Mindez természetes kerete egy 19. századi ünnepelt primadonna színházi és társadalmi karrierjének, amelyet Bartha Katalin Ágnes színház- és irodalomtörténész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának tanára gyűjtött egybe doktori kutatása eredményeként és jelentetett meg az Akadémiai Kiadónál és az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél 2025-ben Történeti játékstílus és gyakorlat: Prielle Kornélia pályafutásának színházművészeti és társadalmi dimenziói című könyvében. A kötetet a Planetáriumban január 13-án mutatták be, a szerzővel Tompa Andrea beszélgetett, a közreműködő színművészek pedig élményszerűen szólaltatták meg a szereplőket és egy korabeli darab részletét is meghallgathatta az érdeklődő közönség.
A kötet Prielle Kornélia (1826–1906) színésznő pályáját és színpadi játékmódját mutatja be, ami annál rendkívülibb feladat, hogy nincs mozgóképes emlék a szerepformálásokról, csupán a korabeli kritika jóval részletezőbb leírásai, ezekből és a korabeli színházi játékmód feltárásáról rakta össze a kutató Prielle Kornélia színészi játékénak jellegzetességeit. Ugyanakkor a korabeli színpadi játék vizsgálatához Bartha Katalin Ágnes a játékstílusokhoz kapcsolódó fogalomvilágot és módszertant újragondolta, kidolgozta, az életrajzi adatokat összekapcsolta a színházi historiográfia és a performance studies optikájával, így kötetéből sok ismeretlen mozzanat, színháztörténeti összefüggés is feltárul az olvasó előtt.
Kicsoda hát Prielle Kornélia, akinek neve a család eredete szerint valószínűleg Prillként ejtendő, de ő maga a francia minták iránti rajongása miatt valószínűleg Priellként ejtette. Francia társalgási színművek kitűnő szalonszínésznője, vidéki vándortársulatok primadonnája, majd a pesti Nemzeti Színház tagja, első örökös tagja. Közel háromszáz szerepben szinte háromezer estén játszott a Nemzetiben. Amellett, hogy a legnépszerűbb naiva szerepkörben jeleskedett s ebben vált ünnepelt színésznővé, merész volt, és elvállalt olyan alakítást is, ami a kialakított imázsához kevéssé alkalmazkodó szerepet jelentett, például őrült nőt. Eszköztárában ott volt a szenvedély, a fájdalom megmutatásának vágya és képessége. Pesti szerződése után is sokat járt vidéki fellépésekre, saját 1868-tól kezdődő statisztikája szerint (1868-tól 1902-ig jegyzi vidéki fellépéseit) 702 fellépést vállalt 66 településen, nemcsak honorárium fejében, de sokszor ingyen is, jótékony célra.
Arisztokrata kérői voltak, akiket visszautasított, a kor ünnepelt ifjú lángelméje, Petőfi is megkérte a kezét – vannak, akik a nevét csak ebben a kontextusban ismerik. A máramarosszigeti születésű, polgári családból származó Prielle Kornélia tanítónő is lehetett volna, kiváló tanuló volt, kedves, bájos teremtés, aki remekül építette társadalmi kapcsolatait, sokakat megnyert és barátaihoz lojális volt, emellett segítőkész. Így például amikor már Pestről ment vidéki fellépésre, nem szállókban, hanem barátai házában szállhatott meg, és amikor cserébe kértek tőle valamit: vesse latba befolyását, juttassa be egy színi tanodába a ház leányát, segítsen szép ruhát beszerezni, támogassa egy-egy egylet indulását, működését, ő mindent készségesen teljesített.
Három házasságot kötött, igaz, ezek közül kétszer ugyanaz a férfi volt a választott, Szerdahelyi Kálmán. Második házasságkötésekor felekezetet is váltott, katolikusból reformátussá lett. Kortársa, Molnár György rendező így látta: „Szőke szépség, éles arcz, hajlott orr, igazi eperajk és élénk, okosan beszélő szempár; modora, tartása, minden mozdulata könnyed és előkelői, mintha csak csipke hullámos, koronás bölcsőbül s nem a m. szigethi szíjjártó egyszerű fészkéből repült volna ki. Egész lényén báj és kecs, csodás varázs ömlött el; valódi franczia vér és teljes színészi temperamentum, hangorgánuma zeneszerű – a skála egész regiszterével, mely finomul metszett picziny ajakról harmonikus zengzetességgel áradozott szét a nézőtér legtávolabb s legrejtettebb zugaiba is.”
Indulásakor, pályára lépésekor is már 800, később 1400 színész működött, játszott magyar nyelvterületen, sok volt ugyanis a vidéki társulat. De Prielle Kornélia adottságai – nemcsak külső, hanem jó kapcsolatteremtő, társas intelligenciája – segítették őt, vidéki polgári származása ellenére nemesi rangot adott a viselkedéskultúrája, amire szert tett. A korban a nem nemesi származású nők önérvényesítésének, önállóságának lehetősége volt a színészi lét, amit Prielle Kornélia a szalonok világában elsajátított viselkedéskultúrával teljesített ki. És így tudott nőként hatalomra is szert tenni, amit pályája csúcsán sok mindenre, pályatársak kiszorítására is használhatott volna, ő azonban nem volt kapzsi, ezért inkább segített, mint hátráltatott másokat. A rendkívüli könyvbemutatón az is kiderült, a befolyás és hatalom a korban és nőként Prielle Kornélia számára egy percig sem jelentett politikai szerepet, ennek még a gondolata sem érintette meg. Bartha Katalin Ágnes így , „fejti meg” a sikerét: „Hogy több mint hat és fél éves pályája során színpadi játékával viszonylag széles publikumot tudott lekötni, valamint hogy jelentős közéleti személyiségek bámulatának tárgya volt, professzionális érdemeivel magyarázható, viszont az, hogy a színpadon kívül is meg tudta magának őrizni ezt a kiváltságos szerepet, (…) személyiségének, jó modorának és életformájának köszönhető.”
