Másolat készítését javasolják a szoboralakokról a szakemberek
Aki Kolozsváron a Szentpéteri templom környékén megfordult, annak bizonyára nem kerülte el a figyelmét a templom mögötti kertben található körülbelül nyolc méter magas, barokk stílusban faragott, angyalkákkal díszített kőoszlop, amelynek legfőbb elemeként Mária egész alakos szobra jelenik meg csillagkoszorúval a fején. Az idő vasfoga azonban egyáltalán nem kímélte meg Erdély egyik legrégebbi köztéri emlékművét: az oszlop az évek folyamán egyre rosszabb állapotba került, darabok töredeztek le belőle, a kő pedig csak egyre jobban kopott, mállott, fakult az évek folyamán, mígnem végre, mondhatni a huszonnegyedik órában, az illetékesek meghallották Mária „segélykiáltását”. A Farkas utcai köztérrendezési terv részeként sikerült megtenni a szükséges lépéseket az emlékmű felújítása érdekében, s még szeptember folyamán elszállították azt az egyik magyarvistai kőfaragó műhelybe. Az elképzelések szerint a Mária-oszlopot a felújítás után nem a Szentpéteri templom kertjébe helyezik majd vissza, hanem régi helyére, a piarista templom elé, pontosabban az Egyetem/Universităţii és a Farkas/Kogălniceanu utca találkozásánál található kis térre.
Jelenleg a Mária-oszlopon található angyalkák és urnák konzerválási, restaurálási és rekonstrukciós munkálatai zajlanak Kiss Zoltán kőrestaurátor györgyfalvi műhelyében, ahova személyesen is betekintést nyerhettünk. Kérdésünkre elmondta: elsőként letisztítják a követ, beleértve a különböző töredékes darabokat is, majd ezeket szilárdító oldattal kezelik, s az ezekhez illő részleteket visszaragasztják. Az előző javítások során cementhabarccsal végzett kiegészítéseket, valamint a rozsdás fém tartószerkezeteket eltávolítják. Ha az angyalkákkal és az urnákkal elkészülnek, a munkálatokat az emlékoszlop többi tartozékának a felújításával folytatják.
A restaurátor szakembertől megtudtuk, hogy az emlékmű főalakja, a Mária-szobor szintén nagyon rossz állapotban van. A fején található bronz csillagkoszorú is – amelyet hosszabb ideje a helyi római katolikus plébánián őriztek – restaurálásra szorul. Ezt a munkálatot Kolozsi Tibor szobrász és fémrestaurátor fogja elvégezni. Az eredetileg 12 csillagból álló koszorúból jelenleg kilenc őrződött meg, egy részlet még be van betonozva a fej és a nyakrész közé. Elmondása szerint a koszorún több korábbi javítás nyoma látható.
Kiss Zoltán kiemelte: nagy köszönet illeti Muresan Máriát, a Szentpéteri templom kántorát, aki éveken keresztül összeszedegette az emlékműről lehullott darabokat, és ezeket az altemplomban megőrizte.
„Amikor megláttam a sok kis töredéket, úgy megörvendtem nekik, mint a gyermekek a Mikulásnak. Mária néni nagyon sok értékes részletet összeszedett, amelyek nélkül nem tudnánk hiteles rekonstrukciót készíteni. Munkánk során elsősorban ezekre a darabokra, illetve az archív képekre hagyatkozunk. Utóbbiakra még mindig nagy szükségünk van, hiszen minden apró kis részlet nagyon fontos útmutatást jelent számunkra” – hangsúlyozta a szakember.
Kiss Zoltán munka közben györgyfalvi műhelyében (Fotó: Rohonyi D. Iván)
Kifejtette: jelenleg az emlékmű gyakorlatilag olyan állapotban van, hogy nem tanácsolják az eredeti szobrászati részletek köztéren való elhelyezését. Ezért a megrendelőnek azt javasolják, hogy az oszlop szobortartozékairól – Mária alakja, az angyalkák és az urnák – készítsenek műkőöntvényt vagy faragottkő-másolatot, és az eredeti darabokat muzeális környezetben helyezzék el. Mint mondta, a műalkotásnak főleg azok a részletei mentek nagyon tönkre, amelyek szabadtéren voltak.
