügyi sztrájk miatt a diákok félévi jegyei mégse maradjanak lezáratlanul, ha netán kevés jegyük lenne, és eldöntötték, hogy az idei tanévben egy tanulmányi tárgyból kapott osztályzatok minimális száma kettő, tehát ezúttal ez is elegendő a tanulók értékelésére. Ilyen szinten pedig már lényegtelen, a hiányzó osztályzatokért ki a felelős – a tanuló vagy a tanár. Mindig van tehát kiút, még a semerre is vezet valamerre. Ahogy az egyszeri ember bölcsen mondaná – úgy sose volt, hogy valahogy ne lett volna.
