Titkosítással cenzúráz a Román Országos Levéltár?

Az államfőnek, Románia kormányának, parlamentjének, továbbá a Román Országos Levéltárnak címzett nyílt levélből kiderül: 2022. május 26-án a Román Országos Levéltár (Arhivele Naţionale Române, ANR) a honlapján közleményben tudatta, hogy az olvasótermekbe kikért valamennyi dokumentumot előzetes ellenőrzés után kaphatják kézhez a kutatók; az érvelés szerint az iratoknak azért kell a cenzúra szűrőjén átmenniük, hogy „bizalmasnak minősülő információk ne váljanak publikussá”. Mindez megteremti annak a lehetőségét, hogy a történészek vagy egyszerűen a különféle adatok, információk után kutakodó civilek bizonyos dossziékat nem is kaphatnak kézhez.

A nyílt levél aláírói szerint a döntés következményeként korlátozzák a történészek és az állampolgárok hozzáférését a történeti és közérdekű adatokhoz. Felhívják a figyelmet arra, hogy a levéltári iratok, amelyek közül sok még 1989 előtt keletkezett, „nem veszélyeztetik Románia biztonságát”. Szólnak arról is, hogy számos dokumentum adatokkal, információkkal szolgál a 20. század folyamán egymást követő diktatórikus rendszerek idején elkövetett törvénytelenségekről, bűncselekményekről. Emlékeztetnek, hogy 2006-ban Romániában is hivatalosan elítélték a kommunista diktatúrát, és a rezsim elemzésére kijelölt elnöki bizottság azt „illegitimnek és bűnösnek” minősítette.

„Kérjük a fenti határozatnak a visszavonását, az országos levéltár által kezelt, bizalmasnak minősített iratok titkosításának feloldását, akárcsak azokhoz a történeti értékű iratokhoz való hozzáférést, amelyek egyéb állami intézményeknél vannak és amelyeknek létrehozása óta már eltelt harminc év” – emelték ki a nyílt levél aláírói, zömmel a romániai történész szakma tagjai, jelezve azt is, hogy a lista nyitott, bárki csatlakozhat a nyílt levél aláírásához (https://www.petitieonline.com/).

Titkosítás mint a cenzúra egyik formája?

A nyílt levél írói a minősített információk védelméről szóló 2002/182-es törvény 24. cikkelyére is hivatkoznak, amely előírja: nem minősíthetik államtitoknak az információkat, adatokat vagy okiratokat azzal a céllal, hogy „elfedjék a törvénysértéseket, adminisztratív hibákat, vagy jogellenesen korlátozzák a közérdekű információkhoz való hozzáférést, valamint az egyének jogait, továbbá más jogos érdekeket sértsenek meg”; valamint a tudományos kutatás céljából felhasznált, illetve a nemzetbiztonsághoz indokoltan nem kapcsolódó dokumentumokat sem lehet titkosítani – áll az idézett törvényben.

Egyébként az ország alaptörvénye is leszögezi, hogy „tilos bármiféle cenzúra” alkalmazása – ezt az elvet pedig a szakemberek szerint nyíltan megszegi a Román Országos Levéltár legutóbbi adminisztratív döntése. „Úgy véljük, hogy ennek az intézkedésnek a cenzúra egy formájának az általánosítása lesz a fő jogi következménye, amelyet kiterjesztenek az olvasótermekbe kikért összes dossziéra, mihelyt ezeket a levéltári archív anyagokat megszűrik, és fennáll a lehetősége, hogy egyes iratok többé nem jutnak el a kutatókhoz” – fogalmaznak a nyílt levélben.

Az alkotóik által a Román Országos Levéltárnak átadott archívumok az átadás pillanatában bekerültek a nyilvános információs körforgásba, és a polgárok számára közérdekű információvá váltak. Szintén a 182-es törvényre hivatkozva figyelmeztetnek a szakemberek, hogy az megtiltja a közérdekű információk bizalmasnak minősítését, egyszóval titkosítását. Azt is megjegyzik, hogy mihelyt az említett dokumentumok bekerültek az ANR irattárába, jellegüktől függetlenül az Országos Levéltári Alap részévé válnak, s ezáltal kizárólag az 1996/16. számú törvény (az országos levéltár szervezéséről és működéséről) szabályozása alá kerülnek. Úgy vélik, a levéltár törvénye is felülvizsgálatra szorul annak érdekében, hogy egyetlen előírását se lehessen a polgárok jogainak és szabadságainak korlátozásaként értelmezni. Javasolják egyúttal, hogy az új levéltári jogszabályban egyértelműen szabályozzák az ANR őrizetében lévő minősített adatok rendszerét is, előírva azok automatikus, minden további intézkedés nélküli feloldását.

