Évek óta szembesülünk viszont azzal a ténnyel, hogy a technológiai líceumok nagyon gyengén teljesítenek az érettségin. Amúgy az ilyen iskolákba járó fiatalok jó része még azzal sem fárasztja magát, hogy elmenjen az érettségi vizsgára. És nekik van igazuk, mert ha úgy érzik, hogy nincsenek felkészülve az érettségire, és biztos bukás vár rájuk, akkor kár az érettségi vizsgával stresszelniük magukat és családjukat.
Nem is annyira a megyei tanfelügyelőségeknek, hanem inkább a tanügyminisztérium vezetőségének el kellene már töprengenie azon, hogy mi szükség van ezekre a líceumokra, amikor a diákok fele nem megy el érettségizni, aki pedig elmegy, azoknak is csak elvétve sikerül a vizsga. Ezért tartom találónak egy Kolozs megyei oktatási szakember megállapítását, miszerint ezeket a gyengén teljesítő tanegységeket változtassák át inasiskolává, ahol a nebuló, remélhetőleg elsajátít (jól) egy szakmát. Ez pedig azt jelenti, hogy a három éves szakoktatás során a fiatal fejét nem tömik meg elméleti tananyaggal, aminek soha nem veszi hasznát, hanem a szakma elsajátítására összepontosíthat. És ez mindenkinek jó lesz: a fiatal számára unalmas, ha olyan elméleti ismereteket kell bemagolnia, amelyeket nem ért, nem szeret, nem látja hasznát jövőbeli szakmája művelése során. És a pedagógusnak sem öröm az oktatás, ha tudja, hogy tanulóit nem érdekli a tantárgya, esetleg a tananyag olyan nehéz, hogy kínkeservesen zajlik az egész oktatás.
Évek óta hangoztatják iskolaigazgatók, tanfelügyelők, hogy a líceumokba való bejutást ötös átlaghoz kellene kötni. Jelen pillanatban a nyolcadikosok záróvizsgáján elért eredménytől függetlenül is bekerülhetnek a líceumokba a tanulók. Ennek pedig az a kézzel fogható és látható eredménye, hogy a gyengébb képességű fiatalok végigkínlódják a négy évet a technológiai líceumba, és az érettségire vagy nem mennek el, vagy nem sikerül nekik átmenő jegyet elérni.
Ahhoz, hogy az érettségi eredmények még jobbak legyenek, fel kell mérni objektíven a helyzetet az elért eredmények tükrében, és meghozni a szükséges intézkedéseket. Még ha ennek az lenne a hozadéka, hogy tanári állások szűnnek meg. Ahhoz, hogy a hároméves szakoktatás vonzó legyen a fiatalok számára, megfelelő oktatási körülményeket, infrastruktúrát kell kialakítani. És ez az, amivel régóta adós a román közoktatás. Mert jó dolog büszkélkedni a színtízesekkel, a kilencen felüli átlagot elért fiatalokkal, de azok, akik elbuknak, akik nem szeretnek tanulni, azok is a mi fiataljaink. Becsüljük meg őket, a család és az állam pedig biztosítson számukra tanulási feltételeket, perspektívát a jövőre nézve.
