Az első pár rendezvényen az volt a gond, hogy a rendezvény helyszíneként kijelölt Sétatéren leírhatatlan volt a hangerő még éjszaka is, senki nem tudott aludni, pihenni. Aztán az évek során a fesztivál szervezői igyekeztek a zajszennyezést csökkenteni, ami elviselhetővé tette a környéken lakók számára a rendezvényt. De még mindig sokan vannak azok, akik nyári pihenőszabadságukat erre az időpontra időzítik. Mások fogják magukat és „elmenekülnek” a helyszínről, mert számukra mindenféleképpen elviselhetetlen ez az egész.
Tudjuk jól, hogy a polgármesteri hivatal bérbe adja a fesztiválszervező cégnek a Sétateret és környékét. Meg nem erősített hírek szerint idén nyolcvanmillió eurót kapott a városháza bérleti díj gyanánt. Ebből pedig „futja” a tönkre tett sétatéri gyep helyrehozatalára is. No meg a süket fülekre a lakosság panaszai hallatán.
Volt idő, amikor a lakosok tiltakozása nagyobb mértékű volt, idén talán már rezignáltabban fogadták az eseményt a kolozsváriak. Ugyanakkor több ismerősöm is örömmel számolt be: mennyi fiatal van az utcákon, milyen jó a hangulat a városban a fesztivál ideje alatt. Akinek a huszonéves gyereke részt vett legalább egy koncerten, és ott jól érzi magát, nem biztos, hogy felemeli a szavát a fesztivál ellen.
Volt olyan vélekedés is, hogy konzervatívok, maradiak azok, akik a rendezvény ellen felszólalnak, hiszen a fiataloknak szükségük van a város szívében a szórakozásra, világhírességek lépnek fel, elviszik a város (jó) hírét a nagyvilágba stb. Ezenkívül azok, akik borsos áron kiadták négy napra az amúgy üresen álló lakásukat, és meg nem adózott busás jövedelemre tettek ez által szert, azokat sem érdekli különösebben a fesztivál-ellenesek tábora.
Az már kisebb baj, hogy több napon át eltérítik a Sétatér mellett közlekedő buszokat, villamosokat. Senkit (?) nem érdekel, hogy heteken át nem ülhetsz le a Sétatér árnyas padjaira, nem sétálhatsz kedvenc helyeden, mert ott fesztivál zajlik. Amelynek a zenéje nem feltétlenül a kedvenced.
A karhatalmi erők is állandó készenlétben voltak, továbbá naponta küldték a közleményeiket: hány személyt részesítettek tanácsadásban, hányan szorultak egészségügyi ellátásra, hányan kerültek kórházba stb. A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy a fesztiválon négy fellépőjét megbüntette a csendőrség az általuk előadott dalok vulgáris szövegei miatt. Gondolom, a személyenkénti ezer lejes bírságot a mellényzsebükből kifizették az illetőek, majd mosolyogva vállat rándítottak. Jövőre ugyanitt… mondhatták nyugodtan.
A közösségi médiában is olvastam néhány bejegyezést, miszerint a következő évi helyhatósági választásokon arra fognak szavazni, aki megígéri, hogy kitessékeli az Untoldot a városból.
Úgy tűnik, a városházát hidegen hagyják a tiltakozások. Sajnos, azt nem tartom elképzelhetőnek, hogy jövő évi helyhatósági választási kampányban valamelyik polgármester-jelölt felvállalja, hogy kiebrudalja a fesztivált a városból. Én azt gondolom, hogy egy közvita vagy akár népszavazás során felmérhetjük: ki mit akar, melyik oldalon áll. Mert a város a miénk, és nem csak egy emberé, vagy egy hivatalé.
Borítókép: Tompa Réka