Iratmegsemmisítésekre figyelmeztettek a levéltárosok

A nyílt levél aláírói egyben nyilvánosságra hozzák azt is, hogy a levéltárosok több esetben figyelmeztettek egyes minősített dokumentumok megsemmisítésére, amelyek helyi vagy központi intézmények megőrzésében voltak. Szerintük az országos levéltárnak jobban oda kellene figyelnie az ilyen esetekre, valamint az intézmény vezetőségének tiltakoznia kellene a történelmi kutatást megakadályozó, cenzúrázó, alkotmányos jogokat korlátozó egyes hatósági intézkedések ellen. Elvárják azt is, hogy „az ANR vezetősége találja meg a módját az általuk kezelt iratok minősítés alóli feloldásának, továbbá ne sajátítsák el olyan intézmények véleményét, illetve viszonyulását, amelyeknek semmi közük a történelmi és levéltári kutatásokhoz”. Itt nyíltan megemlítik a fővárosi Szekuritáté utódjának nevezett, és a belügyminisztériumhoz tartozó Belső Védelmi Főigazgatóságot (Direcţia Generală de Protecţie Internă, DGPI): „az országos levéltár nem tartozik a DGPI alárendeltségébe, ennek az intézménynek a közhivatlanokaitól viszont elvártuk volna, hogy a levéltári törvényt védjék, ne pedig elfogadják a kommunizmusban létezett Titkos Dokumentumok Alapjának újbóli létrehozását” – fogalmaznak.

Beavatkozott a levéltár munkájába a belügy

A Belső Védelmi Főigazgatóság szerepéről, illetve nyíltan tetten érhető beavatkozásáról az országos levéltár munkájába illetve működésébe a Contributors (contributors.ro) cikkírója, Dorin Dobrincu is részletesen beszámol, felvázolva, mi előzte meg a most kialakult helyzetet és milyen veszélyeknek lett kitéve a közelmúlt (és nem csak) történelmének a kutatása.

Az országos levéltár központi és területi intézményeinél 2021-ben és 2022 elején a DGPI tisztjei több ellenőrzést is végeztek, a dokumentumtörténeti gyűjteményekben található okiratokat érintő úgynevezett biztonsági „kockázatokra” vagy „incidensekre” vonatkozó bejelentésre hivatkozva. Az intézmények archívumában ezek nem az elmúlt húsz-harminc év okiratai voltak, hanem az 1989 előtti alapokból származó dokumentumok, egyesek az első világháború előttiek. Majd felkérték a levéltárosokat, hogy készítsenek listát a minősített dokumentumokat tartalmazó alapokról, dossziékról és iratokról. Ezt követően kijelentették, hogy mindezeknek az iratoknak – akár az 1930-as, 1950-es vagy 1980-as évekből származnak, akár olyan intézményektől, amelyeknek voltak vagy sem folytatói – meg kell felelniük a minősített információk kezelésére vonatkozó rendelkezéseknek. Ebből kifolyólag a levéltárosok és DGPI-tisztek közötti viszony több helyen feszültté vált, a tisztek pedig igyekeztek felhasználni a belügyminisztériumi magasabb szintű beosztásukat. A cikkíró megemlíti, hogy a tisztek egyszerűen nem értették, mit jelent a történelmi archívum és mi a haszna a történelmi okiratoknak, hiszen nem levéltáros szakemberek. Sőt, az volt az elvárásuk, hogy szinte minden iratot – a levéltárosok által közölt munkákat is – zárjanak el.

„Mások tévedhetnek, a titkosszolgálatok soha”

Már tavaly június elején a kolozsvári, jászvásári és máramarosi megyei levéltárosok memóriumban fordultak az intézmény igazgatójához. A szakemberek jelezték, hogyan kezelték a minősített dokumentumokat egyes intézmények (a belügyminisztérium alárendeltségében vagy a Román Hírszerző Szolgálat ellenőrzése alatt lévők): az ezek által hozott döntések révén a minősített dokumentumokat önkényesen megsemmisítették, holott egyesek állandó megőrzési idővel rendelkeztek, és az országos levéltár raktáraiba kellett volna vinni őket. Ezzel egyértelműen megszegték a levéltári törvényt – vonja le a következtetést a Contributors cikkírója, megjegyezve, hogy a levéltáros szakembereket mintegy „átformálták a minősített dokumentumok megsemmisítésének igazolóivá”. Jogilag is súlyosnak véli, hogy ebben az eljárásukban az említett intézmények és tisztviselőik csupán egy kormányhatározatra hivatkoznak, amely egyértelműen alacsonyabb rendű és erejű az alkotmánynál, a törvényeknél: ezek pedig garantálják a közérdekű információkhoz való hozzájutás jogát, illetve szabályozzák a különféle dokumentumok minősítési eljárását. „Mások tévedhetnek, a titkosszolgálatok soha” – állapítja meg a cikkíró azt követően, hogy a szakemberek állításait „természetesen” elutasították. A Román Országos Levéltár által a honlapon közzétett felszólításról (miszerint „átszűrik” az olvasótermekbe kikért dokumentumokat) úgy véli, akár a Belső Védelmi Főigazgatóság rendelkezése lehet a háttérben.

