Hurrogók előnyben

Hurrogók előnyben
Évek, sőt évtizedek óta figyelem, hogyan viszonyulnak a kívülállók – gondolok itt elsősorban az iskolások szüleire és az újságírókra – egy-egy fontos vizsga eredményének kifüggesztésekor. És mivel a közoktatási rendszerünk távol áll a tökéletestől, mindig akad valami, amiért „túl- meg átbosszankodjuk” nem csak magunkat és a környezetünket, hanem az egész közvéleményt. Történik ez olyan körülmények közepette, amikor tapasztalattal rendelkező középiskolai – román, magyar matematika – szaktanárok unos-untalan azt hangoztatják: a tételek közepes nehézségűek voltak, még az átlagos képességű (kevésbé felkészült) gyermek is megírhatja az átmenő jegyet.

És mindig akadnak olyan pedagógusok, akik „lovat adnak” a gyerekeik eredménye miatt elégedetlen, felháborodott és az iskolához vajmi keveset értő szülőknek. Olyan tanárok, akik szakemberként sopánkodnak a tételek fajtája, minősége miatt.  Így áll össze a hangadók és a hurrogók mindig éber csapata, akiknek a hangjuk hangosabb, mint azé a pedagógusé, aki egész évben becsületesen dolgozott.   

Hangsúlyozom: közoktatási rendszerünkben bőven akad javítani való. Igenis: az iskolás gyermekek túlterheltek. Úgy vélem: túl sok a napi hat-hét óra, amit iskolában töltenek, hogy aztán délután további órák teljenek el a tanulással, házifeladat-megoldással.  És ezen egyetlen miniszter sem akart érdemben változtatni az elmúlt harminckét évben. Még mindig túl sok a tananyag, és minden bizonnyal nem fogunk minden, az iskolában elsajátított adatot felhasználni életünk során. Hiányolom még azt a romániai közoktatásból, hogy a délutáni iskolai foglalkozás nem vált sem ingyenessé, sem elérhetővé minden tanintézetben, hogy az elemista gyermek iskolai környezetben, szakfelügyelet alatt tanulja meg a leckéjét, oldja meg a házifeladatát. A házifeladat megoldása elsősorban a gyermek feladata, és nem a szülőé. De tudjuk jól, hogy főleg városon és értelmiségi családokban a szülő (kénytelen) együtt tanul(ni) gyermekével, és csak hümmögünk azon, hogy mennyire mást és másként tanulnak most az iskolában, mint „a mi időnkben”.

A nyolcadikosok év végi megmérettetése és az érettségi vizsga azonban bő másfél évtizede nem a magolásról szól. A tételek azokat a kompetenciákat mérik, amelyekkel jó, ha a gyermek rendelkezik: mennyire képes önállóan feladatot megoldani, legyen az szövegértés, szövegalkotás vagy más.   

El kellene fogadni, nem attól lenne jobb a közoktatás, ha a vizsgázók olyan feladatot kapnának, amelyet mindenki meg tud oldani, és senki ne kapna nyolcasnál kisebb jegyet.   Ha ez történne, azaz a tételek még könnyebben megoldhatóak lennének, a vizsgák értéküket és fontosságukat vesztenék. A jó vagy kiváló képességű gyermekek számára még kevesebb lehetőség nyílna bebizonyítani, hogy ők tényleg többet tudnak, mint kevésbé felkészült társaik. Akiket pedig nem lehetne ösztönözni tanulásra.

bbte-oszifelveteli2Hirdetés

Úgy látszik, társadalmunk nem képes objektíven közelíteni a fenti két vizsga problematikájához. Nem képes tudatosítani, hogy a sikeres eredmény, a maximális jegy nem ajándék, amely kijár minden vizsgázónak.   Már régóta a kákán is csomót keresés érájában élünk, ahol a hurrogók előnyben vannak.