Feltételezhetően a politikai szereplők többsége is tudja, és általában ebből az általános helyzetből próbál minden elemző kiindulni, amikor igyekszik értelmezni egy-egy döntés hátterét.
A Bolojan-kormány megbuktatását soha nem tartottam valószínűnek. Meggyőződésem az volt, hogy a PSD csak retorikai szinten próbál a kabinet ellen kampányolni, amelynek ő maga is tagja volt. Úgy gondoltam, egyszerű az oka, hiszen a kormánybuktatás nem vezethet sehova, nem alakulhat más parlamenti többség. Az elmúlt egy hónap megerősítette, hogy a politika szabályai és törvényszerűségei szerint ez tényleg így van, de az elemzőknek nagyon nehéz előre látniuk a politikai szereplők logikátlan, indulatos, szakmaiatlan viselkedését. Márpedig a kormány megbuktatása egy ilyen irracionális, minden logikát nélkülöző lépés volt, aminek a következményeivel mai napig együtt élünk.
Nicușor Dan államelnöknek most sikerült überelnie ezt a logikátlanságot – ami igazán váratlan egy matematikus olimpikon részéről – azzal, hogy Eugen Tomacot jelölte miniszterelnöknek. Traian Băsescu egykori emberét, a Népi Mozgalom Párt elnökét, jelenlegi európai parlamenti képviselőt és tiszteletbeli elnöki tanácsadót bízta meg kormányalakítással. Erre az egész helyzetre legjobban a fából vaskarika kifejezés illik, hiszen a pártelnök Tomacban szakértőt kellene tisztelni, aki független a parlamenti pártoktól. Most ne vitassuk, hogy egy pártelnök – legyen az parlamenti párt vezetője vagy sem és európai parlamenti képviselő – hogyan lehet független és szakértő, mert az irracionális döntések és érvelések magyarázásába már így is sok energiát fektettünk. Elég feleleveníteni, hogy Tomac egy bukott párt vezetője, amelynek nem sikerült bejutnia a parlamentbe a legutóbbi választáson.
Olyan miniszterelnököt bízott meg tehát Dan, akinek pártja 2024-ben 2 százaléknyi támogatottságot gyűjtött, társadalmi támogatottsága tehát a nullához közelít. Emellett Tomac nemhogy kitűnt volna valamivel politikai pályafutása során, hanem a lehető legszürkébbnek bizonyult. A parlamenti pártok vezetőinek nyilatkozataiból arra lehetett következtetni, hogy fő erénye a konfliktuskerülés. Ez azonban édeskevés ahhoz, hogy egy ilyen nehéz gazdasági, társadalmi és geopolitikai időszakban miniszterelnök legyen.
Klaus Iohannis gyászos elnöki mandátumai után sokan meg voltak győződve, hogy lejjebb már nincs, de sajnos Dan rácáfol erre. Mindenáron bizonyítani akarja, hogy még nem értük el a mélypontot az elnökök politikai szerepvállalása tekintetében. Iohannisnak nem volt sem politikai érzéke, sem politikai tapasztalata. Egy év után azt látjuk, hogy Nicușor Dannak talán még annyi sincs. Másként nehéz megmagyarázni az elnök viselkedését, amely a koalícióban kirobbant konfliktust szemmel láthatóan nem tudta kezelni, sőt, mintha szándékosan a PSD játszmáját űzte volna. Ezt a vádat most már nehéz lesz lemosnia magáról.
Nagyon nem világos, hogy ki fogja megszavazni a parlamentben a Tomac-kabinetet, hiszen több párt is kételyét fejezte ki a miniszterelnök-jelölt személyét és képességeit illetően. Szüksége lenne 233 szavazatra, ehhez azonban vagy a PSD-nek, vagy a PNL-nek és az USR-nek kell megszavaznia, de független honatyák voksai is kellenek.
Elemzők szerint a Tomac-kormánynak lényegében Nicușor Dan lenne a feje, és valójában az elnök fogja lefolytatni a pártokkal az egyeztetéseket. Két lehetőség áll fenn: Tomac valahogy összegyűjti a szavazatokat és beiktatják az új technokrata kormányt, illetve hogy nem gyűl össze a szükséges voks. Lehetséges olyan forgatókönyv is, hogy Tomac visszaadja az elnöknek a kormányalakítási megbízást, még mielőtt elérkezik a parlamenti szavazás ideje. Sajnos félő, hogy minden esetben a következmények ugyanazok lesznek. Amennyiben ugyanis a Tomac-kormányt nem sikerül beiktatni, folytatódik a politikai válság. Sajnos egy erős parlamenti támogatottsággal nem rendelkező kisebbségi szakértői kormány sem fogja tudni megszüntetni a politikai válsághelyzetet, hiszen amennyiben a kabinet kiad egy sürgősségi kormányrendeletet, a parlamenti pártok kényük-kedvük szerint módosíthatják, így koherens kormányzásról aligha beszélhetünk.
Tomac jelölése egy másik súlyos problémát is felvet, éspedig azt, hogy az új miniszterelnök-jelölt kit képvisel. Mégiscsak egy képviseleti demokráciában élünk, vagy legalábbis abban szeretnénk tudni magunkat, de ez a jelölés csak azoknak a véleményét erősíti, akik azt mondják: minek szavazni, ha a voksolás után a döntéshozók nem tartják tiszteletben a nép akaratát. 2024-ben már volt egy törölt elnökválasztás, most egyesek úgy érezhetik, hogy a parlamenti választás eredményét is érvénytelenítették Tomac jelölésével.
