Sugárzóna
Többnyire gyalog járok, de olykor már unom a banánt, azaz az útvonalat, ezért aztán buszra ülök. Egy nap, amikor szintén, a sofőr egy ismerősével beszélget mobilon. „Mit csinálsz?”, kérdezi a másik. „Csavarom a perecet”, válaszolja.
*
Tegnapelőtt bemutatjuk a Sünödi és a trallallát Noémi egyik iskolájában. Taxival megyünk oda, s az öregúr végig beszél, mindenhez akad hozzáfűznivalója. „Mekkora mikrofont lógattak ide, eltörte a kisujjamat. Nem az én kocsim, látszik.” „Jártak már Csíksomlyón? Elviszem magukat. Ismerik a régi székely himnuszt?” Nem ismerjük, erre énekelni kezdi. „Amikor ez felhangzik a nyeregben, hát felemelő érzés.” Már érzem is, ahogy emelkedem; az öregúr viszont nagy selma, közben Noéminek udvarol. Mikor lejár a suliban a találkozó, valahogy megint az ő kocsijába kerülünk, erre megkérdezi, mi a kedvenc nótám, mert az övé az, hogy „Gyere, Bodri kutyám”. Közben mérges, mert egy öreg hölgy betelefonált a céghez, hogy cigarettaszag van a kocsijában, holott tanúsíthatom, hogy nincsen. Tényleg.
*
Múlt hónap közepén Könyvmaraton Nagyváradon. Ott jelenik meg a Sünödi, ott fájul meg iszonyúan Noéminek a karja. Mikor hazajövünk, orvoshoz megy. Íngyulladás, gyógyszerek, gyógytorna.
A Könyvmaratonon az Apamozsárt is bemutatjuk, régi barátom kérdezget róla. Mindössze két napot maradunk, jövő héten Bukarestbe kell mennünk a kiadóval.
*
Bukarest hatórányira van, messzén messze. Egy ismerősünk fog ki, ő visz a szállásunkra. Ahogy ott állunk egy jelzőlámpánál, a mellettünk várakozó kocsi letekeri az ablakát, és megszólítja Szilárdot, ugyan merre visz az út Jeddre. Nevetnek: rég ismerik egymást.
A konferencia jól sikerül. Kulturális bumeráng, ez a címe, összehasonlító előadások hangzanak el Dragománról és Radu Pavel Gheóról, Kertészről és Norman Maneáról, Horváth Andorról és arról, hogyan lehet román közegben elmagyarázni a magyar kultúrában történt nevelkedést, Gellu Naum magyar fordításairól, Bodor Ádámról és Ștefan Bănulescuról, Simona Popescuról, Dan Lunguról és Alexandru Mușináról, Balassi Bálint román fordításáról és egy antológiáról, mely kortárs erdélyi magyar prózaírók románra fordított szövegeit tartalmazza. Mindenki friss, értelmes, egyéni és laza. A Román Kulturális Intézet büszke lehet, hogy helyet adott egy ilyen találkozásnak, melyen magyar és román fordítók, irodalomtörténészek és költők vettek részt.
*
Este könyvbemutatóm van a Petőfi Házban. Jó közönség (néhányan a másnapi konferenciáról is eljönnek, melyet a Hungarológiai Tanszék szervez), nagy nevetések, utána vacsora.
*
Állunk a szálló előtt, beszélgetünk. Egyszercsak mintha a szálló falából, kilép egy szakácsnő. Nevet a meghökkenésünkön.
