A 18-35 év közötti interjúalanyok döntő többsége úgy véli, hogy az Untoldot továbbra is itt kell megszervezni a városban, mert az jót tesz a város arculatának, gazdasági szempontból is előnyös, a helyi önkormányzatnak támogatnia kell azt. Ezzel szöges ellentétben a 36-55 év közöttiek úgy vélik, hogy a mindennapi életminőség javításához – amit a városi önkormányzati vezetők igyekeznek minden felszólalásukban megemlíteni, mint saját érdemüket – semmivel sem járul hozzá. Sőt: a zsúfoltság még nagyobb, mint általában, ezenkívül a koncertek hangereje miatt elviselhetetlen az élet a fesztivál helyszínén és környékén.
Egy tavaly megjelent felmérés, illetve újságcikk kapcsán a fesztivál 265.000 résztvevője közül a kétszázezer nem kolozsvári. Ők átlag 175 eurót költöttek el a négy nap alatt szállásra, szállításra, étkezésre, vásárlásra. Ez pedig harmincöt millió eurós tőke „beömlesztését” jelenti a város gazdaságába. Amelynek egyrésze majd adólejek gyanánt visszakerül a város költségvetésébe. Szintén a fent idézett cikkben szerepel, hogy a fesztiválszervezők 1,3 millió lejt költöttek az esemény során megrongálódott terület helyrehozatalára, így például a Sétatér füves részének helyretételére. Azok, akik hajlandók voltak vért is adni, ingyenesen vehettek részt a fesztiválon, az összegyűjtött vér hétezer ember élet megmentését tette lehetővé. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a fesztivál ideje alatt a lakásukat csillagászati árakért kiadó tulajdonosok hatalmas elégedettséggel, mérhetetlen örömmel dörzsölhetik a kezeiket. (Sajtóértesülések szerint 2000-8000 lej között mozog egy garzon ára négy éjszakára a fesztivál idején.)
Ám azoknak, akik négy napon át kénytelenek elviselni a zajt, a fenti adatok vajmi keveset mondanak. Azok, akik a megváltozott útvonalon közlekedő buszokra ülnek, és ezért rendszerint nem feltétlenül oda érnek el, ahova akartak, azok is bosszankodhatnak. Azok, akik két héten át nem pihenhetnek a Sétatér hűsében, úgy érzik: elemi emberi jogaikat korlátozták.
Természetesen van némi igazság abban, hogy minél idősebb valaki, annál inkább azt szeretné, ha megállna az idő. Semmi ne változzon, mert minden úgy jó, ahogy volt negyven vagy akár ötven évvel ezelőtt. Ne legyenek zajos nagyrendezvények, éljünk csak csendben-rendben a mi kis komfort nélküli komfortzónánkban.
Van egy rossz hírem az Untold ellenzői számára: ameddig a városvezetés valamilyen elgondolás alapján vagy érdekből meg van győződve arról, hogy ez jó és hasznos, addig továbbra is el kell viselnünk az Untoldot. Generációktól függetlenül.
