Minden vizsgán, megmérettetésen vannak győztesek és vesztesek. Van, aki jól teljesít, van, aki közepesen, van, aki gyengén. Évek, sőt évtizedek óta borítékolni lehet, hogy a nagyvárosokban, egyetemi központokban sokkal jobb eredményeket érnek el a tanulók, mint vidéki vagy kisvárosi iskolában. Ez sajnálatos, de igaz. A gond csak az, hogy nem láttam semmi jelét annak, hogy a tanügyminisztérium ezzel különösképpen foglalatoskodott volna jobbítás céljából.
A két vizsga alkalmával mindig kikérjük szakemberek – román-, magyar- és számtantanár – véleményét a tételekkel kapcsolatosan. Mindig azt a választ kapjuk, hogy a tételek közepes nehézségűek, ezért a közepes képességű tanulók is megírhatták az átmenéshez szükséges ötöst. Mégis minduntalan fellángol a vita, sőt közfelháborodást kelt a románvizsgán elért jegy. Ez az eredmény azért is furcsa, mivel már néhány éve a nemzeti kisebbséghez tartozó tanulóknak nem ugyanazokat a tételeket kell megoldaniuk, mint a többségieknek. Amíg ugyanazokat a tételeket kapták, addig érthető vagy inkább megmagyarázható volt, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó tanulók miért értek el kisebb jegyet, hiszen nem mérhető össze azoknak a tanulóknak a teljesítménye, akiknek a román az anyanyelvük, azokéval, akiknek idegen nyelvként kell ezt elsajátítani. Most viszont, amikor már más a helyzet, újabb kifogások hangzanak el, más okokra vezetjük vissza a kudarcot. Mindannyian tudjuk, hogy a kétévi világjárvány és online oktatás sehol a világon nem vált a közoktatás javára. De akkor felmerül a kérdés: azoknak a magyar diákoknak – nem is kevésnek –, akik jó jegyet értek el – többek közt románból is –, vajon hogyan sikerült. Nem valószínű, hogy sokkal kiválóbb képességekkel áldotta meg őket a sors, és azt is tudjuk, a magánórák is csak bizonyos mértékig tudják segíteni az erre igényt tartó diákokat.
Még ha nem is lett olyan a jegy, ahogy a vizsgázók és családjuk elképzelték, azért nincs minden veszve. Sőt: semmi nincs veszve! A líceumok kilencedik osztályába való bejutáshoz nem szükséges az ötös átlag. Kolozsvári líceumokba – na, nem mindegyikbe – is be lehet jutni alacsonyabb jegyekkel. És ha ez sem sikerül, akkor ott vannak a szakiskolák. A líceum után érettségi nélkül is be lehet iratkozni tanfolyamokra, azt viszont elismerem, nem mindenhol vannak olyan lehetőségek, mint Kolozsváron.
És álljon itt pozitív példa. Jó tíz évvel ezelőtt egyik Kolozsvárhoz közeli faluból származó fiatalember elvégzett egy kolozsvári líceumot, de nem jelent meg az érettségin, hanem elhelyezkedett a faluban egy kis cégnél, ami teljesen más profilú volt, mint a líceum, amit elvégzett. A fiatalember az elmúlt tíz évben kitartóan dolgozott a cégnél: először csoportvezető lett, most pedig még fontosabb vezető tisztséget tölt be. Olyan körülmények között történt mindez, hogy nem volt mögötte támogató családi környezet. Mindent egyedül ért el. És az érettségi is végül összejött…
Mindezzel csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a kevésbé sikeres vizsgázók ne keseredjenek el, hanem – divatos kifejezéssel élve – tervezzék újra az életüket. Ezt nem tanítják az iskolában, és talán a családban sem. Ha ez sikerül, akkor tovább tudunk lépni, dolgozni, és a többi kudarc, amit az élet még bizonyára tartogat mindenki számára, nem törhet le, inkább sarkallni fog. Vannak dolgok, amiket a saját bőrünkön-kárunkon kell megtapasztalnunk. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy az életben ezeknek látjuk a legnagyobb hasznát. Ilyenformán pedig kár mérgelődni egy-egy gyengébb osztályzatért…
