Vágások és hümmögések

Úgy tűnik, hogy a kormány nem fogja megúszni az idén a vágásokat. Kénytelen lesz nyesni a kiadásokból, különben nem fogja tudni 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) is meghúzta a múlthéten a riadót, megpróbálva hatni szép szóval a kabinetre, amely a látszat fenntartásáért, udvariasan viselkedik az IMF-el. A gazdasági minisztérium együttműködik a nemzetközi szervezettel bizonyos konkrét témákban, ami persze, nem jelent semmilyen kényszerítő eszközt az IMF kezében.

A kabinetnek is jól jön, ha nem haragítja magára a nemzetközi szervezetet, hiszen ki tudja, mikor szorul hazánk ismét kölcsönre. Egyelőre nem látszik valószínűnek egy ilyen terv, hiszen a gazdaság, a legpesszimistább becslések szerint is, 4 százalék fölötti növekedést fog produkálni, így immár az ötödik esztendő lesz, amikor a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalék fölött bővül.

 

Joggal tevődik fel a kérdés, mégis miért merül fel egyáltalán a kiadások csökkentése, ha ilyen jól teljesít a gazdaság. Alapvető szerkezeti problémák voltak például a tavalyi GDP-bővüléssel, ugyanis most már a statisztikai intézet adataiból tudjuk: a 4,8 százalékos növekedés kizárólag a fogyasztás robbanásának tudható be, a befektetéseknek nulla (!!) volt a hozzájárulása. Ez azért aggasztó, mert hosszú távon fogyasztásra alapozott növekedést nem lehet fenntartani. Az idén Románia szerencsés ötéves gazdasági ciklust zár, amelyben tavaly érte el, minden jel szerint, a csúcsot. Sajnos, a jelentős gazdasági növekedés ellenére sem indultak be azok a közberuházási programok, amelyek a fogyasztás robbanása után is képesek lennének fenntartani a gazdasági növekedést olyan tempóban, ami a nyugat-európai és a romániai életszínvonal közötti szakadék csökkenését eredményezhetné.

 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hová érkezel?

Gloria! Gloria! Istennek dicsőség, a földnek békesség!

Az ünnep közeledésében jó ideje szemlélhetem felpörgetett, embert magából kifordítóan zajló életsodrásunkat. Mozzanataiban, a zsúfolódó programokban, a siető emberek arcán kiülő érzésekben, vásári tolongásban, vélt és valós lényeg-keresésben… Mindaz, ami zajlik, valamiképp hitünk, értékrendünk kisugárzása. Mint egykoron, Betlehemben.

Máskép(p)

Újítsuk meg a jó Istennel kötött szövetségünket

„Majd kiállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt: hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.” (2Kir 23,3)

Máskép(p)

Az Ige testté lett, közöttünk lakott

„Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz!” (Iz 52,7), olvassuk Izajás próféta szavait a karácsonyi ünnepi szentmise első olvasmányában. Ez az örömhír nem más, mint annak bizonyossága, hogy Isten nem marad a távolság biztonságában. Közel lép az emberhez, megszólal, sőt testté lesz közöttünk.

Máskép(p)

A másik út

Mózes, Isten embere, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatás eseményének egyik kritikus pillanatában egy egészen meglepő, furcsa és váratlan kéréssel fordult a vele beszélgető Istenhez. „Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (2Móz 33,18)

Máskép(p)

Dicsőség a magasságban: a karácsony igazi arca

„Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)

Máskép(p)

A kartonfal túloldalán

Máskép(p)