Hogy meddig tartanak a felújítási munkálatok és mikor kerülhet vissza az őt megillető helyre az emlékmű, Kiss Zoltán nem tudta pontosan megmondani. Úgy vélte, az emlékmű helyreállítása egészen biztosan még néhány hónapig eltart, reményei szerint valamikor a jövő év folyamán, a nyár végére fejeződhet be.
 |
| Eredeti helyén Kolozsvár első köztéri emlékműve (Forrás: Új élet/Archív) |
Kovács Zsolt művészettörténész korábbi kutatásaiból kiderül: a Mária-oszlopot az erdélyi katolikus arisztokrata elit egyik legjelentősebb képviselője, gróf Kornis Antal és felesége, Petki Anna emeltette valószínűleg hálából az 1738–1744 között Kolozsváron is pusztító pestisjárvány elmúltával. Elkészítésére a megrendelő a kor legjelentősebb erdélyi szobrászával, az ekkor már Kolozsváron lakó Schuchbauer Antallal 1744. szeptember 7-én kötött szerződést. Kornis az ellenreformáció kora közép-európai emlékanyagának számos példájából jól ismert jellegzetes köztéri emléket szeretett volna készíttetni. A szerződés szövege szerint a máig fennmaradt központi elem mellé még 15 szent szobrát helyezték volna el az oszlop köré, és mintegy a saját megrendelői szerepének a hangsúlyozásaként a családja címerállatát megjelenítő három unikornis fekvő alakja is helyet kapott volna a kompozícióban.
„Az emlékmű történetének máig legnagyobb rejtélye, hogy elkészült-e egyáltalán a szerződésben foglalt grandiózus szoborcsoport, vagy az időközben jelentkező esetleges anyagi gondok miatt az eredeti elképzelésről lemondani kényszerültek. Szintén kérdéses, hogy a Kornis család legjelentősebb birtokközpontjának számító szentbenedeki kastélya előtt máig fennmaradt két fekvő unikornisszobor, amelyek a 20. század elejéig a kolozsvári ferences templom szintén Kornis Antal által építtetett lorettói kápolnájának bejáratát őrizték, eredetileg nem ehhez a kolozsvári köztéri szoborhoz készültek-e” – mondta a művészettörténész.
Felhívta a figyelmet, hogy az oszlop Kolozsvár városának első köztéri emléke, amely eredeti helyén, az egykori jezsuita templom, a hozzá csatlakozó kolostor, a Convictus Nobilium és a Báthory–Apor-szeminárium épületei által övezett hangulatos városi tér (a Beltorda/Egyetem és Farkas/Kogălniceanu utca találkozásánál) barokk jellegének egyik meghatározó eleme volt.
Mai helyére ideológiai megfontolásokból került, ugyanis miután 1957–58-ban jelentős anyagi ráfordítással felújították, a következő évben az egyetemi hallgatóság „új szellemben való nevelését” jelenlétével akadályozó emlékművet lebontották, és kétévi hányódás után, a Szentpéteri templom szentélye mögött állították fel. Története során több javításon is átesett, például 1844-ben – tudtuk meg Kovács Zsolttól.
Közlése szerint az oszlop teljes mértékben követi e barokk emléktípusnak a 18. század első évtizedeiben Közép-Európa-szerte elterjedt megoldásait. Lépcsőzetesen kiképzett hatszögletű posztamensre támaszkodik az emlékmű központi eleme, az alapformájában szintén hatszögű, korintoszi fejezetes pillérforma, amelyen a szeplőtelen szűz (Immaculata) szoboralakja áll. A posztamens lépcsőzetes kialakítású, két jól körülhatárolható, párkányok által elválasztott egységgel. Alsó részének oldalain lépcsőket képeztek ki, ugyanott a hatszögű alapforma sarkait akantuszlevéllel és volutákkal díszített kiugró elemek támasztják meg. Második szintjének sarkaira akantuszlevéllel és volutákkal díszes íves szobortalapzat került, amelyeken az archív felvételek tanúsága szerint az ötvenes években még urnák álltak, de eredetileg minden bizonnyal szobrokat tarthattak. A gazdagon díszített posztamens oldalainak jellegzetes barokk díszítőelemei a dús levél- és kagylómotívumokkal övezett kartusok. A Mária-szobrot tartó pillér attikai lábazatának három sarkánál az egykori angyalszobrok töredékei látszanak. Az ilyen típusú oszlopok hagyományos kialakításában Máriára utaló szimbólumokat tartó angyalalakok szoktak kerülni e helyre. A szeplőtelen szűz kecses alakjának az égi szférában való elhelyezését a pillér felületére faragott felhőkkel és kerubfejekkel érzékelteti a szobrász, s ugyanez a szerepe a Mária bal keze alatt megjelenő kerubfejnek is. Az emlékmű legszínvonalasabb ábrázolásának tekinthető Mária-szobor az Immaculata-ábrázolások hagyományát követi: a gonosz fölött diadalmaskodó Szűzanya a földgömbre tekeredő kígyóra tapos, jobb kezét kecses mozdulattal helyezi szívére, fejét pedig csillagkoszorú övezi – összegzett a művészettörténész.
Borítókép: Kiss Zoltán szerint minden megmentett töredék rendkívül értékes (Fotó: Rohonyi D. Iván). Helyszíni fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.