2007 előtt gyakran hivatkoztak intézményesen az 1996/16-os levéltári törvényre, hogy megtagadják a hozzáférést bizonyos történelmi levéltári gyűjteményekhez, akadályozva ezáltal a kutatókat a munkájukban, és mindennek hátterében állampolgárság, nemzetiség, intézményi hovatartozás, kutatási téma indoka állt, természetesen be nem vallottan. Eközben ott voltak a kedvezményezettek, az országos levéltárhoz vagy titkosszolgálatokhoz közelálló történészek, publicisták… Románia EU-hoz való csatlakozása után már hivatkozni lehetett arra az uniós rendelkezésre, miszerint ha egy személynek kiadtak kutatásra egy dokumentumot, akkor azt már nem tagadhatják meg mástól – említi meg a cikkíró.

Titkos információ a bor exportja a Szovjetunióba…

A nyílt levélben a szakemberek kifejezik értetlenségüket amiatt is, hogyan tartják még mindig a titkos információk kategóriájában az olyanokat, mint: a munkások életszínvonala az 1950-es években; a kommunista rezsim által az 1956-os magyar forradalommal összefüggésben elfogadott elnyomó politikák; a bor exportja a Szovjetunióba; a kommunista miniszterek kabinetjei által kidolgozott törvények stb. Úgy vélik, az országos levéltárnak már régen kezdeményeznie kellett volna a kezelésében lévő történelmi jelentőségű dokumentumok titkosításának feloldását, továbbá fel kellett volna lépnie a történelmi kutatást a minősített információk azonosítása és védelme ürügyén leszűkítő és korlátozó tendenciákkal szemben.

Az ANR arra se volt tekintettel a döntésében, hogy olyan dokumentumokhoz való hozzáférést is korlátoz, amelyeket 2002 előtt vagy után szabadon kutathattak: az ANR „birtokában lévő minősített dokumentumok határozatlan időre szóló lefoglalása, függetlenül azok korától vagy készítőjétől, egyszerű totalitárius reflex” – fogalmaznak. Felhívják még a figyelmet arra, hogy a döntéshozók tudatosan mellőzték a 2019/53-as törvényt is, amely szerint a zsidó közösségre vonatkozó minden dokumentumot, függetlenül az alkotótól, a létrehozás évétől, a tartalomtól és a tárolás helyétől, feloldják a titkosítás alól. Továbbá figyelmen kívül hagyták a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) tevékenységének törvényét is, amely szerint nemcsak a kommunista állam elnyomó intézményei által létrehozott minősített dokumentumok kutathatók, hanem másolatokat is lehet kapni róluk.

„Bizarr” esetek: kutatókat vett őrizetbe és hallgatott ki a DIICOT

A nyílt levélben kitálalnak arról is, hogy az országos levéltárnál „bizarr esetek” történtek kutatókkal, akiket a DIICOT őrizetbe vett és kihallgatott azután, hogy a CNSAS által kiállított dokumentumokhoz hasonló iratokat tettek közzé. Sőt, nemcsak kutatókat kérdeztek ki, foglalták le laptopjukat, memóriakártyájukat, merevlemezüket stb., hanem levéltárost is – egyiküket csak azért „mellőzték”, mert a házkutatási parancsban szereplő cím téves volt.

A nyílt levél írói szerint „az ANR birtokában lévő dokumentumok kutatására vonatkozó új szabályozás valójában az alapvető szabadságjogok elleni támadás, amely korlátozza az egyik alapvető alkotmányos jogot, az információhoz való jogot. Ugyanakkor ez olyan reflex, amely közelíti Romániát a diktatórikus rezsimekhez anélkül, hogy ténylegesen megerősítené az ország védelmi képességét. A múltbeli bűncselekményeket nem lehet közigazgatási aktusokkal eltussolni” – figyelmeztetnek. Mindezekért kérik a dokumentumok kutatására vonatkozó minden korlátozás feloldását és azt is, hogy vizsgálják ki egyes minősített okiratok levéltárosok által jelzett megsemmisítését, továbbá intézkedjenek a levéltárnak a belügyminisztérium alárendeltségéből való kivonásáról.

Borítókép: FACEBOOK/ANR