Tápanyagértékük szerint osztályozná az élelmiszereket a Nutri-Score
Sokféle címkeújítási folyamatnak lehettünk már tanúi az utóbbi években, de valahogy végül mindegyik oda vezetett, hogy ha egészségügyi problémánk miatt vagy az egészséges életmód elkötelezett híveiként, céltudatos környezetvédőként vagy lokálpatriotizmusból a hazai mezőgazdaság és ipari szereplők támogatásának céljával biztosan a cukortól és adalékanyagoktól mentes, hazai vagy biotermékeket kerestük, kénytelenek voltunk átböngészni az egyes árucikkek összetevőit. És nagyon elszántaknak kell lenniük azoknak, akik nem adják fel félúton. A hazai kreativitás ugyanis határtalan, és a legkülönfélébb féligazságokkal pályázik a vásárlók pénztárcájára.
A termék erényeit bölcsen reklámozzák, a gyengeségeit viszont elhallgatják. Vagy úgy tüntetik fel a csomagoláson, hogy képtelenség legyen határozottan beazonosítani. Mindeközben nagy szakértelemmel manipulálják a vásárlót.
A közönséges citrom mellett így lehet vásárolni például olyat, amelynek héja a címke szerint kezeletlen. Nosza, a zöldfülű fogyasztó máris örömmel pakolja kosarába abbeli meggyőződésében, hogy biotermékhez jutott, bár a bio szócskát hiába keresi a címkén. Aztán két polccal odébb megtalálja a bionak jelölt déligyümölcsöt, azt viszont már hiába szeretné megtudni, hogy a héját kezelték-e vagy sem valami vegyszerrel, hogy rothadás nélkül ideutaztassák a termővidékről.
Megkönnyíti az egészségesebb táplálkozásra vágyók dolgát a francia ötlet
Aztán ott van a talajon nevelt baromfi, s fogyasztóként máris ott lebeg lelki szemeink előtt a boldog csirke idilli képe, amint csak kakasuralomtól olykor háborgatva, felhőtlen gondtalansággal kapirgálja a földből a természetes finomságokat. Közben az is lehet, hogy füvet, bogarat soha nem is látott, s a tyúkfarm talaján ugyanúgy táppal növelik a levesünkhöz, mint reklámozatlan társait.
Példálózhatunk a jól látható feliratokkal és jelzésekkel cukormentesként reklámozott mindenféle termékkel, s ha nem keressük az apró betűs részt, soha nem tudjuk meg, hogy cserébe temérdek sót tartalmaz, ami ugyanolyan káros a magas vérnyomással, cukorbetegséggel küszködőknek és a tudatosan táplálkozóknak, fogyókúrázóknak.
Ha mindez még nem elég, akkor hadd említsem meg az összetevőket felsoroló rendszer hektikusságát, ami gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná teszi egymással az egyes termékeket. Látványos szolgálatkészséggel ugyan akár kétféle módon is sorolják sok termék csomagolásán az összetevőket – az adott csomagolás teljes tartalmára és egyik-másik vitamin, tápanyag ajánlott napi bevitelére, esetleg 50 vagy 100 grammnyi termékegységre –, de még véletlenül sincs összhang a különböző termékek között, így aztán oszthatunk, szorozhatunk, és igazán áldhatjuk egykori rettegett matektanárunkat azért, hogy minden lehetséges módon fejünkbe verte azt a mihaszna hármasszabályt (hát például ez a haszna).
S bár a példákat még sorolhatnám, én már belefáradtam mindezt leírni, a kedves olvasó meg alighanem végigolvasni, így hát mielőtt teljes unalomba fulladna, kitartását azzal jutalmazom, hogy inkább bemutatom, miért is tűnik ígéretesnek ez a bonyolultan hangzó, de annál beszédesebb névre keresztelt Nutri-Score-rendszer, amit a franciák találtak ki és vezettek be 2016-ban.
Bár a fennálló különféle címkézési kategóriákat, kötelező szabályokat és szokásokat nem váltja ki, gyorsan és egyszerűen áttekinthető jelzésrendszert ígér az előrecsomagolt élelmiszerek esetében alkalmazható Nutri-Score. Az élelmiszerek tudományos megállapításokon alapuló tápértékét osztályozza egységes, ezáltal egyetlen pillantással értékelhető rendszerben: A-tól E-ig ötféle betűvel és sötétzöldtől narancssárgán át pirosig ötféle színnel – ahol az A és a sötétzöld szín a legtöbb, a piros hátterű E a legkevesebb tápértéket jelöli. Legalább a számolgatással nem kell tehát bíbelődnünk, elvégzik helyettünk, mi pedig megbízhatunk abban, hogy a zöld A jelölésű finomság minden valószínűség szerint összességében valóban kevesebb kerülendő anyagot és több hasznos tápanyagot tartalmaz, mint a piros E.
A számítás egyébként úgy történik, hogy minél több egészségtelen összetevőt (pl. cukrot, zsírokat, sót) tartalmaz az adott termék 100 grammja vagy 100 millilitere, annál nagyobb pontszámot kap 0-tól 10-ig, minél több hasznos tápanyagot (protein, rost, olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök) tartalmaz, annál több pontot kaphat 0-tól 5-ig, majd a kerülendő anyagok összpontszámából kivonják a hasznos anyagokét, s az így elérhető mínusz 15 és 40 közötti végeredmény határozza majd meg, milyen betűt és színt kap az a szalámi vagy mindenmentesként kínált sütemény.
A natúr joghurt világoszöld és B a Nutri-Score rendszert ismertető magyarországi honlap számítása szerint
Franciaországban igen biztató eredményeket jegyeztek 2019-ben, három évvel a Nutri-Score bevezetése után: ötszáznál több gyártó használta az új jelzésrendszert, és minden második lakos azt mondta, hogy legalább egy étkezési szokásán javított – közölte a tervezet kezdeményezője, Adrian Wiener USR-s képviselő. Remények szerint ez a rendszer nemcsak a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és az elhízás megelőzését szolgálná, de egyben a mezőgazdasági és élelmiszeripart is a termékek tápértékminőségének javítására késztetné.
A Nutri-Score-t bevezető államokban (Franciaország, Németország, Belgium, Spanyolország, Hollandia, Luxemburg, Svájc és Lengyelország) végzett megfigyelések szerint a rendszer jelzéseit követő vásárlók esetében a bevásárlókosár tápértéke közel 10 százalékkal nőtt. Az adatok nem számolnak be arról, hogyan változtak a kiadások.
Bár a számukra abszolút tiltólistás anyagok tartalmát az arra érzékenyeknek ebben a rendszerben is ellenőrizniük kell – hiszen attól, hogy sötétzöld A besorolású, még egyáltalán nem biztos, hogy az adott termék például cukrot egyáltalán nem tartalmaz –, ha elterjed, félő, hogy elfelejtjük majd a százalékszámítást, de legalább több időt spórolunk bevásárláskor – ha pénzt nem is...
