Szemléletes, irodalmi igénnyel megírt úti élmények K. Kovács Istvántól

Dél-Olaszország természeti és kulturális kincseivel ismerkedhettek a résztvevők K. Kovács István és Vadas László szavai nyomán (FOTÓ: VALLÁSSZABADSÁG HÁZA)
Virtuális utazáson vehettek részt mindazok, akik K. Kovács István író, teatrológus Délolasz triptichon című könyvének bemutatójára érkeztek január 25-én, vasárnap este a Vallásszabadság Házába. Nápoly és környéke, Szicília és Puglia tartomány természeti és kulturális kincseivel ismerkedhettek a résztvevők a szerző és beszélgetőtársa, Vadas László színházrendező szavai nyomán. Az érdekfeszítő párbeszédet a szerző úti- és élettársa, Szekernyés Réka kivetített fotói illusztrálták, mint ahogy az Ábel Kiadó gondozásában megjelent kötetet is.

Az utazás, távoli tájak megismerése sokak vágya, aki azonban valamilyen oknál fogva csak virtuálisan tud utazni, az e könyv által teljes élményt kap, ha pedig valaha mégis eljut e tájakra, az élénk leírások nyomán otthonosan mozoghat.

Ugyanakkor lényeges különbség van az utazó és a turista között: míg az utazót a megismerés vágya vezérli, a turista pihenni megy. K. Kovács Istvántól megtudtuk, hogy az a kíváncsiság, ami őt hajtja, a felkészüléssel kezdődik és kulturális merítkezéssel társul. Sokszor fapados utazást jelent, ahol a lényeg: kevésből kihozni a legtöbbet. Az utazásokat itthon ki kell pihenni, a sok élmény később rendeződik, éppen a látottak, az élmények írásba foglalásával ülepedik le.

A könyvbemutató sok gondolatot felvetett, többek között azt, hogy a jó útikönyv terén ma nagy hiány mutatkozik. Az útikalauznál sokkal több ugyanis az irodalmi igénnyel megírt, irodalmi értékű utazási regény, amilyen Goethe Itáliai utazása, Verne Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regénye, vagy a magyarok közül Szerb Antal írásai.

A felolvasott részek meggyőztek arról, hogy élvezetes szellemi kaland K. Kovács István „kezét fogva”, kalauzolásával bejárni ezt a dél-olasz vidéket, ahol semmi sem az, aminek látszik, ahol azt válaszolják, ha kérdezzük: a maffia csak urbánus legenda, aztán kiderül, hogy Nápolyban a szemétszállítás is üzlet.

E vidék bejárásához és megértéséhez jó, ha a látogatónak van némi görög és római kori műveltsége, hiszen Dél-Olaszországban vannak a legjobb állapotban megmaradt antik görög templomok és színházak. Szicíliában az Etna vulkán egy 3350 méter magas élő, de kinézésre holdbéli táj, amelyről úgy tartották, ott volt Hephaisztosz műhelye, ahol Zeusz fegyvereit gyártották, s ahol Empedoklész, az antik bölcs a kráterbe ugrott, hogy isteni mivoltát bizonyítsa. Tiszteletére a csúcsot a filozófusok kövének nevezik. Spartacus pedig a Vezúv hegyén építette ki főhadiszállását, miután seregével megszöktek a capuai gladiátoriskolából – tudhatták meg a könyvbemutató résztvevői. 

E helyeken kézzel fogható, látható és hallható a kultúrák egymásra tevődése, a helyi keveréknyelvben az arabból kölcsönzött erős torokhangok és francia hatás keveredik. A görög, római hatásokat mór, norman követte. Az Etna egyik felfogásban a küklopszok otthona, a másik szerint az a hely, ahol Arthur király kardját forrasztották össze. Itt szálltak partra a trójaiak, ez Perszephoné és Déméter szigete, a búzakalásznak ott valóban aranyszíne van, azt is tartják róla, Déméter istennő haja.

K. Kovács István azt is elárulta, szerinte a Vezúv elegánsabb, kisasszony, az Etna robusztusabb, olyan, mint maga a földistennő, Déméter.

A kulturális körképben helyet kaptak köznapi események, élmények is, mint az ingyenes strandolás Bariban vagy a nápolyi pizza ízének érzékletes leírása.

A könyv olvasóinak, a nyomán útra kelőknek Vadas László tanácsát kötjük a lelkére: felejtsék el a bakancslistákat, a kipipálandó nézni-, látnivalókat és hagyatkozzanak a gyermeki kíváncsiságra. Zárszóként azt is megfogalmazta: az utazás lehetőség és felelősség a látottak, tapasztaltak megosztására, és világunk azáltal is élhetőbb lenne, ha nyitott szívvel, kíváncsian fogadnánk és befogadnánk az ilyen úti beszámolókat.